Vakáció

Hol csellengtél, te kis kópé?
Késtél, oly rég vártalak!
Jólesik már elnyújtózni
itt, a lombos fák alatt.

Nem kell tankönyv, irka, táska,
pihen most a csengetés…
rengeteg a tennivalóm,
felsoroljam? Nem kevés!

Holnaptól már nem kezdődnek
oly korán a reggelek
- ha kirúg az ágy magából,
komótosan felkelek.

Vár a bicaj, tollaslabda,
képregény a könyvtárban,
cseresznye és vén diófa
csalogat, hogy megmásszam.

Zöld pázsiton hempergőzöm,
pillangókat kergetek,
kifürkészek a környéken
minden árnyas rejteket,

majd a strandon, kipirultan,
sikoltozva, dalolva,
vízi-csúszdák ördögeként
csusszanok a habokba.

Jó, hogy itt vagy, Vakáció,
nézd, mindenki ünnepel,
hisz tudjuk, hogy velünk nyaralsz,
szeptemberig itt leszel!.

(2012. május 11.)

Nem hagyunk el végleg!

Ismerkedtünk a számokkal,
betűrengeteggel,
s mi is olyan korán keltünk,
mikor a Nap kel fel.

Kiolvastunk minden könyvet,
mit a táskánk rejtett,
az írásunk napról napra
egyre szebb és szebb lett.

Szorgos kezünk fest és színez
- szinte sose fárad.
Rajzainknak szüleink is
csodájára járnak.

Tornaórán sincs lazsálás,
oly fürge a lábunk,
ugrik, szökken, mint a szöcske,
szinte meg sem állunk.

Iskolánk, egy kis időre
búcsút intünk néked,
de ne aggódj, visszatérünk,
nem hagyunk el végleg!

Pihenjen most asztal, tábla,
füzet, radír, kréta,
tudjátok, a diákoknak
szünet is jár néha!

Úszás, tábor, napfürdőzés…
ám, ha őszbe érünk,
tudjuk, nagyon hiányzol majd,
s újra visszatérünk.

(2012. május 11.)

Köszönet a tanítóinknak

Tárt kapukkal várt a suli,
s úgy emlékszem, meglehet,
érkezésünk örömére
néhány aprót csengetett.

Tudjuk, ez a tudás vára,
s mi vagyunk a hercegek,
meg a hercegkisasszonyok,
ám a dolgunk rengeteg;

napról napra idejárunk,
izgatottan érkezünk…
ha tudnátok, mennyi tudást
cipel mindig két kezünk!

Ámde vannak jó tündérek,
akik várnak – így szokás.
Tanítónak hívja őket
tudod, minden iskolás.

Ők tömik a kobakunkat
- van itt tudás temérdek -
és ha néha arra kérnek,
leírjuk az egészet.

Osztunk, szorzunk, s pihenésképp
olvasunk egy szép mesét,
a környezet és a matek
pedig jól megy réges-rég.

Tanítóink fáradoztak
egész évben eleget,
míg tudással töltögették
szorgosan a fejeket.

Köszönjük, hogy féltő gonddal
egyengették léptünket,
kívánjuk, hogy legyen boldog
számukra e szép ünnep!

(2011. június 5.)

Lesben áll az új kaland

Lám, a cserfes gyerekhad
ünneplőben ballag,
halld a csengőnk víg dalát,
ím eljött a nagy nap!

Elsuhant a fényes nyár,
nézd, az ősz már intett!
Visszavár sok jó barát,
osztályfőnök minket.

Lesben áll az új kaland,
színes, radír, tábla,
kunkorodó ötösök
bújnak az irkánkba,

és ha fürgék, sportosak
leszünk majd az évben,
ott ragyog a nyakunkban
majd az aranyérem.

Gyere te is, kispajtás,
állj be közénk vígan!
Hidd el, csodás lesz az év
itt, a mi sulinkban!

(2011. június 6.)

Iskolai örömök

Útnak indult fecske, gólya,
búcsúcsókot hint a nyár,
minket újból hív a suli,
csengőszóval visszavár.

Mi már tudjuk, azért szeret
jönni minden kisgyerek,
mert amerre eddig jártak,
ilyen csodák nincsenek.

Betű-ország nyitogatja
hétmérföldes ajtaját…
csuda szépet mesél nektek
minden hős, ki arra járt.

S ott a számok rengetege,
összeadás, kivonás…
megtanulja a fortélyát
gyorsan minden iskolás.

Ne higgyétek, hogy csak munka,
móka is van rengeteg,
s aki szorgos, jutalomra,
piros pontra szert tehet.

Ott állnak az irkán szépen,
piros díszbe öltözve,
s oda-oda kacsintanak
a szomszédos ötösre.

(2011. június 6.)

Köszöntő

(Pedagógusnapra, vagy évzáróra)

Amikor az első napon
iskolába léptem,
öltözködni, cipőt fűzni
Ő segített nékem.

Ő tanított betűt írni,
s elolvasni őket.
Elültettünk néhány magot,
s lestük, amint nőnek.

Így nőttünk fel mi is szépen,
mint kicsinyke hajtás,
s így lett a sok idegenből
jó barát, és pajtás.

Napról-napra táplált minket
mosollyal, tudással.
Megtanított arra is, hogy
törődjünk egymással.

Lerakta az alapokat -
erős legyen várunk.
Építgessük egyre följebb,
s a tudásra vágyjunk.

Hisz az élet viharában
az a vár áll legtovább,
amelyiknek jó stabilra
építették alapját.

Megtanultuk, amit tudunk,
az sohasem vész el
a sok tudás, legyen fontos -
ne érd be kevéssel!

Bölcs szavai elkísérnek,
bármerre is járunk.
Szeretettel köszöntünk (búcsúzunk) most –
tanítónk, tanárunk.

Felfedezni még ezer csodát

Ma egymástól búcsúzunk, nem az iskolától,
mert tudásra vágyunk és megyünk tovább.
Szeretnénk megismerni a nagyvilágot,
s felfedezni még ezer csodát.

Sorsunkat lassan saját kezünkbe vesszük,
fogjuk a tarisznyánk és elindulunk.
Mivel az ösvények százfelé vihetnek,
lehet, hogy lesz még közös utunk.

Törekszünk arra, miért érdemes élni,
hisz útjaink egyszer csak véget érnek.
Fedezzünk fel, vagy teremtsünk újat -
legyünk hasznára e nemzedéknek!

Köszönöm

Ő tanított betűt írni,
megfogta a kezemet.
Így bíztatott: nehogy feladd!
Ügyes vagy, ez megy neked.

Mosolyával simogatott,
dicsért kedves szóval.
Ha valami rosszat tettünk,
elég volt egy sóhaj…

Ha az utcán átsétáltunk,
kézen fogva vezetett,
ha valamit megkérdeztünk,
máris jött a felelet.

Mesét mondott, dalolt nékünk,
kedves, csengő hangon.
Víg dalait azóta is,
ma is szinte hallom.

E kis virág elmond mindent,
amit én csak érzek.
Az elrepült, dolgos évet
így köszönöm én meg.

Fotó: Sandro69 - Rosen

betöltés...