Üdvözlöm
Párként is használható a kineziológia?
Az t olastam, hogy a kineziológia hamarab eredméynt hoz, mit pszichologia

Kedves Eszter
Van egy 15 hònapos kisfiam,aki életvidàm,aktîv szépen fejlődik stb stb.Az egyetlen gond az alvàssal van....Se éjszaka,se nappal nem tud mélyen elaludni,csak felszînesen.Folyton felébredezik,felriad,ùgymond nem tud ellazulni....Ez a helyzet tulajdonképpen születéseòta fennàl.Miutàn orvosilag minden ok ki lett zàrva,szobaàtrendezésen,alvàskörülmények vàltoztatàsàn,minden ilyesmin is tùl vagyunk,egyreerősebb az az érzésem,hogy az OKA az lehet,hogy amég kismama voltam,ùgy alakult,hogy pàromnak messze kellett dolgoznia,hetente-kéthetente jàrt haza,miközben egy költözés még vàrt rànk....olyannyira eltolòdott,hogy amég én bent voltam a kòrhàzban a szülés utàn,az idő alatt bonyolîtotta le pàrom az àtköltözést...Megvolt ugyan minden a picinek màr jò előre,de semmi nem volt a helyén...Lehetséges-e az,hogy azért nem tud megnyugodni a pici fiam alvàsnàl,mert pocakosként nem tudtam neki sugàrozni a jeleket,hogy:igen,itt a Te kis kuckòd,a nyugalom szigete,ahol aludni fogsz,ahol biztonsàgban vagy... Egyébként nyomasztott is a helyzet kismamaként,hiszen bennem is megvolt a fészekrakò ösztön,mégse tudtam a fészket előre elkészîteni... :-( Ha valòban ez lenne a probléma gyökere,akkor van erre megoldàs?És mi lenne az?Nagyon szépen köszönöm a vàlaszàt.

Kérdésem előzményeként elmondanék egy pàr dolgot a mùltambòl.Tevaly előtt februàr 18.-àn 20 hetesen elvesztettem a magzatomat egy ritka genetikai betegség matt.Azòta született egy egészséges kisfiam,most 9 hònapos.Viszont màr egy ideje egyre többször hatalmasodik rajtam el egy olyan érzés,hogy az előző kis lélek ùjra ki akarna vàlasztani anyukàjànak...amit egyébként én is nagyon szeretnék,mert hiànyzik...Éppen ezért vagyok tanàcstalan az érzésemmel kapcsolatban,mert nem tudom,hogy amit érzk,az egy vàgy,hogy visszajön hozzàm,vagy egy megérzés....Ahogy ezek kavarogtak a fejemben,a napokban történt egy olyan set,hogy a pàrommal néztük a tv-t,és elhangzott benne egy név:Simon.Pàrom csak ùgy ett egy olyan megjegyzést,hogy nem is rossz név.Ez a téma annyiban is maradt...viszont nekem beleültette a bogarat a fülembe,és ùgy éreztem,meg kell nézzem,mi a jelentése ennek a nébnek.Azt talàltam,hogy:hallgatàs,meghallgatàs...valamint ennek a keresztnévnek az egyik névnapja februàr 18.-a...pont az a ap,amikor a magatomat elvesztettem....Ez egy jel lenne?Üzenni akart? Tervezünk majd kistesòt,és arra lennék kîvàncsi,vajon van-e arra mòd,hogy megtudjam majd akkor,hogy vajon Ő jön vissza hozzàm,vagy egy màsik lélek vàlaszt ki....Egyàlalàn előfordulhat ilyen,hogy kétszer ugyanaz a lélek vàlaszt ki?Vàlaszàt előre is nagyon köszönöm,és izgatottan vàrom.

Egy 18 éves lány vagyok, egyetemista. Az a helyzet, hogy kavartam az 55 éves angoltanárommal. Most mitévő legyek? Hogy viselkedjek majd az óráin? Esetleg a későbbiekben szexeljek majd vele?

Úgy történt, hogy az egyik órája után vele meg az osztálytársaimmal beültünk egy közeli sörözőbe iszogatni. A tanárom mindig is tetszett nekem. Magas, ősz haja és szakálla bölcsességet sugároz, szemüveges, fekete öltöny felsője pedig tekintélyt parancsolóan mutat a testén. Kiköpött úgy néz ki, mint Alan Rickman, csak szemüvegben. Olyan igazi tanáros a külseje én pedig mindig is gerjedtem a tanárokra, szerintem a legszexibb foglalkozás.
Aztán egyre fogyatkoztak a többiek, egyre többen mentek el, így végül csak kettesben maradtunk. Így úgy döntöttünk elindulunk egy másik, olcsóbb kocsmába, ami a közelben van.
Épp a buszok menetrendjéről beszélgettünk, amikor közelebb lépett hozzám és mindenféle előzmény nélkül átdugta a nyelvét a számba. Nagyon jól esett a csókja, határozottan csókolt. Aztán megfogta a kezemet és kézen fogva sétáltunk az esőben. Neki nyomott az egyik ház falának és csak smároltunk megállás nélkül. Finom volt a szája. Aztán betévedtünk a közeli kocsmába. Elég kihalt volt, rajtunk kívül csak még egy pár volt, akik el voltak foglalva egymással, úgyhogy nem zavartak minket. Ott elkezdte csókolgatni a nyakamat, a mellkasomat egyre lejjebb haladva. Majdnem elvándorolt a szája egészen a mellemre. Hosszú csókokban forrtunk össze. Hátul benyúlt a nadrágomba és a fenekemet fogdosta. Aztán felfektetett a biliárdasztalra, felhúzta a blúzomat és simogatta a derekamat, közben a nyakamat csókolgatta. Nagyon kívántam őt. Befeküdt a lábaim közé, körkörös lökő mozdulatokat végezve csípőjével hozzá-hozzá nyomta az ágyékát a puncimhoz ruhán keresztül, közben egy nyögés hagyta el az ajkát. Nagyon szexi volt. Legszívesebben azonnal lerángattam volna róla a nadrágját és magamban éreztem volna őt.
Aztán nagyon későre járt, elhagytuk a helyet, hazakísért egy darabon és azt ígérte, majd folytatjuk. Most szünet van, van időm átgondolni, mi legyen, hogy legyen ezután. Ön mit tanácsolna nekem?
Egy tanácstalan 18 éves lány

Egy 18 éves lány vagyok, egyetemista. Az a helyzet, hogy kavartam az 55 éves angoltanárommal. Most mitévő legyek? Hogy viselkedjek majd az óráin? Esetleg a későbbiekben szexeljek majd vele?

Úgy történt, hogy az egyik órája után vele meg az osztálytársaimmal beültünk egy közeli sörözőbe iszogatni. A tanárom mindig is tetszett nekem. Magas, ősz haja és szakálla bölcsességet sugároz, szemüveges, fekete öltöny felsője pedig tekintélyt parancsolóan mutat a testén. Kiköpött úgy néz ki, mint Alan Rickman, csak szemüvegben. Olyan igazi tanáros a külseje én pedig mindig is gerjedtem a tanárokra, szerintem a legszexibb foglalkozás.
Aztán egyre fogyatkoztak a többiek, egyre többen mentek el, így végül csak kettesben maradtunk. Így úgy döntöttünk elindulunk egy másik, olcsóbb kocsmába, ami a közelben van.
Épp a buszok menetrendjéről beszélgettünk, amikor közelebb lépett hozzám és mindenféle előzmény nélkül átdugta a nyelvét a számba. Nagyon jól esett a csókja, határozottan csókolt. Aztán megfogta a kezemet és kézen fogva sétáltunk az esőben. Neki nyomott az egyik ház falának és csak smároltunk megállás nélkül. Finom volt a szája. Aztán betévedtünk a közeli kocsmába. Elég kihalt volt, rajtunk kívül csak még egy pár volt, akik el voltak foglalva egymással, úgyhogy nem zavartak minket. Ott elkezdte csókolgatni a nyakamat, a mellkasomat egyre lejjebb haladva. Majdnem elvándorolt a szája egészen a mellemre. Hosszú csókokban forrtunk össze. Hátul benyúlt a nadrágomba és a fenekemet fogdosta. Aztán felfektetett a biliárdasztalra, felhúzta a blúzomat és simogatta a derekamat, közben a nyakamat csókolgatta. Nagyon kívántam őt. Befeküdt a lábaim közé, körkörös lökő mozdulatokat végezve csípőjével hozzá-hozzá nyomta az ágyékát a puncimhoz ruhán keresztül, közben egy nyögés hagyta el az ajkát. Nagyon szexi volt. Legszívesebben azonnal lerángattam volna róla a nadrágját és magamban éreztem volna őt.
Aztán nagyon későre járt, elhagytuk a helyet, hazakísért egy darabon és azt ígérte, majd folytatjuk. Most szünet van, van időm átgondolni, mi legyen, hogy legyen ezután. Ön mit tanácsolna nekem?
Egy tanácstalan 18 éves lány

Kedves Eszter!

A problémám 2009-re nyúlik vissza. Addig ugyanis minden rendben volt az életemben/életemmel, de nem sikerült a nyelvvizsgám egyik fele, így a mai napig nem kaptam meg a diplomámat az egyetemen. Jól beszélem a nyelvet, számtalan tanfolyamot elvégeztem már és a nyelvvizsga mégsem sikerül. Az államvizsgám 5-ös lett, a tanáraim szerették volna ha egyetem után maradok az intézményben tanítani és Phd-zok. Sajnos a nyelvvizsga "megfogott". Azóta sikertelen vagyok az élet minden területén, pánikbeteg is lettem. Édesanyám nem szakértő, de szerinte azért nem sikerül a vizsgám, mert rágörcsölök, leblokkolok és ezt a blokkot valahogy oldanom kellene. Ön szerint kedves Eszter, mit kellene tennem? Hogy tudnám ezt az akadályt átvészelni?
Megtisztelő válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel, Beatrix

Kedves Szakértő!
Sajnos nem jó a lányommal a kapcsolatom. Email-ben a következőt írta:
"Az angyalok téged magukhoz szólítottak. Elvittek. Apu sírt az utcán. Tesóm meg jött hogy nehogy szóljon nekem. Megtiltotta."
Azt írta, hogy álmodta. Én nagyon rosszra gondolok. Nem is írom le, hogy mi!!!!!!
Ha tudna ezzel kapcsolatban valami vigasztalót írni, megköszönöm. Ági

Kedves Eszter!

Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné

Kedves Eszter!

A következő problémával fordulok Önhöz. 31 éves vagyok és 3 éve nincs párkapcsolatom, ami most már aggasztó számomra. Igaz, társaságba- szórakozni nem járok, tehát a lehetőségeim is korlátozottak. Persze ez csak egy ok lehet. Vannak bennem blokkok, amiket fogalmam sincs hogyan lehetne felodani (a párkapcsolati témával kapcsolatban). Sok csalódásom volt és úgy érzem legbelül, hogy őszintén, tiszta szívből nem akar engem senki. Valószínűleg én választottam (hibásan) olyan partnereket, akiknél ezt az érzést hosszabb, rövidebb idő után megtapasztaltam (és nem azért mert elmúlt a szerelem). Sosem éreztem azt senkinél, hogy igazán fontos lennék neki. Hogy lehetne ezen túllépnem végre, van erre valamilyen módszer? Vagy majd az idő megoldja egyszer csak...? Köszönöm a válaszát! Ági

Üdvözlöm Doktornö. Beszédfejlesztö központ budapest. Logopédushoz azóta is jàrunk vele magàn ovodàda jàr és ott id kap logopédiai ovonöt. Uszàs és lovaglàs is van. Szakértöi bizottsàgon is voltunk de ott sem tudtak érdemleges vàlaszt adni. Az lenne a kérdéseh hogy maga szerint mik lennének azok a fejlesztöi lehetöségek vagy gyakorlatok amikkel kicsit elörrébb tudnànk haladni mert azért csak hat éves lesz és sajnos az a 6-8 szo az kevés. Maga szerint van esély arra hogy normàlis beszéd és mondatokat tudjon valaha is mondani. Mindent megtettünk eddig is heti 3fejlesztésen ott vagyunk és semmi. Tudna esetleg valamit vagy valakit ajànlani mert igy ez sajnos nem jo és ebbe nem akarok belenyugodni. Vàlaszàt megköszönném. Tisztelettel.

Nem beszél csak nagyrészt mutogat amiket hasznàl mama, papa ejje=erre aja=anya pepe=peti au=auto trr=traktor vau=kutya mié=miért kb ennyi. De mindent megért bàrmit mondunk neki megérti pl mesekönyvben az àllatokat a szineket hogy mutassa meg ugyhogy mindent. De nagyon nehéz vele a mimdennapi viselkedés sokmindent dobàll pohàr tànyér jàtékok tàvirànyito nehezen hallgatja meg hogy ezt nem szbad de mindig annàl inkàbb is. Közösségbe jàr oviba de ott szinte sosincs alvàs de ez nem àllami ovoda rajzolni nem akar. Nem vàltott làbbal lép a lépcsön lépései bizonytalanok labdàtól fél. Rengeted fejlesztésen voltunk màr és semmi javulàst nem tapasztaltunk csak azt amit mi nagy nehezen megtanitottunk neki. Pisilni sem hajlando egyedül csak ha segitenel neki. Mosgàsa is bizomytalan valoszinü amiatt hogy két és fél évesen tudott jàrni. Ha tudna valami megoldàst hogy hogyan és kinél vagy valamit esetleg amit mi nem probàltunk még ledig màr szinte mindent probàllunk nap mint nap vele hkgy

Kedves Eszter!
Eddigi eletünk sem volt zökkenömentes,de szeptembertöl sürüsödnek a problemak a csaladunkban.
Szeptemberben aposomek elveszitettek a hazukat,anyagi problemak miatt.Akkor"felkaroltuk" öket,es mindenben melettük allunk.Sajnos a kettejük közti kapcsolat sem felhötlen,es mint villamharito is resztveszunk az eletükben.Egy fedel alatt elünk-bar külön lakasban,dehat mas generacio...szoval ez is generalja a feszültséget.
Az ösz a mi szük csaladunkban is folyamatos anyagi gondokat hozott,a rengeteg VARATLAN kiadassal,ami 3 gyerek mellett megterhelö!
No es az egeszseg,amivel talan kezdenem kellett volna,mert ez lenne a legfontosabb!
Edesanyam melyvenas trombozisa miatt ket napja volt otthon ,miutan kiengedtek a korhazbol,mire apukamnak eppen egy nappal a 60.születesnapja elött,kishijjan levagtak a labat,ha nem all odebb,ahol talan megmentik /ez holna a szulinajan derul ki/.Szoval Ö is a labaval van korhazban.
Emellett,hogy midkettünk felmenöi evtizedek ota vallalkozok,,filleres problemaik lettek.Szepen ,idörendben igy jöttek a gondok.
Mara elfaradtam,a tehetetlensegbe,es hogy miert törtenik ennyi rossz dolog.Mi a velemenye Eszter? Tudnek tenni ezellen?
Valaszat köszönöm.Evi

KEDVES ESZTER!42 eves vagyok,parommal nagyon szeretnenk kisbabat sajnos tavaly veszitesem volt.Attol felek hogy beakar allni a menopausa,kb 3 evet clostylbegytet es duphastont szedtem de most mar az sem akar hasznalni.Jelenleg baratcserje,mehpempo es medvetalpfu tinktura kurat csinalok.Kerdesem, mit tettszik tudni tanacsolni az en esetemben,mivel lehetne kesleltetni a menopausat.

Kedves Tara!

Van egy olyan problémám, amire a tegnapi napon jöttem rá, hogy már nem tudom szerintem egyedül/segítség nélkül megoldani.

A párom szeret inni, néha kikapcsolódni, alkalomadtán bulizni, nincs is ezzel gond, én is. De az elmúlt években az ivással kapcsolatban volt sajnos egy pár olyan túlkapása, amit nagyon rosszul viseltem, és az egyik ilyen esetre majdnem ráment a kapcsolatunk. Nagyon szeretjük egymást, boldogok is vagyunk együtt, már több éve, minden téren stimmel a helyzet, a jövőt is együtt tervezzük, ez az egy terület, amin nem tudok túllépni... Ő hajlamos az iszogatás terén a kontrollt elveszíteni, és ilyenkor teljesen kifordul önmagából. Számtalan szituáción túl vagyunk már: elalvás, elkószálás, csúnya beszéd, egyszóval nem önmaga ilyenkor. Én ezt mindig is rosszul viseltem, de az utolsó ilyen szörnyű szituáció konkrétan vízválasztóként hatott a kapcsolatunkra... Olyan szintig feszítette a húrt, és olyan dolgokat művelt, amit már nem bírtam feldolgozni. Végül megbocsájtottam neki, és csodák csodájára hál Istennek ez csak felfele emelt minket is, és a kapcsolatunkat is... Ez meg kellett történjen, és nem csak kettőnk miatt, hanem maga miatt is. Erről később nagyon sokat beszéltünk, és ha lehet ilyet mondani, valahol még "örülünk" is, hogy megtörtént, mert akkor és ott én egy nagy tükröt tartva neki, megmutattam, mi az az állapot, ahogy ő soha többet nem akar kinézni, és amibe soha többet nem akar kerülni, mert azt már saját magára nézve is gusztustalannak és visszataszítónak érezte... Akkor megígérte nekem, hogy soha többet nem iszik olyan mértékben, és gyökeresen változtat.
Ennek már kb. fél éve, és ezt az ígéretét meg is tartotta.
Nagyon sokat változott, és már a saját bevallása szerint a saját igényei is sokkal másabbak mint pár éve. Ritkán jár el a barátjával beszélgetni, iszogatni, bulizni még ritkábban, nem feltétlen erről szól már nála sem a kikapcsolódás. Ráadásul engem sem hagy ki az ilyen jellegű összejövetelekből.
A probléma mégis ott van, hogy ha nagy ritkán adódik valami ilyen, ami mondjuk a barátokról, ivásról, kikapcsolódásról szólna, rögtön jön az iszonyatos berögzülés BENNEM, hogy mi van ha megint átesik a ló túloldalára, ilyenkor bestresszelek, ideges leszek, a szívem legmélyén arra vágyom, hogy inkább ne menjen, mert az a biztos..., félek és aggódom. Ezt a fajta viselkedésemet egy ideig tolerálta, és meg is köszönte, hogy megbocsájtottam neki a múltban történt túlkapásait, és hogy így aggódom és "vigyázok rá", tudta, hogy időre van szükségem mire újra megbízom benne, de az utóbbi időben úgy érzem már egyre türelmetlenebb, hogy nem válok újra "lazává". Ez nekem se jó. Van ez a borzasztó berögzülés, és nem tudok ellene egyedül már mit csinálni... Ilyen jellegű múltbeli sebeket, berögzüléseket, félelemeket, hogy attól félek megint történik valami, lehet oldani kineziológiával? Tudok majd egyszer megint normális barátnő lenni, aki csak mosolyog, és ad egy puszit a párja arcára, mikor az elindul a barátjával egy jót sörözni, és utána nem görcsölni egész éjszaka, hogy mi van, ha megint magán kívül lesz? Részéről a viselkedés már normális, részemről van baj, hogy még mindig uralkodnak rajtam a szörnyű múltbéli sebek és félelmek...

u.i. és elnézést, hogy ilyen hosszú vagyok. Miért kineziológiára gondoltam? Pár éve voltam 1x, akkor még féltékeny is voltam állandóan, és betegesen féltem a szakítástól. A kineziológus ennek okát egy gyerekkori élményemhez vezette vissza, mikor is fültanúja voltam egy olyan szituációnak, ahol azt hittem Anyu elhagy/otthagy engem/minket a testvéremmel. Akkor megrengett egy életre a bizalmam, és azóta félek az elhagyás érzésétől. Anyukám mondanom sem kell, azóta is a világon a legfontosabb számomra:) és csodálatos a kapcsolatunk, és nagyon áttörő érzés volt ezt a fajta elhagyástól való félelmemet megfejteni. Akkor csak 1 "oldáson" voltam, kellett volna több is, de már a "megfejtés" is óriási élmény volt számomra.

Nagyon köszönöm a válaszát és a tanácsát!

Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!

Elnézést kérek az előbbi Tara címzésért:) Először egy másik szakértőnek szerettem volna írni, de végül megtaláltam Önt, így inkább Önnel osztottam meg a problémámat, és az előre megírt levelet, azzal a címzéssel másoltam ide.
Köszönettel!

Egy mütét után alavászavar alakult ki. Nem tudok elealudni. Ez az állapot szorongássá alakult. Antidepresszáns szedek egy hónapja Aludni csak alatatóval tudok. Elég sokszor van szív és mell környéki fájdalmam, feszülés. Szívpromléma kizárva, voltam kardiológián. Az altatóról le kell szoknom, Gyógyteát is iszok naponta egyszer Naturland nyugtató tea.
Mit tehetek Kaposvár környékén lakom. Mit tanácsol. A kineziológia tud segíteni, nem tudom mia zaigazi problámám. Úgy gondolom, ami volt megoldottam, de az alvászavar adott. Az antidepresszánsról is le akarok szokni, még egy dobozzal szedek és azrt is be akarom fejezni.
Segítsen mit tehetek.
Köszönettel:

Kedves Szakértő!

Eddig minden rendben haladt az életemben. Teljesült szinte minden vágyam. Megfelelő szakképzettség, biztos és jól jövedelmező állás /időszakonként stresszes, nagy felelőséggel járó a munkám ugyanis/ de hol melyik munkahelyen nincs a mai világban? Van egy kedves megértő, mindenben mellettem álló párom, akivel harmonikus a kapcsolatom.
Lakást vettünk, berendeztük saját ízlésünknek megfelelően. Nem élünk nagylábon, de anyagi gondjaink eddig szerncsére nem voltak. Két éve kezdődött a rémálmom. Terhes lettem, terveztük és nagy volt az öröm. Sajnos elhalt a 8. héten. Rá egy évre újabb terhesség. Ismét sikertelenül. Vizsgálatok sorozatán vagyunk túl. Sehol semmit nem találtak. Az eszemmel tudom, hogy a múlton kár aggódni. Ezen változtatni nem tudunk már. Sőt az is tudom lelki sebeimre egy újabb terhesség lenne a megoldás, hogy arra koncentráljak. De mindig visszakerülök a miértekhez? Mi van ha valamit még nem néztek meg az orvosok? Mi van ha valami olyan bajom van ami miatt harmadszor is meg fog történni csak eddig nem derült ki? Nem tudom mit kellene ahhoz tennem, hogy a baba iránti vágyam felülkerekedjen a félelmeimen?
Valahol mindig az a kérdés jár a fejembe, hogy egyszer megesik véletelnül.. rendben van. De kétszer egymás után is lehet véletlen?

Köszönöm.. Tisztelettel.. Nagyné

Kedves Eszter!

A tanácsát szeretném kérni. Kislányom tavasszal lesz 7 éves, szeptemberbe kezdi az iskolát. Az óvodában sajnos az óvónőkkel csak a legszükségesebbet beszéli, ha kérdezik válaszol, a verseket szépen elmondja egyedül is, de nem kezdeményez semmilyen beszélgetést velük. A gyerekekkel beszélget, rendesen játszik. Ami nagyon kellemetlen nekünk, hogy legtöbbször nem köszön se az óvónéniknek, se a társainak, hiába köszönnek neki, csak hallgat. Otthon hangos, jó kedvű, sokat beszél, énekel, szeret szerepelni, táncolni, tornázni. Van egy 10 éves bátyja, akivel szemben, megvédi magát, ha esetleg nézet eltérés van.
Most az iskolakezdés előtt, nem tudom, hogy kell-e kezdeni valamit ezzel a \\\"nem köszönéssel\\\". Hiába mondjuk neki, hogy illik köszönni, tudja is, de amikor abba a helyzetbe kerül, mégsem teszi meg. Szeretnénk, ha egy kicsit nyitottabb,
talpraesettebb lenne, ki tudna állni magáért (nem csak az otthoni környezetben).
Az egyik óvónéni nem látja olyan tragikusnak a helyzetet, azt mondja, hogy amíg megteszi a gyerek amit kér, addig nincs probléma, a másik óvónénit bántja a dolog. Ön mit tanácsol?

Köszönettel, egy Anyuka

Kedves Eszter!
Nagyon köszönöm,és elfogadom a felajánlott segítségét.Pszicholóus,vagy pszichiáter kezeése gondolom más.........csak róluk tudok erre felé.
Nagy szükségem lenne a lelki egyensúlyra,egyedül nem tudom megoldani.
Köszönöm,és várom válaszát!
Üdvözlettel:Á.R