|
Bader GyörgyPszichológus, asztrológus, tanár, családállítópszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta Elérhetőségeim: Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36. Telefon: 06-30/940-67-89 E-mail: info@pramana.hu Honlap: http://www.pramana.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kedves György!
Köszönöm a válaszát, lehet megprobálom a családállítást,bár kissé aggódom amiatt hogy ezek csoportba történnek, nem szeretnék mások előtt erről beszélni. Esetleg tudna Miskolcon ilyen családállítással foglalkozó szakembert ajánlani,vagy olyat aki egyéni terápiával foglalkozik?
és nagyon köszönöm a válaszát,máris jobb egy kicsit,hogy nem hisztinek könyveli el,mint mindenki más a környezetembe.
üdvözlettel:
Emese
Kedves Emese,
ez esetben azt javaslom, hogy szavazzon meg magának egy fővárosi kirándulást: Dr. Angster Mária honlapját megtekintve (a nevet írja be a keresőbe) találhat hétköznapokon és hétvégén is családfelállítást, és ott biztos nem ismeri senki, így könnyebb lesz megnyílnia. Ha az egyéni terápia mellett döntene, akkor az a javaslatom, hogy a pszichológus.lap.hu oldalon keressen magának egy helybeli kollégát, sajnos, miskolci pszichológust személyesen nem ismerek. Amennyiben februárig nem találna megfelelő időpontot, akkor esetleg ajánlanám a Debrecenben általam vezetett családfelállítást, amivel kapcsolatos infókat a honlapomon talál.
Üdvözlettel:
Kedves György!
Nem tudom mi számít lényegesnek,munkahelyet váltottam és elköltöztem egyik városból a másikba,a barátommal 3 éve lakunk együtt és most el kellett mennem egy másik városba mert ott kaptam munkát. Igyekszem visszakerülni oda ahonnan jöttem de nem olyan egyszerű. De úgy érzem régebben is voltak ilyen érzések bennem,csak mintha most százszorosára vetítették volna fel, nem okoz semmi örömet,és ha mosolygok is magamba csak azt érzem minek.
Köszönöm a gyors válaszát és hogy foglalkozott a kérdésemmel.
Üdvözlettel: Emese
Kedves Emese,
semmiképpen sem érzem "hisztinek" azokat az érzéseit, amikről ír.
Azt javaslom, hogy elsőre talán menjen el egy családállításra, és ha esetleg ezt követően 2-3 hónapon belül nem múlnak el ezek az érzései, akkor pedig keressen fel egy pszichológus kollégát.
A tapasztalatok azt mutatják. hogy ilyen típusú érzések, mint amikről Ön is ír, létrejöhetnek családlelki okok következtében (erre lehet segítség a családállítás), illetve lehetnek egyéni-lelki okai, ezeken pedig valamilyen terápiás módszerrel lehet segíteni.
Üdvözlettel:
23 éves fiatal diplomás lány vagyok,3 és fél éve párkapcsolatban élek.Mindenem megvan amim csak lehet,nincsennek tragédiák az életembe a párom szeret,nem csal meg,jól bánik velem.Mégis egy ideje letört vagyok,rossz kedvű,nem találom a helyem,nem találom az élet értelmét,nem látom minek örülhetnék,mivel csinálhatnék jókedvet magamnak. Lassan már odajutok kételkedek szeretem e a párom,de a sok fiú közül csak nála éreztem azt,hogy vele tudnék élni,vele élném le az életem. És mégis,mintha most kezdene rámborulni a világ, és félek,mert értem én hogy a szerelem elmúlik,de akkor most azért jönnek ezek a rossz érzések?Folyamatosan szorongok, küzdök a hangulatingadozásaimmal és magammal.Súlyproblémáim is vannak nagyon régen,azt ne is emlitsem,meg szállott fogyókúrázó és edző vagyok,de igysem vagyok elégedett magammal kb 14 éves korom óta.Maga szerint kell nekem segitség vagy csak ez női hiszti,nem akarok senkit feleslegesn a problémáimmal zavarni.
Válaszát előre is köszönöm.
Emese
mielőtt válaszolnék, szeretném megkérdezni, hogy akkortájt, vagy közvetlenül előtte, amikor elkezdődött ez a nehéz időszak, történt-e valami lényeges dolog az életében?
Üdvözlettel:
először is: jól tette, hogy nyitott, és keresett egy lehetőséget, hogy elmondja a fájdalmát. Megbiztatnám, hogy minimum egy barát, vagy rokon, de akár hivatásos segítő közreműködésével folytassa az érzései kimondását, ez már önmagában sokat segíthet.
Számomra úgy tűnik a leírtakból, az Ön élete nem ott döccen, hogy milyen a kinézete, illetve, hogy szégyelli magát, mert úgy gondolja - egyébként alaptalanul -, hogy ezek után "csak ennyit ér". Talán annak lenne érdemes utánajárnia, hogy a jövőben miként tudná elérni, hogy intenzívebben legyen képes a saját, valódi érzései szerint alakítani az életét.
Ehhez elképzelhető, hogy külső segítséget is igénybe kell vennie, ha megteheti, javaslom, hogy keressen meg egy Önnek szimpatikus kollégát.
Talán furcsának tűnhet, de a rossz érzései kezelésének szerintem ez lenne a megfelelő módja.
Üdvözlettel:
25éves lány vagyok és van egy férfi aki 32 éves régóta ismerjük egymást 2évig csak barátok voltunk,ő többször is közeledett felém és mondta is,hogy tetszem neki,de valahogy akkor még nem érdekelt.Aztán 2év mulva amikor most szingli lettem újból irt egyből amint megtudta a szingliségemet,hogy találkozzunk,a talin megfogta a kezemet szépeket mondott majdnem megcsókolt de ekkor én még az exemet sirattam,igy mondtam neki,hogy ez nekem tul gyors.Aztán rá egy hónapra én vetettem fel az ötletet,hogy mi lenne ha csak sexelnénk egyett,erre ő igent mondott de azt hitte csak tesztelem igy kicsit félösködve mondta az igent a válaszomra.Aztán együtt voltunk és nagyon jó volt neki is nekem is és csókoloztunk is,taliztunk 2szer és mivel elég rámenös voltam ezért azt kérte utána ,hogy ne találkozzunk egy darabig mert tulzásba vittem,aztán megharagudtam rá,és nem beszélgettem vele .2nap mulva irt,hogy ne haragudjak rá és hogy találkozzunk,de akkor az a tali már más volt,vacsit fözött nekem,szóval le vett a lábamról és ugyanugy volt csókolozás meg minden.Aztán taliztunk kb két hetente egyszer folyamatosan mindig mivel nagyon elfoglalt a munkája miatt és sajnos szüleivel is baj van mert betegek tehát nincs sok ideje találkozgatni és nem is sexmániás.S a találkozások alkalmával rengeteget beszélgettünk és megtudtam róla,hogy nagyon zárkozott vannak depresziósabb napjai is és elég csendes ,félénk férfi és barátnöje se volt sok talán 2,egyéjszakás meg nem is volt neki.S én mindig nagyon kedves,türelmes vagyok vele,nem nyavalygok mert ilyen ritkán látom őt,meg mindennap beszélünk internet segítségével is szóval sosem vetem ezt a szemére,tudom,hogy nem fekszik le mással se és azt is tudom nem csak a sexért van velem,mivel elmondtam neki tettekkel hogy szerelmes vagyok belé,igaz azt nem mertem elmondani hogy szeretem mert félek megint elijeszteném,de azt mondtam neki,hogy nekem ő kell és lassan fogok vele haladni.S mivel egyszer már megmondta hogy őt ez zavarja ezért gondolom most is elmondta volna ha ez zavarná őt még mindig és mondta volna hagyjuk abba,de mivel ugyanolyan kedves velem ugynaugy csókolgat simogatja a kezemet igy gondolom csak a félénksége miatt van ez,hogy nem mondja azt,hogy járjunk vagy tényleg neki ehhez idö kell,de az is lehet csak én látom ezt igy és ő csupán kedves,nem akar megbántani ,viszont akkor nem tudom mért hagyja hogy mégjobban belezugjak ,már aludtunk is együtt és egész éjjel felém volt fordulva áttkarolt el se engedett reggel is megcsókolt igaz reggel szex nem volt csak este,de mivel nem szexmániás igy gondolom ezért nem.Ön szerint szeret engem ez a férfi vagy csak ő se tudja mit akar vagy csak játszik?Mondjam el neki,hogy szeretem őt vagy várjak még ezzel?Vagy ez számára tényleg csak szex?azt is megfigyeltem rajta hogyha megharagszom rá valamiért akkor rögtön addig teper amig szóba nem állok vele újra,tehát fontos neki az ,hogy mi jóba legyünk.De sok barátom azt mondja,ha szeretne mindegy milyen sokat dolgozik megoldaná,hogy talizzunk.Hát nem tudom,az a baj hogy évek óta nem volt barátnője és megszokta a napi programjait és még családgondjai is vannak és sokszor túlórázik.Nem lakunk egymástól mesze kb fél órányira,de a talikat csak kéthetente tudja megoldani de van amikor havonta.
Előre is köszönöm válasz levelét.
Kedves Kérdező,
attól tartok, hogy ennyiből ezt nem lehet eldönteni.
A barátainak igaza van abban, hogy ha valaki egy kapcsolat elején megelégszik ennyivel, akkor annak kell, hogy legyen valamilyen oka, de hogy ennek a férfinak a lelkében ez mi, ahhoz idő kell, hogy kiderüljön.
Talán elmondhatná neki egy alkalmas pillanatban a saját dilemmáját: azt, hogy nem akarja sürgetni és megbántani, de Ön szívesen lenne vele többet.
És talán érdemes elgondolkodnia azon, hogy Ön lezárta-e már a lelkében az előző kapcsolatait, és valójában készen áll-e egy új kapcsolatra? Esetleg előfordult-e korábbi kapcsolataiban is az a mintázat, hogy a férfi valamilyen módon "nem volt jelen" a kapcsolatban? Ha igen, akkor ez ügyben esetleg érdemes lenne segítséget igényben vennie, hogy kiderüljön, az Ön lelkében mi az a dolog, ami az ilyen típusú kapcsolatok létrejöttét vonzza.
Üdvözlettel:
Tisztelt Szakértő!
Problémám van az anyósommal. Tudni kell, hogy az alapvető "anyós-menny viszony" mellett, anyósom pszichológiai kezelés alatt áll és jelenleg is arra szorul. Megkeseríti az életem, csúnyán beszél velem és rólam, gúnyolódik a hátam mögött, arcokat vág rám, szidalmaz a páromnak. Sajnos 5 hónapig külön is éltünk a párommal miatta, egyedül neveltem pár hónapos kisfiúnkat. A párom nem képes kiállni mellettem/mellettünk úgy Isten igazán. Hiába viselkedek kedvesen, megértően, anyósomnak mindegy. Másik fia barátnőjét már elűzte, sokáig nem volt a fiainak senkije. Sógoromnak mostanáig nincs senkije, anyujával él (28 éves). Én valami csoda folytán még mindig párommal vagyok. Ajánlották a Hellinger féle családállítást... Nem tudom érdemes-e nekem elmenni egy ilyenre, amikor én már mindent megtettem-e kapcsolat javítására? Amikor rajtam már semmi nem múlik. Ennél megértőbb és kedvesebb egyszerűen nem lehet egy ember. Anyómnak kéne elmennie egy ilyenre esetleg? Habár soha nem fog...
Kedves Kérdező,
igen, akkor is érdemes elmennie, ha amúgy a hétköznapokban mindent megtesz, amit csak lehet. Meghaladná egy ilyen válasz kereteit, ha fel akarnám sorolni az okokat, amiért ez így van, így hát én is csak megbiztatnám, hogy keressen fel egy kollégát, aki szimpatikus Önnek, vagy akit ajánlottak az ismerősei, meglátja, megéri.
Üdvözlettel:
Tisztelt Dr.úr!Mi a véleménye egy olyan 21 éves házasságról,ahol már az elején -Veszprémben-egy hétig miután elment a magzatvíz,nem csöpögött hanem:ZUTTY!Elment....nem császároztak meg egy anyát és amikor másik városba az édesanyja-a nagymama-segítségért másik nőgyógyászokhoz elment,na akkor:1 hét után!!LETT MEGCSINÁLVA CSAK!!!???Vérmérgezése volt a kismamának is aztán...a babának is...a baba hiába volt egészséges 3 nap múlva életét vesztette.......
12 év őrjítő fájdalom után beleroppant a kismama...elvesztettek autót,lakást és mindent...valahogyan elfogadták a helyzetet mert egy gyönyörű kislányuk kicsit több lehetőséget kapott ma is ÉL!!!Ja,mert 4 éve a szintén gyönyörű és egészséges 15 éves kislányuk is...ÉLETÉT VESZTETTE balesetben....
hiányzik .......ma már tudnak dolgozni,pénzt keresni de amikor még a kislányukat is elvesztették keletkezett 200 000Ft adósság a fűtésükön...SEGÍTSÉG!!Mert passzív BÁR-osok nem tudnak hitelt felvenni!!!!!!
A férj a polgármester úrtól kapott-mert 26 éves korában a munkájáért:Veszprém városért aranyérdemérmet!- 20 000Ft-ot de a többi hiányzó összeg miatt utcára lesznek-rendőrrel!!mint a bűnözők kitéve az állt a főbérlő felszólító levelében!SEGÍTSÉG!!!VALAKI SEGÍTSEN!!!KÖNYÖRGÖM!!!!!!!!!-és 4 éve nincs munkája a férjnek.....pont 4 éve ment nyugdíjba de a beteg felesége mellett az hiába "SZÉP"akkor is kevés!!!!!!!!!!!munkában is most van folyamatban abban is segített a polgármester de mi lesz ma???MA JÖNNEK A FŐBÉRLŐK.......
Kedves Asszonyom,
őszintén sajnálom, hogy ennyi sorscsapás után még ez a mostani probléma is a nyakukba szakadt.
Mint sejthető is, a helyzet konkrét megoldásában nem igen tudok segíteni, de úgy érzem, talán nem is ezért írta elsődlegesen a levelét, hanem a kétségbeesettsége miatt, ami teljesen érthető.
Remélem, hogy a konkrét problémáikra sikerül valamilyen megnyugtató megoldást találniuk, és ha egy kicsit rendeződött már a helyzet - mind anyagilag, mind érzelmileg -, és belefér a keretbe, akkor javasolnám, hogy a lakóhelyükhöz legközelebb eső családfelállító kollégához menjen - menjenek el, ami egy olyan megoldás megtalálását segítheti elő, amire jelenleg talán nem is gondolnak.
Üdvözlettel:
jónapotkivánok dr.ur!lenne egy oriási problémám a párkapcsolatommal! az élettársammal közel 3éve vagyunk egyutt 1évig udvarolt és 2éve lakunk együtt,az édesapukáját nem ismertem mert meghalt közel 5 éve de az édesannya vagyis anyósóm az a probléma!hát szóval férhez ment újbol,és mikor elment 2tten lakunk a házba,de elég közel lakik hozzánk és gyakran fel szókott nézni,és mikor az ujbóli férjével egy kis piti ügyböl össze vesznek mindig hazajön és ezt a párom haggya szonélkül jó az édesannya meg minden meg nemhajithagya ki de ezt már 4-gyére csinálja hogy haza költözik és apárom nem szól neki semmit hogy haggyon bennunket élnimaradjon ott ahol van de a párom nagyon anyázik!hiába mondom neki nekem igy nem jó hogy az annya itt lakik!kedves dr.úr magaszerint mi a helyes én legszivesebben itt hagynám az édesannyával és éljen vele vagy mitévö legyek?
válaszát vagy tanácsát elöre is meg koszoném!!
Kedves Kérdező,
mielőtt válaszolnék, fontos lenne tudnom, hogy a lakás, amiben laknak a párjával, kinek a tulajdonában van?
Üdvözlettel:
Kedves György!
Mi a véleménye a következő helyzetről?A nővérem egyre irigyebb rám és ez egyre rosszabb lesz.Mindent akar ami nekem van.Többet értem el mint ő az életben.(kemény munkával, nem úgy mint ő!!persze a fejemhez vágja nekem milyen könnyű,h több a pénzem..)Én elégedett vok magammal, s soha nem sajnálok mástól semmit, mert tudom én is elérhetem,tenni kell csak érte.
Ami engem bánt, az az, h miért sajnál tőlem mindent, s mikor elönti az irigység úgy érzem nem szeret, rossz érzései támadnak velem szemben..állandóan rivalizál.Mikor leállítom megsértődik, s a párja családjának úgy adagol be engem mintha én hisztiznék miközben csak megvédem magam, szóval ő így nyeri az energiát, h előadja az ő verzióját..Mondtam már neki, h tegyen az életéért s ne a másikat utálja ha annak jobb.Ha belegondolok, h megint utál mert vettem vmit/elértem vmit, a gyomrom is megfájdul.Anyuék is (jaj de nem okosak!), egyből kompenzálni akarják ha veszek magamnak vmit, de tőlem senki nem kérdezi meg, h én szeretnék e olyat mint a nővérem...Nővérem sajnál tőlem mindet, állítom nem alszik ha egy kis jóban van részem..Felnőttek vunk, 30évesek, s ő még mindig ezt játssza, ahelyett, h a saját életét élné.Kérdésem ő már nem szeret engem??
Kedves Kérdező,
mivel a szakértők között nincs Anett nevű, ezért engedje meg, hogy én próbáljak meg válaszolni a kérdésére:
A nővére szereti - ezt onnét lehet tudni, hogy ennyit foglalkozik Önnel. Az is igaz, hogy az önök között lévő szeretet valamikor, valahogyan tévútra ment. Ahhoz, hogy ki lehessen deríteni ennek a pontos okát és eredetét, egy alapos feltérképezésre volna szükség, ezt leginkább személyesen, egy kollégával tudnám elképzelni.
A leírtakból úgy tűnik nekem, hogy Önöknél a családban valamilyen módon felborult a "rend", és a sem a szülők, sem a nővére, sem Ön nincs a saját helyén. Ahhoz, hogy ezt mélyebben kifejtsem, itt szűkösek a keretek, de ajánlom a figyelmébe bármelyik családfelállítással foglalkozó oldal ide vonatkozó leírását.
Ha ez után úgy érzi, hogy megérintették az olvasottak, akkor javaslom, hogy menjen el egy családállításra, először leginkább csak nézőként, hogy szokja a légkört, aztán esetleg ezt követően egy saját családállítással fény derülhet arra is, hogy mi az oka az Önök között lévő feszültségnek.
Üdvözlettel:
Kedves György!
Több mint 2 éves kisfiammal vagyok itthon, és bár imádom őt, és visszamenni se akarok még dolgozni, mégis úgy érzem, hogy megrekedtem. Nagyon érzékeny vagyok, a korábbi önbizalmam teljesen elszállt, a férjem erre még rá is tesz. Nem tudom már, hogy miattam veszekszünk vagy miatta. SZerinte én nem vagyok kedves, meg elég lágy nő, Mert engem szerinte férfinak neveltek. Ehhez képest mostanság midenen sírva fakadok, mert nincs sikerélményem. A gyereknevelés nem hoz azonnali sikert, és valahogy mintha nem fejldőnék, mindennap ugyanaz a rutin. Pedig szeretek sétálni, meg játszani, de néha rámjön egy üresség érzés, főleg ha a gyereknek is nyűgősebb napja van és még a bilire se sikerül rátenni.A munkámban elismertek, most meg senki.2 évig nem aludtam éjjel, a kisfiam mindig felkelt, a férjemet ez se hatotta meg. Ő az anyai mintájából véve egy szupererős nőt képzel, annak ellenére hogy én mindent megcsinálok rendre, csak néha lelkileg labilis vagyok.Persez ő meg csak a gyerekért él, és nem mutatja ki felém a szeretetét, ha egyáltalán van. Régen állandóan istenített, aztán a szülés óta , mivel állandóüan együtt voltunk, mert nem dolgozott, csak most helyezkedett el, mindenben hibát lát.Ha autót vezetek ordít, ha valami nem jó, mert mintha direkt csinálnék bármi rosszat, meg aztán a vezetés se mindig objektív dolog.
De én annyira kikészülök néha, hogy a múltkor már levegőt se kaptam rendesen, erre elkezdett lökdösni, hogy menjek az erkélyre.Mikor megszületett a fiuk és sírva fakadtam, amiért nekem kellett elmennem egy hetes gyerek mellől cipőt venni, és nem ajánlotta fel ő , akkor is lökdösődött. Rondán beszél velem, másnap meg úgy csinál, mintha nem lenne semmi, és soha bocsánatot nem kér.Időnként megvallom őszintén van, hogy utálom, de aztán mégse.A gyerek este 10-nél előbbnem alszik el, így mégegy filmet se nézek meg, hogy kicsit lazuljak. Hogy nyerjem visssza az önbizallmam?
Szül dátum:1967.03.15 11:18 Bp
Kedves Kérdező,
minden nő életében lezajlik egy misztérium, amikor gyereke születik. Ezt a folyamatot energetikai szempontból vizsgálva az történik, hogy Vénuszból (=fiatal, hódító nő) átalakul Holddá (=gondoskodó anya).
Ez az átmenet, van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb. Az Ön esetében egy olyan kihívással állunk szemben, ahol nehezített ennek a két belső szereplőnek (szerepszemélyiség, alszemélyiség, személyiségrész) az összeegyeztetése.
Félreértés ne essék: természetesen a férjének is megvan a saját része ebben a problémában, de mivel Ön keresett meg, így jelenleg csak az ÖN oldaláról van esély arra, hogy valami változhasson.
Az önbizalma visszanyerése ügyében két lehetősége is van: amint a férjénél is érezte, hogy a saját édesanyjához fűződő viszony köszön vissza az Önök kapcsolatában, úgy érdemes lehet ránéznie a saját szüleihez fűződő érzéseire a lelkében.
Ehhez esetleg szüksége lehet szakképzett segítőre is. Egyrészt megpróbálhat segítséget kérni egy terapeuta kollégától, vagy esetleg elmehet egy családfelállításra.
A horoszkópjából az látszik, hogy egyszerre van jelen a személyiségében egy határozott, önérvényesítő rész és egy önfeladó mártír. Mostanság, úgy tűnik a leveléből, inkább ez utóbbi a domináns..., de ne csüggedjen, ettől még a másik nem tűnt el, "csak" háttérbe szorult.
Azt javaslom, szánjon időt és energiát a saját, belső folyamainak a feltérképezésére, és hagyja egy kicsit a férjét. Figyeljen önmagára, és keressen új működésmódokat a hétköznapokban, amelyekben ötvözni tudja a fenti két résznek a jellemzőit.
Üdvözlettel:
Kedves György!
Nagyon köszönöm gyors válaszodat, nagyon jól esett, sok mindenben magamra ismertem és ami lényeges: nem rég jutottam el már addig, hogy elmentem egy önismereti személyiségfejlesztő tréningre, ahol ketten foglalkoznak velünk, mind a ketten pszichológusok, egyik + kineziológus. Voltak már események amik megdöbbentettek, de jól estek. Ott már az első alkalommal mondták nekem(!), hogy el kéne mennem egy családállításra, sőt egy kicsit már játszottak is velem. Igazából nekem a "kippek" tetszenek a legjobban, nem félek "kirajzolni" magamat, mert várom a válaszokat. Az biztos, hogy én vagyok a legaktívabb és azt mondták, hogy nagyon jó az intuícióm, sok jó dolgot mondok másokról is, ahogy megbeszélünk mindent. Nyilván oka van annak , miért nem látom magamat, ha másokra ilyen érzékeny vagyok. Csináltattam horoszkópot is, ott felvetődött a külföld vagy/és magas tanulmányok is, mert sok bolygóm áll abban a házban. Nemrég vettem egy könyvet, aminek a címe: A vonzás hatalma. Akkor jó úton járok? Arról a "házról" nagyon érdekelne a véleményed, és a többivel kapcsolatos észrevételeidet is előre nagyon köszönöm. Klára
Szia Klára,
örülök neki, hogy jó kezekben vagy a kollégáknál.
A családállítás segíthet, hogy hozzáférj azokhoz az energiáidhoz, amelyek segítségével kibontakoztathatod a benned lévő képességeket - nem biztos, hogy egy alkalom elég lesz...
A külföldet illetően az a helyzet, hogy az szabad akarat függő: ugyanazokat az energiákat, amelyek "kivihetnek" külföldre, meg lehet élni például a látóköröd és világlátásod szélesítésében, elmélyítésében, vagy akár haladottabb fokú tanulmányokban. Legalább az egyik be fog jönni, vagy akár több is - ebben majd Te döntesz.
Sok sikert az önfelfedezés útján!
Üdv:
Kedves Györyg! 1970.04.03.-án 13.30-kor Bp-en születtem. A kérdésem a következő lenne: miért nem találom a helyem, miért vágok bele mindenbe (bár mindent meg tudok tanulni, és mindent jól is csinálok) az élet mindig úgy rendezi, hogy abbamaradnak a munkák vagy munkahelyek, és nekem mindig váltanom kell. Már én magam sem tudom mit kéne csinálnom vagy tanulnom annak érdekében, hogy révbe érjek. A fiam most érettségizik és ahelyett hogy segítenék neki, hogyan tovább, még én magamról sem tudom. Miért nem tudom még mindig, hogy "mi leszek ha nagy leszek?"
Nagyon köszönöm a válaszodat Klára
Szia Klára,
van egy jó és egy rossz hírem (és kivételesen nem viccelek :-)):
a jó hír az, hogy alap-összerakottságod szerint rengeteg kreativitás és kivitelező erő is van benned, meg még gyakorlati érzék is;
a rossz hír az, hogy mire kideríted, hogy a Te esetedben hol gátolódott le ez az energia-folyam, az beletelhet még egy kis időbe, mostantól számítva is.
Konkrétan, a horoszkópodból az látszik, hogy:
egyéni vonalon foglalkozni kéne a gyerekkorban téged ért hatásokkal és a "batyuval" is, aminek a lenyomata kiolvasható ebből a két-dimenziós én-térképből (mármint a horoszkópból),
valamint a családrendszeri vonulatokkal és a minket körülvevő világból a lelkedben leülepedő hatásokkal is.
Kicsit hétköznapibban (amennyire ez a lélek dolgait illetően lehetséges):
a sorsod erői egy bizonyos határozott cél elérése felé terelgetnek, és ha 20 évvel ezelőtt kérdezted volna, akkor is ezt írom, hogy csak életed második felében fogod megtalálni azt a területet, amiben kiteljesedhetsz;
ezen kívül - mivel nem tudom, hogy valójában hol is tartasz a belső utadon - amíg meg nem húztad a stabil én-határokat, addig nem esélyes jól működtetni a kivitelező erődet.
Fentieken kívül valószínűleg meg kéne nézni, hogy a gyerekkorban téged ért hatásokat a magad számára megnyugtató módon megemésztetted-e már.
Ami a kollektív (család, világ) vonulatot illeti (bár ezt illetően túl konkrét adatokat nem lehet kiolvasni a horoszkópból, nem úgy, mint az egyéni működést illetően) a leveledben megfogalmazott kérdéssel - akár szó szerint így megfogalmazva - érdemes lenne felkeresned valamelyik pesti családállító kollégát.
Ezeken túlmenően egy hiperérzékeny alkat vagy, akit (akár tudatosulatlanul is) nagyon mélyen érintenek a környezetében, vagy a világban felbukkanó fájdalmak, negatív érzések - még ezzel is kellhet foglalkozni a hétköznapi optimális működésed keresése ügyében.
Ha ez borzasztóan soknak tűnne, ne rettenj meg, de igaz, ami igaz, beletelhet még egy-két évbe, míg mindennek a végére jársz. Mivel nem ismerlek személyesen, így persze azt sem tudhatom, hogy a fentiek közül nem oldottál-e meg már ezt-azt eddigi életed során, és akkor persze lerövidülhet a megoldásodig tartó út.
Üdvözlettel:
23 éves lány vagyok a barátom 32 éves.kicsit sok köztünk a távolság de nem annyira hogy ez gondot okozna.Akár mindennap tudnék hozzá menni és ezt ő is tudja.Voltak kisebb vitáink amikor pár barátnöm bekavarta kapcsolatunkba,ekkor ő azt mondta neki elege van,mert ennyi kavarás neki életében nem volt,de szakitani nem szakitott inkább nem vette fel atelefont,nem válaszolt a leveleimre ,else olvasta őket és smsbe azt irta majd beszélünk.Aztán sexuálisan felizgattam őt hogy mi lenne ha én mega barátnöm hármasba szeretkeznénk,ebbe egyből belement mert sexmániás ugy mint én.De közbe abarátnömröl kiderült hogy csak neten létezik,de ekkor 100%ban mellém ált abarátom,hogy ne is törödjek vele.De ekkor már beszéltem a barátommal telefonon is.Kérdeztem tőle szeret e erre azt mondta majd meglátjuk hogy ez a csaj tényleg jön e harmadiknak.De tudom nem mondott igazat és csak direkt hergelt vagy nem tudta mit mondjon,mert máskor mindig mondta hogy nagyon szeret.Aztán azóta elolvassa a leveleimet de nem válaszol rájuk egyszer viszont igen kb 3 hete akkor mondta hoyg neked is szép reggelt . Ha szakitani akarna azt irta volna ne hivj szerelmemnek,sőt mivel én elég gyakran irok neki egy héten legalább 4x szeretlekes üziket azokra is simán visszairhatná,de nem teszi és mindig elis olvassa őkket,a barátnöimnek azt mondja nem haragszik rám és minden rendben van de nem szeret velük rólam beszélni, a hideg is kirázza,m ő szerinte ha neki irnak vele kapcsolatosakat kérdezzenek.Na meg ha haragudna olvasatlanul törölné a leveleimet,ismerem,tudom.Egyébként most ad el egy házat,otthon is kicsit veszekednek anyukájával,mert anyukája nekem ad igazat mindenben.Nincs állása se,csak egy zenekara de még annyira nem befutott.Most állitolag sok probákra jár meg iylenek.De azért nem hinném,hogy nincs ideje nekem irni legalább,érzem direkt szivat,vagy tesztel hogy tényleg szeretem e de már igyis annyit nyalizok neki,hogy minden hibáját elnéázem,tudom nem szabadna de szeretem őt.S azt is tudom valamelyik barátnömmel egy közös fotó egyből beinditaná őt akommunikációba csak nincs oylan barátnöm aki most ráérne iylenre. telefonon ha hivom nem veszi fel,amugy is elég ritkán vette fel régebben is.Megcsalni nem csal,mert szoktam követni az életét és egyik lánynak se tetszik,pedig fotos is és a képeimet se adja oda,mintha ezzel akarna magához tartani mintha sejtené h utána bármikor elhagyhatnám csak nekem ezek a képek fontosak. de az is lehet elveszitette őket valahol csak nem meri mondani.egyébként ő elég zárklozott nem sok barátja van ,melankolikus ,halál mániás néha,feledékeny és link is egyben és nagyon lusta tud lenni.Lazán és könnyedén vesz mindnet.Csak azt nem értem mért jó ez neki,hogy nem láttam már 2 hónapja.miért nem ahgy el akkor mért ragaszkodik ahhoz hoyg én irjak neki.Jó én szeretem ugysem hagyom őt el és ezt ne is tanácsolja tudom hülyeségek amiket müvelek,de soha senkit ennyire nem szerettem még mint őt.Egyébként szerintem még komoly kapcsolata nem volt a barátomnak,mert nem igazán mesél róluk és nem si tud szerintem ugy viselkedni ahogy egy kapcsolatban kellene. Mit csináljak,kérem segítsen,.előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
a javaslatom az, hogy egy időre - ha az érzései ezt megengedik - fókuszáljon önmagára, és ne a barátjára, akit annyira szeret.
Ennek az lehetne a célja, hogy valamilyen módon megpróbáljon közelebb kerülni annak a megértéséhez, hogy Önt mi mozgatja ebben a kapcsolatban.
Kérdezheti, hogy ennek mi értelme van? Nos, talán annyi, hogy ezen keresztül jobban tudná kezelni a helyzeteket, bárhogyan is viselkedik a másik.
Persze, erre azt mondhatja, hogy Önt a szerelem mozgatja, és ebben igaza is lenne. Én itt inkább a többire gondolok: olyanokra, hogy miért úgy reagál le dolgokat, ahogyan leírta, és nem másképp. Nyilván Önnek is vannak barátnői, akik egy hasonló helyzetben teljesen másképpen viselkednének.
És ha esetleg valamilyen módon sikerülne kideríteni, hogy Ön miért pont úgy működik ezekben a szituációkban, ahogyan a levelében nagyon őszintén leírta, akkor lehet, hogy képes lenne újfajta, a saját számára jobb megoldásokat is találni az Önt foglalkoztató kérdésekre.
Elképzelhető, hogy ehhez szüksége lehet külső segítség igénybevételére, akár egyéni tanácsadás, akár például családállítás formájában.
Üdvözlettel:
24 éves lány avgyok a hugom 22 éves anyukánk 6 évvel ezelött halt meg rákban itthon.Apu kiskorunk óta nevel minket,de mióta anyu meghalt teljesen megváltozott nem törödik velünk abszolut.régebben se ,mindig anyu pici lányai voltunk ő sosem tartott minket nagy számnak és hoyg anyu meghalt ez még jobban kijött.Hugomat pszichologus kezeli kéynszeres pánikbetegséggel mert sajnos beteg lett annyira hoyg nem öltözködik,meg nem gondozza magát.Viszont mostmár én is ugy érzem kezdek idegileg kikészülni mert apu oylanokat mond mikor költözünk már el,meg semmire kellök avgyunk,pedig én keresek pénzt de nem sokat,sajnos nem köynnű munkát találni beteg hugi mellett,de most találtam egyet de félek mi elsz ah nem lesz pénzünk elköltözni,apu angyon utál minket egyrejobban ráaádásul hugimról nem akar tudomást venni se hoyg iylen beteg lett.Nem értem mért ilyen mit lehetne ez ellen tenni?Előre is köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező,
mielőtt válaszolnék a kérdésére, fontos lenne tudnom, hogy amit írt a levelében "Apu kiskorunk óta nevel minket" azt jelenti-e, hogy ő nem az édesapjuk, hanem a nevelőapjuk, aki Önöket kiskora óta neveli? Várom válaszát.
Üdvözlettel:
Kezdem az elején. Nagyon fiatalon, nagyon rövid ismeretség után mentem férjhez és egyből jött a gyerek. Akkor jó megoldásnak tűnt, menekültem otthonról, de csöbörből vödörbe. Nem úgy alakult a férjemmel a kapcsolat, ahogy azt én szerettem volna. Ő akkor szállt ki egy hosszabb kapcsolatból, de mindig az volt az érzésem (és még ma is az), hogy megbánta és amikor velem van, akkor is az előző nőre gondol.El akart hagyni, de akkor már meg volt a gyerek és miatta végül nem ment el. Tudom, hogy nem szép dolog a gyerekre hivatkozva megtartani a társunkat, de arra gondoltam, hogy csak idő kell és minden jóra fordul. Persze nem így lett. A nagy nyomás még az volt a vállamon, hogy kifelé semmit sem mutattam, de már attól tartok, hogy én nem tudok szeretni.
Még nem volt 1 éves a gyerek, mikor összepakolt és csak erővel tudtam visszatartani.Aztán pár év múlva megszületett a második fiunk. Addigra már eléggé kivertem a másik nőt a fejemből, nem arra gondoltam, mint az első gyereknél, hogy ha a férjem nem gondol "közben" a másikra, akkor össze sem tud jönni a gyerek...
Aztán szépen belefásultunk a kapcsolatba. Én otthon voltam a gyerekekkel, a háztartást vezettem, a férjem pedig dolgozott. Egyre többet volt állítólag a munkahelyén, na meg Olaszországba is sokat járt.. Az egyik kapcsolata komolyabbra fordult, elköltözött itthonról és összeköltözött a nőjével. Pár hónap után visszajött hozzánk. Hogy miattam, vagy a gyerekek miatt, nem tudom biztosan. Azóta is mondom neki, hogy rajtam kívül senkinek sem kell, minek ugrál. Mára már belátta hogy így van. Annyi előnye volt az egész elköltözésnek, hogy bármit kitalálok, megveszi. Előtte is sok mindent megvetettem vele ami megtetszett, mindent fizetett, bárhová elvitt.
Mindig bizonytalan voltam a kapcsolatunkban, úgy éreztem hogy ott leng a kasza a fejem fölött. Ezért, főleg mikor közösen nyitottunk egy boltot, elkezdtem gyűjtögetni egy kis pénzt. Hol a zsebéből, hol a kasszából, mikor honnan. Nem akartam kiszolgáltatva lenni neki és úgy érzem, nekem is jár valamiféle fizettség a munkámért, még ha otthon is végzem.
Tavaly nagyon rosszra fordult a kapcsolatunk. Leköltözött a földszintre, alig jött haza. Gondolom hogy megint van valakije, de nincs rá bizonyítékom a mai napig. De egy nő megérzi az ilyesmit. A laptopját jelszóval védi, de a telefonjaihoz hozzáférek. Ki is írtam belőle pár "gyanús" számot!! Mikor elalszik, átnézem a ruháit, árulkodó jelet kutatva. Eddig semmi.Egyszer már addig fajult a helyzet, hogy öngyilkos akartam lenni. Bezárkóztam a fürdőszobába, de rám törte az ajtót. Akkor mégis szeret??? Már nagyon összezavarodtam. A két gyerek már felnőtt, kirepülnek, a férjem ha elválik, vagy megint elköltözik, egyedül maradok. Talán ezért nem jövök ki a fiaim barátnőivel, mert úgy érzem, elveszik a fiaimat és nem lesz senkim.
Nagyon nehéz egy középkorú nőnek párt találni, amikor annyi csinos és szingli huszonéves rohangál az utcákon, nem utánam fognak kapkodni a férfiak. És tudom, hogy csúnya dolog, de arra is gondolnom kell, hogy miből fogok élni és hol? Még munkahelyem sincs évtizedek óta!!
Nem akarok egy garzonban segélyből tengődni vagy az öreg szüleimet ápolni vidéken, úgyhogy mindenképpen helyre kell hoznom a kapcsolatomat.
Kérlek, segíts, hogy milyen praktikákkal tudom visszaédesgetni magamhoz. A régebben közösen vett fehérneműben pózolás már meg volt, eredménytelenül. Valami komolyabb, átfogóbb stratégiát szeretnék kérni tőled.
Köszönöm segítségedet! M.
Kedves M.,
mint a leveledben is írtad, mind a származási, mind a jelenlegi családodban voltak-vannak problémák.
Amennyiben ez a (sajnos nem ritka) jelenség áll fenn, akkor alapvetően két irányból közelítve igyekezhetünk javítani a helyzeten.
Az egyik fő irány az "egyéni" megoldások útja, amikor önismerettel, pszichológiával, belső utazásokkal, asztrológiával, kineziológiával, stb. igyekszünk a végére járni a lehetséges kiváltó okoknak, és keresni egy harmonizáltabb működést, ami aztán elvezethet az áhított kapcsolati változásokhoz is.
Azt gondolom, hogy saját belső változás nélkül nemigen lehetséges tartós változást elérni.
A másik fő irány a "kollektív" megoldások útja, amikor megpróbálunk a családlélek felől közelítve új megoldásokra rálelni, ez családfelállítással lehetséges.
Mivel a leveledből elég sürgető energiákat éreztem ki, első nekifutásra talán inkább egy családállítást javasolnék az egyéni út előtt, mivel ez utóbbi mindenképpen több időt igényelne.
Amennyiben úgy döntesz, hogy felkeresel egy családállító kollégát és ez ügyben információra volna szükséged, ebben is szívesen segítek.
Üdvözlettel:
Kedeves Bader György
Köszönöm a választ,meg mondtam az öcsémnek,furcsán reagált rá,ő azt mondta hogy tudod róla.Én nem igaz az utóbbi években nem igazán tatóttuk a kapcsolatot mert én külföldön voltam 6 évig,csak telefonáltam vagy leveleztünk,ezért egy kicsit haragszok az öcsémre igaz nem az ő neki kellett volna elmondania.2 éve vettem kezembe a sorsát de már lehet hogy késsö.most a mütét után magamhoz akkarom venni,mert ki tudja mi fog történi amit senki sem akar de nem döntünk a sorsunk felett.A fiam 14 hónapos ő még nem ért semmit.Lehetséges hogy érzi?
Előre is köszönöm
Üdv:bianca
Kedves Bianca,
ebben a kérdésben nem foglalnék állást.
Üdvözlettel:
Kedves Bader György
Édesanyámnál kiderült hogy sziv mütétet kell végezni,és az lenne a kérdésem hogy mellette vagyok hogy tudnék még neki segiteni lelkileg hogy átvészeljük ezt a nehéz idöszakot.A 13 éves fiának még nem mondtuk meg mert nem tudjuk hogy fog reagálni.
Előre is köszönöm a választ
üdv:bianca
Kedves Bianca,
javaslatom a következő: képzelje el, hogy az édesanyjának helye van az Ön szívében (tényleg beleképzelheti az édesanyját a szívébe...), és érezze át, hogy Ön a lánya, az édesanyja az egyik ember, akin keresztül az élet elérkezett Önhöz (az apja a másik). Amikor esetleg elbizonytalanodik, hogy mit tegyen, idézze fel ezt a képet és hagyja, hogy hasson a lelkében - aztán cselekedjen úgy, ahogy majd akkor jónak érzi.
Üdvözlettel:
Kedves Bader György
Köszönöm a választ.
A dr.nöt még hol lehet élérni,magán praszisa van,vagy valamelyik miskolci korházba dolgozik?
És ha valamilyen kérdésem lenne fordulhatok önnhöz,és az email cimre küldhetem.
Köszönettel
bianca
Kedves Bianca,
Korcsmáros Magda más elérhetőségét nem ismerem, tudtommal ő egyébként a fővárosban lakik, de Miskolcon is szokott dolgozni és tanítani. Az a javaslatom, hogy a megadott telefonon nála érdeklődjön a továbbiakat illetően.
Emellett, ha olyan kérdése van, amit e-mailben is meg tudok válaszolni, akkor természetesen nyugodtan felteheti.
Üdvözlettel:
Kedves Bader György
Elözör is köszönöm a gyors választ.Miskolci vagyok igy csak e-mail-en keresztül tudok tanácsot kérni magától.Amúgy is keresnem kell állást mert nem sokára lejár a gyed,meg talán segit átvészelni ezt az idöszakot.
Üdv:bianca
Kedves Bianca,
információim szerint Korcsmáros Magda pszichológus, asztrológus, Hellinger-féle családállító Miskolcon is dolgozik időközönként, az elérhetősége: 06 20 9672761.
Azt javaslom, hogy őt keresse meg telefonon. Remélem személyes konzultációval, vagy családállítással a segítségére tud majd lenni.
Üdvözlettel:
Kedves Bader György
az én történtettem kb.10 éve kezdödött,több tragédia történt pl.1989-ben meghalt mostoha apám akit ugy szerettem,és máig nem tudom elfelejtreni.utána 1993-ban történt velem valami amit itt nem szivesen irok le,mert szégyelem azóta a lelkemben nyomott hagyott,hol sikerül feldolgozni hol nem.Igat azóta családom van,de a szexuális kapcsolatom nem jó.
További kédésem lenne önnhöz fordulhatok.
Előre is köszönöm
Üdv:bianca
Kedves Bianca,
a leírása alapján magam is úgy érzem, hogy a legszerencsésebb egy személyes konzultáció lenne.
Amennyiben Pécsett, vagy a környéken lakik, szívesen látom az irodámban, ha másutt, akkor pedig megpróbálok Önnek kollégát ajánlani a lakóhelyéhez közel.
Üdvözlettel: