Olvasói kérdés
Kedves Szakértő!
Kisfiunk fél éves múlt egy hete. Anyatejet kap egyelőre kizárólag, mozgásfejlődésileg fordulni tud, elkezdett rugózni, gondolom hamarosan ebből lesz a kúszás-mászás.
Gyönyörűen gyarapszik, úgy látjuk, a kis elméje is nyiladozik.
A viselkedése néha viszont megijeszt bennünket és tehetetlennek érezzük magunkat.
Nem nagyon nézelődik vagy játszik el néhány percnél tovább, de sokszor az sem elég, ha ott ülünk mellette. Van, hogy együtt játszunk, nevetünk, gagyarászunk egy darabig (akár fél óra), amit ő is élvez, aztán minden átmenet nélkül elkezd keservesen kikelni magából, nagyon sír. Ilyenkor kizárólag az segít, ha felvesszük. Semmi más: sem a simogatás, mellette maradás, beszéd, csak az ölelés, a karban hurcolászás. Tökéletesen tanácstalanok vagyunk, hogy mégis mi történhetett - a szokásos checklist, éhség/pelus/fázás/meleg, stb. végiggondolása után. Van, hogy egy egész sétálást végigsír/kiabál. Éjszaka nem sír, viszont 1-2 óránál tovább nem hajlandó a kiságyában aludni, akkor mellénk tesszük. Nyugtalannak hat az alvása, mert sokat forog, pörög, de reggel meg kivétel nélkül nagyon jókedvű. Az utóbbi pár napban figyeltük meg, hogy több alkalommal felébred már akkor, amikor megpróbálom a karomból letenni ha elaludt, mint újszülött korában. (Mindig cicin alszik el, az édesapjának csak párszor sikerült ringatva elaltatni)
Nagyon jó lenne valami ötlet, mit próbáljunk meg. Arra is tippelünk, hogy játék közben azért sír, mert esetleg zavarja, hogy még nem képes helyet változtatni, de hát erre nem az lenne a megoldás, hogy parttalan bőgésbe kezd és nem próbálkozik mindig.
Előre is köszönöm, ha válaszol.
Kisfiunk fél éves múlt egy hete. Anyatejet kap egyelőre kizárólag, mozgásfejlődésileg fordulni tud, elkezdett rugózni, gondolom hamarosan ebből lesz a kúszás-mászás.
Gyönyörűen gyarapszik, úgy látjuk, a kis elméje is nyiladozik.
A viselkedése néha viszont megijeszt bennünket és tehetetlennek érezzük magunkat.
Nem nagyon nézelődik vagy játszik el néhány percnél tovább, de sokszor az sem elég, ha ott ülünk mellette. Van, hogy együtt játszunk, nevetünk, gagyarászunk egy darabig (akár fél óra), amit ő is élvez, aztán minden átmenet nélkül elkezd keservesen kikelni magából, nagyon sír. Ilyenkor kizárólag az segít, ha felvesszük. Semmi más: sem a simogatás, mellette maradás, beszéd, csak az ölelés, a karban hurcolászás. Tökéletesen tanácstalanok vagyunk, hogy mégis mi történhetett - a szokásos checklist, éhség/pelus/fázás/meleg, stb. végiggondolása után. Van, hogy egy egész sétálást végigsír/kiabál. Éjszaka nem sír, viszont 1-2 óránál tovább nem hajlandó a kiságyában aludni, akkor mellénk tesszük. Nyugtalannak hat az alvása, mert sokat forog, pörög, de reggel meg kivétel nélkül nagyon jókedvű. Az utóbbi pár napban figyeltük meg, hogy több alkalommal felébred már akkor, amikor megpróbálom a karomból letenni ha elaludt, mint újszülött korában. (Mindig cicin alszik el, az édesapjának csak párszor sikerült ringatva elaltatni)
Nagyon jó lenne valami ötlet, mit próbáljunk meg. Arra is tippelünk, hogy játék közben azért sír, mert esetleg zavarja, hogy még nem képes helyet változtatni, de hát erre nem az lenne a megoldás, hogy parttalan bőgésbe kezd és nem próbálkozik mindig.
Előre is köszönöm, ha válaszol.
Szakértői válasz
Kedves Kérdező!
Mindig elbizonytalanító, ha új jelenséggel találkozunk gyermekünk viselkedése, megnyilvánulása kapcsán, de szeretném megnyugtatni, hogy ha a baba összességében jókedélyű, kiegyensúlyozott, fejlődése rendben van, akkor komoly probléma nem áll a háttérben.
Amit leírt, elég jellegzetes megnyilvánulásnak tűnik, a második félévben igen gyakori jelenségek ezek.
Mikor a játék végén hirtelen sírva fakad, azt is jelezheti, hogy sok volt az inger, szeretne visszavonulót fújni, s ez a legfinomabb, legkomfortosabb a szülők karjában, ölelésében. Számukra a testközelség ebben a korban is létfontosságú, s ugyanolyan jelentőségű, mint pl. a jóllakott pocak.
Fél éves kortól (valahol 5 és 8 hónap közt) szokott beköszönni a szeparációs szorongás időszaka is, mikor még intenzívebbé válik (válhat) a testkontaktus iránti igény, éjjel pedig több ébredésre lehet számítani. Ez nem nevelési hiba következménye, nem "romlott el" a baba, ez egy fontos pszichológiai szakasza a fejlődésnek. A legjobb hatással bír ilyenkor, ha a szülők megoldhatóvá tudják tenni pl.az együttalvást, nem csak a baba végett, hanem saját pihenésük végett is. Hiszen sokkal pihentetőbb karnyújtásnyira lévő babánknak reagálni többször is, mint mindannyiszor kimászni az ágyból, s ördögi körökbe belefutni, hisz a baba újra és újra jelezni fogja, hogy segítségre, közelségre van szüksége (éjjel eleve magasabb a kötődési szükséglet) , s mindenki számára fárasztó, frusztráló így, míg eleve egymás közelében lenni, szinte azonnal tudni válaszolni pihentetőbb, arról nem is beszélve, hogy együttalváskor az alvás ritmusok is összehangolódnak, s több ébredés ellenére is kipihentebbek ilyenkor az anyák.
Ennek a fejlődési fázisnak köszönhető az is, hogy nem szeretné, ha letennék őt a kiságyba, mert szeretne testközelben maradni. Ez az idegrendszer érésével lanyhulni fog, veszít intenzitásából.
Igen, jól gondolják, a mozgásfejlődés szintén olyan elem, ami rányomhatja a bélyegét az éjszakákra is, s nyugtalanabb lehet tőle a baba, napszaktól függetlenül, de mihelyst sikerül az új mozgásfejlődési lépcsőre fellépni, jön egy kis nyugalom. S persze a következő és következő fázis is.
Szóval a második félév meglehetősen mozgalmas és izgalmas minden szempontból, de Önök nagyon jól állnak a gyermekük mellett, s szerető, meleg gondoskodással biztosítják számára a megfelelő terepet, hogy továbbra is kiegyensúlyozottan fejlődhessen! :-)
Üdvözlettel:
Mindig elbizonytalanító, ha új jelenséggel találkozunk gyermekünk viselkedése, megnyilvánulása kapcsán, de szeretném megnyugtatni, hogy ha a baba összességében jókedélyű, kiegyensúlyozott, fejlődése rendben van, akkor komoly probléma nem áll a háttérben.
Amit leírt, elég jellegzetes megnyilvánulásnak tűnik, a második félévben igen gyakori jelenségek ezek.
Mikor a játék végén hirtelen sírva fakad, azt is jelezheti, hogy sok volt az inger, szeretne visszavonulót fújni, s ez a legfinomabb, legkomfortosabb a szülők karjában, ölelésében. Számukra a testközelség ebben a korban is létfontosságú, s ugyanolyan jelentőségű, mint pl. a jóllakott pocak.
Fél éves kortól (valahol 5 és 8 hónap közt) szokott beköszönni a szeparációs szorongás időszaka is, mikor még intenzívebbé válik (válhat) a testkontaktus iránti igény, éjjel pedig több ébredésre lehet számítani. Ez nem nevelési hiba következménye, nem "romlott el" a baba, ez egy fontos pszichológiai szakasza a fejlődésnek. A legjobb hatással bír ilyenkor, ha a szülők megoldhatóvá tudják tenni pl.az együttalvást, nem csak a baba végett, hanem saját pihenésük végett is. Hiszen sokkal pihentetőbb karnyújtásnyira lévő babánknak reagálni többször is, mint mindannyiszor kimászni az ágyból, s ördögi körökbe belefutni, hisz a baba újra és újra jelezni fogja, hogy segítségre, közelségre van szüksége (éjjel eleve magasabb a kötődési szükséglet) , s mindenki számára fárasztó, frusztráló így, míg eleve egymás közelében lenni, szinte azonnal tudni válaszolni pihentetőbb, arról nem is beszélve, hogy együttalváskor az alvás ritmusok is összehangolódnak, s több ébredés ellenére is kipihentebbek ilyenkor az anyák.
Ennek a fejlődési fázisnak köszönhető az is, hogy nem szeretné, ha letennék őt a kiságyba, mert szeretne testközelben maradni. Ez az idegrendszer érésével lanyhulni fog, veszít intenzitásából.
Igen, jól gondolják, a mozgásfejlődés szintén olyan elem, ami rányomhatja a bélyegét az éjszakákra is, s nyugtalanabb lehet tőle a baba, napszaktól függetlenül, de mihelyst sikerül az új mozgásfejlődési lépcsőre fellépni, jön egy kis nyugalom. S persze a következő és következő fázis is.
Szóval a második félév meglehetősen mozgalmas és izgalmas minden szempontból, de Önök nagyon jól állnak a gyermekük mellett, s szerető, meleg gondoskodással biztosítják számára a megfelelő terepet, hogy továbbra is kiegyensúlyozottan fejlődhessen! :-)
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra