Olvasói kérdés
Kedves Orsolya! 5 éves kisfiammal kapcsolatban írok. Mostanában nagyon sokszor foglalkoztatja a halál gondolata. Beszélgettünk erről, és én azt mondtam neki, hogy igazából újjászületünk (virág lesz belőlünk, fa stb.). De ez neki nem volt elég, így végül is abban maradtunk, hogy egyszer újjászületünk. Hetente többször faggat (ha kettesben vagyunk), hogy "ha újjászületünk, akkor minden ugyanúgy lesz"? "Meg a régen élt emberek is ugyanúgy velünk vannak?""Nem akarok, nem lenni." Szóval kicsit bele is zavart ebbe a témába a gyerek, meg aggaszt is, hogy nem nyugszik meg ( nem nyugszik bele.). Sokat elmondom neki, hogy még sok szép időt meg fogunk élni, meg hogy apuka lesz, meg nagypapa stb., és hogy ez még messze van. A családunk helyzete nem éppen ideális, elváltunk, egy időre a nagyobb testvérétől (15 éves) külön éltünk (2 évig az apjukkal élt), most nálam van. Ő hét közben kollégista. Mi a nagyszülőknél élünk, nem mondhatnám, hogy minden gördülékeny a generációk között, de nagyjából elvagyunk (sok mindennel nem értek egyet, amit az én anyukám megenged a kisfiamnak). A gyerekek nem tartják az apjukkal a kapcsolatot, nincsenek eltiltva tőle. Nemrég újraházasodtam, egyenlőre nem tudunk elköltözni, de már ez is szóba került. A kisfiam nem akar költözni sehova, és néha ellenem és a férjem ellen fordul: ¡"nem akarok ebbe a családba tartozni" stb. Ez szerencsére ritkább eset, és ragaszkodik hozzánk, szeret minket. A nagyobbik gyerekem ritkán látja, és mondja, hogy az öccse boldog. Mégis aggaszt ez a sok kérdés a halálról, és hogy néha utál minket. Úgy érzem, hogy ez az egész arra megy ki, hogy nem érzi magát biztonságban, szeretnék neki segíteni.
Szakértői válasz
Kedves Levélíró!
Meglehetősen nehéz egy ilyen bonyolult és összetett helyzetet ennyi információból megítélni. Két dolgot szögezhetek le: egy ötéves gyereknek azzal tud leginkább biztonságot adni, ha a kettejük kapcsolata stabil, jókedvű, ha Ön stabil és jókedvű és "tartani" tudja a gyereket. Az ovis korú gyerekek indulatainak a csapongása teljesen rendjén van, és az is, ha ezeknek hangot is adnak.
A bűntudat rossz tanácsadó, nem jó, ha a gyerekünkkel szemben bűntudatosak vagyunk. Hasznosabb, ha inkább felszámoljuk azt, ami miatt bűntudatunk van: azt a helyzetet vagy körülményt, amitől érzésünk szerint sérül a gyerek - már ha sérül. Nagyon jó hallani, hogy a gyermek az elsődleges szempont. Valóban, fontos lenne, hogy egy egészséges generációt neveljünk föl mi, mai szülők.
Hogy a halállal kapcsolatos kérdezősködést mi váltotta ki, azt nem látom, pedig érdekes lehet. TAnácsolom, hogy olvassa el Polcz Alaine könyvét a gyerekekről és a halálról (Meghalok én is?). A halál tényéről jó, ha fokozatosan és kíméletesen szereznek tudomást a gyerekek, de az is fontos, hogy ne vezessük félre őket. Nagyon jó, hogy azt mondta, hogy ez nagyon-nagyon messze van még. Szokott segíteni a gyerekeknek, ha azt az egyszerű dolgot kimondjuk, hogy általában a nagyon.nagyon öreg emberek szoktak meghalni. A gyerek azonosítani tudja, hogy sem ő, sem a szülei nem nagyon-nagyon öregek, tehát fellélegezhet: ez az ő életét igazából nem érinti közelről.
Meglehetősen nehéz egy ilyen bonyolult és összetett helyzetet ennyi információból megítélni. Két dolgot szögezhetek le: egy ötéves gyereknek azzal tud leginkább biztonságot adni, ha a kettejük kapcsolata stabil, jókedvű, ha Ön stabil és jókedvű és "tartani" tudja a gyereket. Az ovis korú gyerekek indulatainak a csapongása teljesen rendjén van, és az is, ha ezeknek hangot is adnak.
A bűntudat rossz tanácsadó, nem jó, ha a gyerekünkkel szemben bűntudatosak vagyunk. Hasznosabb, ha inkább felszámoljuk azt, ami miatt bűntudatunk van: azt a helyzetet vagy körülményt, amitől érzésünk szerint sérül a gyerek - már ha sérül. Nagyon jó hallani, hogy a gyermek az elsődleges szempont. Valóban, fontos lenne, hogy egy egészséges generációt neveljünk föl mi, mai szülők.
Hogy a halállal kapcsolatos kérdezősködést mi váltotta ki, azt nem látom, pedig érdekes lehet. TAnácsolom, hogy olvassa el Polcz Alaine könyvét a gyerekekről és a halálról (Meghalok én is?). A halál tényéről jó, ha fokozatosan és kíméletesen szereznek tudomást a gyerekek, de az is fontos, hogy ne vezessük félre őket. Nagyon jó, hogy azt mondta, hogy ez nagyon-nagyon messze van még. Szokott segíteni a gyerekeknek, ha azt az egyszerű dolgot kimondjuk, hogy általában a nagyon.nagyon öreg emberek szoktak meghalni. A gyerek azonosítani tudja, hogy sem ő, sem a szülei nem nagyon-nagyon öregek, tehát fellélegezhet: ez az ő életét igazából nem érinti közelről.
Frank Orsolya