Jómagam már a harmadik gyerkőcömet indítom iskolába, így tapasztalatból tudom, hogy a csepp elsősnek még Anya közelsége a legeslegfontosabb - ebben az életkorban talán újra - tanulás közben is. Ennek a korosztálynak tehát nem is annyira a saját szoba vagy tanulósarok az igénye; ha lehet, a kicsiket inkább hívjuk ki magunkhoz a konyhába, nappaliba, ahol mellettünk lehet, s próbáljunk számára ott kényelmet és nyugalmat teremteni. Nagyszerűen lehet a körök rajzolását vagy a pálcikák számolását főzés közben, a családi asztalnál gyakorolni, ám feltétlenül emeljük meg a széket legalább egy-két párnával, hogy a kisdiák mindkét könyöke az asztal lapján pihenhessen.

Nagyobb csemetéink már jobban igénylik az elkülönülést tanulás közben. A tanulóasztal feltétlenül kerüljön az ablak közelébe, hogy a lehető legtöbb természetes fényt kapja. A legideálisabb, ha lapja dönthető, bár ebben az esetben a tárolási funkciót teljesen elveszíti, ergonómiai szempontból mindenképpen a legkényelmesebb. Az asztallap méretét igazítsuk a csemete rendrakási szokásaihoz: ha szeret mindent a közelében tudni, legyen nagyobb (75-80 cm x 100-120 cm), ám, ha az "elpakolós" kevesek közé tartozik, biztosítsunk számára minél több fiókot, szekrénykét az asztal aljában. Nálunk, pl. mindhárom íróasztalban van egy zárható fiók, ide csupa titkos dolgokat lehet dugni, és úgy tűnik, tiszteletben is tartják egymás kulcsait.

Nagyon fontos, hogy a széket a gyerekkel együtt, az asztal méreteit is figyelembe véve vásároljuk meg: támassza meg a derekát, lába érjen a földre (kicsiknél egy lábtartóval segíthetjük, hogy talpai vízszintesek legyenek), és legyen állítható magasságú, hogy legalább néhány évig kövesse gazdája gyors növekedését.

Felsős és középiskolás gyermekeink már elég sok kiegészítő eszközt és könyvet is használnak, ezért a tanulóasztaltól kartávolságnyira helyezzünk el polcokat, akár a falra, akár földönálló változatban, ahol elfér a földgömb és a lexikon.

Az asztal legfontosabb tartozéka a lámpa, melynek meg kell világítania a munkafelület egészét. Elhelyezését gyermekünk jobb- vagy balkezessége határozza meg, ernyője, burája mindig lefelé irányítsa a fényt, hogy a tanuló szemét ne zavarja.

Az íróasztalra célszerű elhelyezni valamiféle írószertartót, akár több kis rekesszel, amelyben helyet kaphatnak kisebb tárgyak: radírok, kapcsok is.

És végül, kedves Szülőtársak, ne ütközzünk meg nagyon, ha a tanulósarokban helyet kap valamilyen zeneeszköz: magnó, CD-lejátszó is, emlékszem, régen nekem is sokkal jobban ment a leckeírás némi kellemes muzsika mellett, s amíg nem megy a tanulás rovására, én sem tiltom gyermekeimnek.

Előfordul, hogy a testvérek egy szobában szoktak tanulni. Ha lehetőség van saját asztalok beállítására, akkor ezeket semmiképp ne tegyük egymással szembe, így ugyanis annyi ok van a másikra figyelni, hogy a lecke háttérbe szorul majd. Ha hely hiányában egy asztalhoz kényszerülnek a gyerekek, akkor tanítsuk meg őket arra, hogy mindenki a saját tárolóit (fiókját, szekrényét) használja, a többieké tabu, és élvezzen mindig elsőbbséget, aki írásbeli leckét készít (ezt akár órarend-szerűen szabályozhatjuk), hiszen az évszámokat vagy a fővárosokat az ágyon hasalva is meg lehet tanulni.