Kedves Mariann!

Elnézést kérem, a megkésett válaszért!
Tapasztalt a kérdése megírása óta bármiféle változást?

A tapaszalat azt mutatja, hogy közeledvén a 2.életév betöltéséhez, sok gyermek mutat veleszületett temperamentumának megfelelő intenzitással frusztrációs tüneteket. Sokszor a frusztráltsághoz az vezet, hogy még nehezen fejezi ki magát, többet szeretne mondani, kifejezni, mint amire beszéddel képes lenne, s ez feszültté teszi. Ez pedig érthetően, a szülőt is feszültté teszi. Érdemes megpróbálni úgy kommunikálni, hogy abban ne legyen "címkézés" (ilyen vagy, olyan vagy), viszont Ön is ki tudja fejezni azt, amit érez. Én nagyon pártolom a gyermekkel szembeni őszinte felvállalásokat, s ezt a gyermekek is nagyon szokták díjazni, sőt, ez számára is segítség ahhoz, hogy mintát kapjon az érzelmek együttműködő kifejezéséről s arról, hogy a negatív érzelmek is elfogadottak. Az érzelmi szabadság, megltásom szerint, nagyon fontos egy szülő-gyerek kapcsolatban!
Sok anyát megijeszt, ha a gyerkőc csak vele ilyen intenzív, de ez inkább azt szokta jelenteni, hogy anyával annyira szoros és bizalmi a viszony, hogy vele szemben meg meri engedni magának a szélsőségeket is. (Ez persze nem azt jelenti, hogy apával gyengébb volna a kapcsolata!) Ajánlom elolvasásra a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyvet! Nagyon hasznos olvasmány, tele gyakorlatokkal, példákkal is!
Természetesen agresszív megnyilvánulásokat nem kell engedni, pl.ütést, csípést, stb.ilyenkor érdemes megfogni a kezét és határozottan mondani, hogy "Ezt nem!". De ettől függetlenül nem egyedül hagyni az éppen benne dúló nehéz érzésével, hanem megpróbálni visszatükrözni neki, Ön mit lát rajta: "Úgy látom, dühös vagy, mert..." "Úgy látom, elkeseredtél, mert...", stb. Így szavakba is lehet önteni, amit ő nem tud elmondani. És persze, ha van plusz oka annak, amiért frusztrálódhat és van mód azon csökenteni, akkor tegyék meg! Pl.ha jár bölcsibe és elfáradt, akkor csökkenteni annak időtartamát, ha van rá mód.
Üdvözlettel: