|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Gyed-en vagyok itthon, 1 éves kisfiammal. Van még ey 4 éves kislányom. Hosszú ideje itthon vagyok mivel kislányom születése után nem mentem vissza dolgozni mert terhes lettem. Egy ideje azt tapasztalom hogy kicsúszik a kezeim közül minden. Sokat sírok, nem végzek semmivel a kisfiam is nagyon leköt, még szoptatom is, ő is sokat sír stb. Hangulatingadozásaim vannak, és dühkitöréseim. an hogy ütöm a falat vagy földhöz vágok valamit. Aztán persze azt gondolom hogy hogy tehettem ilyet. Káromkodom is. Mintha kifordultam volna önmagamból. Ha ez szülés utáni depresszió, próbáltam leküzdeni úgy hogy sportolok pl. elmegyek futni addig otthagyom valakire a kicsit. Vagy nagyon fontosak nekem hogy legyenek céljaim. Így angol tanulásba kezdtem amit szeretek, de alig tudok vele foglalkozni..Nincs idő..Vagy nem jól szervezem. Mert persze ott van még a lakás, a főzés, a mosás ,vasalás, és a 4 éves lányom is hiányol. De én úgy érzem mintha csak egy rabszolga lennék, vagy nem is léteznék, vagy nem lennék fontos. .A férjem nem jól tűri a hangulatingadozásaimat, vagy éppen nem szól semmit. Néha segít, de dolgozik is. Bár szerintem segíthetne többet, szerinte én ezért vagyok itthon. De én így nagyon nem érzem jól magam. Anyukám azt mondta, hagyjam abba az angol tanulást. Na de ha az egyetlen célom is elveszik, akkor mi marad belőlem? Úgy érzem csak kiszolgáló vagyok, miközben tudom hogy nem.Mit tudnék csinálni vagy mit máshogy? Sajnos nehéz dolog ez, köszönöm a választ!
Soraiból úgy tűnik nekem, hogy tényleg nehéz helyzetben van, és bár elképzelhető, hogy szülés utáni depresszió is súlyosbítja a képet, de a leírt családi szituáció önmagában is előidézheti kudarcérzését és ebből fakadó hangulatingadozását. Nem csoda, hogy ennyi teher mellett úgy érzi, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás, és persze az is nehéz, hogy hosszú ideje van otthon, és a gyereknevelésen, valamint a háztartáson kívül nem nagyon van más perspektíva Ön előtt. Egyetértek azzal, hogy fontos lenne hosszabb távú célokat kitűznie, és foglalkoznia azzal, ki is Ön akkor, amikor nem családanya és háztartásbeli. Ha férje ebben nem partner, akkor legfontosabb lenne ezt a házastársi konfliktust felszínre hozni, és a megoldásán munkálkodni. Egy párterápia ebben sokat tud segíteni, persze csak ha a férje is hajlandó részt venni benne. Ettől függetlenül biztatom, hogy próbáljon vele beszélni ezekről a problémákról, és segítséget kérni tőle abban, hogyan tudnának az Ön terhein könnyíteni. Erőt, kitartást és türelmet kívánok hozzá!
Üdvözlettel,