Szülésélmény kimaszkolva

Ha szülésről van szó, a nők a biztonságot választják. Ennek megvan a maga hormonális koreográfiája, hiszen a biztonságérzet az, ami a szülési folyamatot segítő hormonokat beindítja. A biztonságérzet a bázis, ehhez viszont kiszámíthatóság, biztos tudás kell arról, hogy mi várható, mi fog velünk történni. Előfordul, hogy a szülő nőnél leáll a szülés folyamata, ha orvosa pár órára elmegy mellőle, vagy nem lép be a kitolási szakaszba, amíg a párja nem ér a szülőszobára.

A maszkos szülés éve a bizonytalanság éve volt. A kórházi protokoll amúgy is nagyon eltérő lehet az állami és a privát ellátásban, de változhat kórházanként is. A covidos időszakban még a szokásjogra sem támaszkodhatott az információra áhítozó kismama, a helyi protokoll hétről hétre változott,

de még az orvos és a védőnő személyiségén is múlott, hogy maszk alatt lihegve, kifulladva kell 10-15 órán át vajúdni, vagy megkönyörülnek az élete egyik legnagyobb eseményére készülő nőn, és engedik lihegni a közös légtérbe.

A kismamák alapvető élménye volt, hogy minden kórház más, és lehetséges, hogy csak érkezéskor szembesülnek a helyi gyakorlattal.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szabályzása alapján az általános irányelv az lett, hogy a szülészeteteken a személyzetnek, a szülő nőnek, és a kísérőjének is kötelező hordania az orrot és szájat is eltakaró maszkot.

„A vajúdás és a szülés során a légzésszám nő, a szülés során a hasizmok és légzőizmok fokozott összehúzódása következik be, mely folyamatok a cseppfertőzéssel terjedő kórokozók esetében jelentős tényezők.” Ez az eljárásrend a vajúdási időszak végére, a kitolási fázisra felmentést adott a maszkviselés kényszere alól, illetve gázzal történő fájdalomcsillapítás esetére is.

Az orvosok egy része csak legyintett a „maszk-hisztire”, mondván, hogy ez sokadrangú kérdés, és hogy nem fognak így sem benn maradni a gyerekek. Ha van mama, és van baba is, akkor minden adott a szüléshez. Ám a kimaszkolt szülések idején az amúgy is kontrollvesztéses eseményt még több bizonytalansággal terhelte a járványhelyzet.

Covid miatti korlátozások és új szabályok a szülészeteken

• A törvény szerint a szülő nővel együtt egy kísérő léphet be a szülőszobára. Ennek a szabályozásnak többféle helyi változata is létezett, pl. volt, ahol az apa 48 órán belüli negatív teszttel mehetett csak be, de ehhez előre kellett volna tudnia, hogy mikor lesz a szülés.
• Az apa a védőöltözetet a kórháztól vásárolta, tehát erre a mozzanatra is készülni kellett – kell.
• Kérdéses, hogy a szülő nő segítője, és egyben érdekeinek képviselője, a dúla kísérőnek számít-e, és az apa egyszerűen a szülés résztvevője, így mindketten bemehetnek, vagy a kismamának választania kell az apa és a dúla között? Ez szomorú meglepetéseket okozott néhány kismama életében, hisz mindkét embere ottlétére készült és számított.
• Akadtak eltervezett, de meghiúsult apás szülések negatív covid teszt hiányában, vagy azért, mert a szülő nő a dúlát választotta.
• Elmaradtak néhol a szülés utáni aranyórák, mert a babát a születését követően szeparálták, amíg a teszt eredménye meglett.
• Pozitív laborteszt esetén a baba elválasztása sokszor nehezítette a szülő és gyermeke kapcsolatfelvételét, elmaradt a bőr-bőr kontaktus, a szopás beindítása minden órával nehezebbé vált.
• Az apák sok helyen nem mehettek be császármetszésre, illetve császárral született gyermeküket csak otthon láthatták.
• A szülészek egy része az előzőleg császárral szült kimamákat az előzetes hüvelyi úton való szüléses terv ellenére programozott császár felé igyekezett terelni
• Éjszakára több helyen bevitték a babaszobára az újszülötteket, bár a törvény kimondja, hogy minden magyar nőnek joga van a folyamatos együttlétre a babájával.
• „Nincs mód ambuláns szülésre” - ez a kijelentés is sok nő terveit felülírta, bár törvényi jog elhagyni a kórházat, ez mindenkinek a felelős, saját döntése.
• Fertőzött anya esetén azonnal a műtét felé terelték a kismamák egy részét.

A járvány csillapodik, a napokban végre letehettük a maszkokat. Most már a kengurukban vagy babakocsikban ülő kisbabák sem csak mimikátlan vászoncsíkokat látnak belőlünk, hanem teljes arcokat. Nem mindegy, mit látnak ezeken az arcokon.

Most a feldolgozás időszaka következik, és úgy tűnik, a kismamáknak lesz mit feldolgozniuk. Ebben azzal tudunk nekik segíteni, ha a ledobott maszkunk helyére nem húzunk egy közönyös, egykedvű, kiábrándult arcot.

A maszkokat már nem kell fenn tartani, csak a derűnket - hiszen mindennek ellenére a babák megszülettek, velünk vannak, és már nem választ el minket a láthatatlanná tévő textil.

Indexkép: Depositphotos.com

betöltés...