Kisgyerekek

"Engem is így neveltek. Engem is vertek otthon, mégis ember lett belőlem. Egy kis popsiveregetésbe senki sem hal bele. Egy atyai pofon kellene neki, az helyre tenné!" - ilyen és ehhez hasonló mondatokkal találom szembe magamat nap mint nap. "Tilos. Mégis verjük. Verünk - és prédikálunk a verés ellen" - így fogalmaz Vekerdy Tamás, és milyen igaza van...

Gyakori probléma, hogy a gyerek válogat, nem akarja megenni a főzeléket, vagy a zöldséglevest, vagy egyszerűen szinte semmit. Van olyan, akinek mindennap ugyanazt főzik, mondván, mást nem fogad el. A szülő könyörög, minden trükköt bevet, mégsem eszik a gyerek. Aki hasonló gondokkal küzd, annak bátran ajánljuk Berg Judit Meseleves történeteit.

Megdöbbentette az anyát, amit 4 éves kisfia mondott neki fürdés közben: ő már volt egyszer az anyukája hasában, de aztán angyal lett és később nagyon boldog volt, hogy visszamehetett a hasába, és újra az ő kisbabája lehetett. A történet azért is meglepő, mert Luca születése előtt a nőnek volt egy vetélése. Ráadásul a kisfiúnak vannak olyan megnyilvánulásai, amik arra utalnak, hogy már járt a Földön: például régi dalokat tud, amiket senkitől sem hallhatott.

"Bence, vedd fel a cipődet, indulunk! Bence, hallottad, amit mondtam? Gyere ide és vedd fel a cipődet! Bence, ne mondjam el még egyszer! Vedd már fel kisfiam, most meg hova rohansz?" A jelenet sokaknak lehet ismerős. Nincs is annál idegesítőbb, mint amikor százszor kell kérni valamit egy gyerektől, amikor könyörgünk, magyarázunk, ismétlünk, a végén kiabálunk, ő pedig úgy csinál, mintha meg sem hallaná, vagy ami még rosszabb: kajánul vigyorog és elszalad. Pedig lehet ezt másképp is.

Gyermekeink jogait ma már nem a nyilvánvaló jogsértések fenyegetik. Sokkal gyakrabban esnek áldozatul olyan jogtiprásnak, amit segítségnek álcáznak - és erre szomorú példával szolgálnak azok a gyerekek, akiknek tudatmódosító pszichiátriai szereket kell szedniük tanulási vagy viselkedési nehézségekre hivatkozva, akár akaratuk ellenére. Erre az aggasztó jelenségre hívja fel a figyelmet az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű civil szervezet a gyermekek jogainak világnapja kapcsán.

Természetes, hogy mindent meg szeretnénk adni a gyerekünknek, bármilyen anyagi helyzetben is vagyunk. Így vannak ezzel azok a sztárok is, akik éppen a gyerekeik érdekében döntöttek úgy, hogy nem hagyják rájuk az örökségüket, sőt, van, aki karácsonyi ajándékot sem vesz. Azt szeretnék, ha gyerekeik megtanulnák a pénz értékét és azt, hogy azért keményen meg kell dolgozni. Sting, Ashton Kutcher, Elton John és Gordon Ramsay csak néhány példa a hollywoodi hírességek közül.

A mai gyerekek figyelmét nagyon nehéz lekötni. Elkezdenek játszani valamivel, aztán megunják, félrehajítják. Folyamatosan keresik az új, izgalmasabb ingereket, a szülők pedig újabb és újabb játékokkal és programokkal próbálják őket lekötni. Pedig pont a sok programmal ingereljük túl őket, akik később már képtelenek lesznek elmélyülten játszani. Arra lenne szükségük, hogy sarazzanak, futkározzanak, vizet öntögessenek, és arra, hogy ha belemerülnek valamibe, akkor ne szóljon közbe két perc után a szülő, hogy nézd Petikém, milyen érdekes ez a másik játék!

Amikor a legtöbb fiatal nőt megkérdezik, hány gyereket szeretne, a válaszokból kiderül, hogy sokan 1, 2 maximum 3 csemetével gyarapítanák a családot. Természetesen vannak olyanok, akik 4,5,6 gyereket is simán bevállalnak, de a 12 mindenképpen extrém számnak számít. Valószínűleg a 32 éves Britni Church sem gondolta volna, hogy egyszer majd ennyi gyereket kell koordinálnia.

Mindenkinek ismerős a helyzet, amikor egyik napról a másikra a mi kis tündéri gyermekünk átváltozik egy igazi kisördöggé. Kapkodjuk a fejünket, hogy miért mond mindenre nemet, mikor eddig szófogadó volt, és miért veri a földhöz magát, ha nem az van, amit ő akar. A dackorszak 1 és 3 éves kor közé tehető, a jó hír pedig az, hogy tudatossággal sokat segíthetünk gyerekünknek abban, hogy átvészelje ezt az időszakot.

Minden anya életében nehéz időszak, amikor a gyermekét bölcsődébe kell adnia. Ez az első elválási pont, itt vannak úgy igazán távol egymástól hosszú órákon keresztül. Ezt a procedúrát megnehezíti, hogy ma Magyarországon rendkívül nehéz bekerülni állami bölcsődébe, a magánbölcsik költsége pedig nem mindig pénztárcabarát.

A szülők és a gyerekek többsége is odavan Peppa malacért. Ez az ártatlannak tűnő malac Sophie Giles viselkedés tanácsadó szerint azonban negatív hatást válthat ki a gyerekekből. Tiltsuk vagy engedjük a mai rajzfilm sorozatokat, amelyekben még az agresszió is gyakori?

"Tudom, az én hibám, hogy engedtem. De jött az online oktatás, ráadásul a barátokkal is csak az interneten tudtuk tartani a kapcsolatot. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a gyerekem már a Wc-re se akar kimenni és egyenesen őrjöng, ha kikapcsolom a tabletet és arra kérem, hogy játsszon valami mást" - meséli egy édesanya. Vekerdy Tamás szerint még a szokások kialakulása előtt kell cselekednünk. Később ugyanis már sokkal nehezebb lehozni őt, ha rákattant.

Nemrég belefutottam egy kedves ismerősöm Facebook posztjába, ami kicsit megdöbbentett. A képen tizenéves lánya hosszú, gyönyörű, fenékig érő haja szerepelt, a kép leírásában pedig egy kérdés volt: Le akarja vágatni a haját. Ti mit gondoltok, levágassa? A képhez özönlöttek a hozzászólások az ismerősöktől, én viszont nem akartam elhinni, amit látok. Ez komoly? A Facebook ismerősök eldönthetik, mi legyen a gyerek hajával, de maga a gyerek nem?

Anyukám mindig azt mondta, hogy ő nem az a puszilgatós, ölelgetős fajta, de ettől függetlenül nagyon szeret. Amikor féltem este a sötétben, akkor egyszerűen csak lámpát kapcsolt, amikor rémálmom volt és sikítva rohantam hozzá, akkor ridegen azt mondta, gondoljak valami szépre és nem fogok félni. Pedig tudod, anyu, hiába kapcsoltál villanyt és hiába gondoltam szépre, én akkor is nagyon féltem. Mert nem burkolózhattam a karjaidba, nem érezhettem a vanília illatodat és nem takarta be az arcomat az a szép hosszú hajad...

Kisebb lesz az önbecsülésük és az egész életüket megnehezíthetjük, ha túl korán támasztunk feléjük olyan elvárásokat, amelyeknek életkorukból fakadóan még nem képesek megfelelni. Miért kellene tudniuk két évesen kezelni az indulataikat? Miért legyen mindig jókedvű, ha mi sem vagyunk azok a nap 24 órájában? Miért kéne tudnia már 1-2 évesen osztozkodni? Fontos, hogy dicsérjük meg az erőfeszítéseit akkor is, ha nem tudja teljesíteni azt, amit mi elvárnánk tőle.

"A testvérek közötti agresszió a családon belüli erőszak leggyakoribb formája, azonban a szülők és a szakemberek általában nem veszik elég komolyan, úgy gondolják, hogy ez része a testvéri kapcsolatoknak, és a gyerekek majd úgyis kinövik" - mondta el Dieter Wolke, a testvérek közötti erőszakról szóló kutatás vezetője. Szerinte magány és mentális problémák is felléphetnek az áldozatoknál, sőt, a bűnözői életmóddal is kapcsolatba hozható a jelenség. Vagyis ha valakit a testvérei bántanak, az egy életre nyomot hagyhat benne.

Beszédértési nehézségek, lassú, akadozó olvasás, nehezen kivehető írás - a tanulási zavarok tünetei ezek, és rengeteg gyermeket érintenek. A nehézségeket időben fel kell ismerni ahhoz, hogy a gyermek szakszerű segítséget kapjon. A Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia néhány tanácsának megfogadásával a szülő is segíthet abban, hogy gyermeke sikerélményeket szerezzen az iskolában.

A gyerek fejlődésében kulcsfontosságú, hogy mennyit játszik szabadon és önállóan. Vekerdy Tamás, Maria Montessori, a Waldorf pedagógia és Pikler Emmi is sokat hangoztatták a szabad játék fontosságát, és ez nem véletlen: önállóságra tanít, javítja a koncentrációs készséget, jobb lesz az iskolai teljesítmény, segíti az elmélyült gondolkodást, a problémamegoldó készséget, önbizalmat ad, fejleszti a kreatív gondolkodást, a képzelőerőt és az érzelmi intelligenciát. Ha a gyerek nem szeret vagy nem tud egyedül játszani, könnyen rávezethetjük.

Mindig ő az első? Még akkor is arra gondolsz, hogy mi lehet vele, amikor a nagyszülők vigyáznak rá és egy kicsit lazulhatnál a pároddal? Ha igen, akkor ezen nem árt sürgősen változtatni, mert könnyen a kapcsolatotok rovására mehet. Ne feledd: a gyerek egyszer felnő, kirepül, te pedig otthon találod majd magad vele kettesben. A gyerektől néha külön kell válni, hogy egy kicsit fel tudjunk lélegezni és újult erővel vethessük bele magunkat az anyaságba.

Mintha elfelejtettük volna, hogy mi is a lényege a gyerekkornak. Csendre intjük őket, ha sírnak, és máris rossz szülőnek kiáltanak ki bennünket. Ha hangosan nevetnek, akkor azt mondják, nem vagyunk képesek megnevelni őket. Ha pedig ellenkeznek valamin, összesúgnak a hátunk mögött, hogy régen ilyen elő sem fordulhatott. Persze. Azok a gyerekek a megfélemlítés miatt nem mertek még sírni vagy hangoskodni sem. Pedig van egy másik út is: a felelőtlen játékosság, ahogy Vekerdy Tamás hívta.