Gyerekek fejlődése

Sokszor kérdezték már meg tőlem, hogy a legidősebb bátyám és én édestestvérek vagyunk-e, ugyanis összesen 16 és fél év korkülönbség van közöttünk. Erika családjában még ennél is több év telt el az első és utolsó gyermek között, ám nem csak ők ketten születtek a családba, hanem összesen hatan vannak testvérek. Ráadásul Erikának már három unokája is van, akik korban elég közel vannak a legkisebb gyermekéhez.

Ahol több generáció él együtt, ott szinte észrevétlenül öröklődnek bizonyos családi hagyományok, de vajon mi a helyzet a mindennapi szokásokkal? Vajon ami a nagyszülő számára magától értődő rutin, az az unoka számára is ugyanolyan evidens? A brightside.me csokorba gyűjtött néhány példát - írjátok meg, ismerős-e valamelyik számotokra!

Manapság már temérdek szabadidős foglalkozásból, mozgásprogramból válogathatnak a szülők, a gyerekek már egészen kicsi koruktól járhatnak táncolni, focizni, lovagolni, úszni, röplabdázni, teniszezni, sőt, akár önvédelmi sportokkal is ismerkedhetnek. Ezek mind nagyon jó programok és ötletek, de a gyerekeknél nem csak azt kell mérlegelni, hogy szórakoztatja-e őket a választott mozgásforma, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az adott sportmozgás speciális szükségleteinek - akkor is, ha teljesen egészségesek. A választásban Varga Ádám, a Mini Talent elnöke, testnevelő, gyógytestnevelő tanár segít néhány javaslattal.

Vannak olyan kérdések, amelyek újra és újra előtérbe kerülnek az anyaság kapcsán: szoptatás vagy tápszer? Együtt vagy külön alvás? Császár vagy természetes szülés? Kis korkülönbség vagy nagy korkülönbség? Igazából minden anyának, leendő anyának, nagymamának, szomszéd néninek más a véleménye erről, nem is nagyon próbálkozunk meggyőzni senkit, inkább megkérdeztünk olyan szülőket, akik kis korkülönbséggel vállaltak gyerekeket, és olyanokat is, akik inkább vártak a második, harmadik, sokadik baba érkezésével.

A látszat csal: a szülők sem tudnak mindent, hiába tűnik olykor úgy, hogy náluk van a bölcsek köve.

A gyermekek 14 éves korukig alakítják ki a bizalmat és az önbizalmat. Ha ezek a lépések kimaradnak az életükből, a későbbiek során önbizalomhiánnyal és számos más problémával küzdenek majd, amiből nem egyszerű kilábalni. Sok anyuka már kisbaba korban elkezdi pozitívan erősíteni gyermekét, aki ezáltal sokkal magabiztosabb lesz és könnyebben veszi majd az elé gördülő akadályokat. Nem kell komoly tréningekre és hosszas feladatokra gondolni, pár egyszerű trükkel a Te gyermeked is fejlődhet ezen a téren.

Láttál már a saját gyerekük székletétől öklendező apukákról vicces videót? Láttál már olyan gyereket, aki a saját székletével kapcsolatban nem volt békében? A széklet mindennapos dolog, belőlünk jön. Mindenki kakil, minden nap (van, aki többször is) és teljesen természetes dolog, hogy ezt csináljuk. Mégis, mintha valamiféle végtelenül undorító, szégyenletes dolog lenne.

A háromgyerekes anyukák egyetértenek abban, hogy mindhárom gyerekük külön egyéniség, még akkor is, ha ikrek vannak közöttük. Egy amerikai srác videóra vette, milyen az élet egy olyan családban, ahol három gyerek van.

Gyakorló apaként azt vettem észre, hogy egészen más az ingerküszöbünk anyával, ha arról van szó, hogy valami fáj, vagy fájdalmat okoz a porontynak. Pedig sokat beszéltünk erről. Elgondolkodtam, hogy vajon hol lehet a valós határ a jó és a rossz között.

Az okos gyerek szépen, csendben ül az iskolapadban, issza a tanár szavait, és csak úgy ragad rá a tudás. A mesékben.

A szülők többsége egyetért velünk abban, hogy a zenei ismeretek az általános műveltség része, a zenével való kapcsolat jelentősen hozzájárul a gyermek érzelemvilágának fejlődéséhez. Kodály Zoltán azt vallotta, hogy a zenei nevelés legkézenfekvőbb módja a gyermek saját testének hangszere, vagyis az énekhang, amit az iskolai énekórákon a maga szintjén megtanul használni. Mi is egyetértünk iránymutatásával, az iskolai énekórák korlátozott lehetőségei által biztosított zenei nevelésnél azonban többet tehetünk.

Azok a régi nyári szünetek a nagyszülőknél, ti is emlékeztek rá? Az én mamim hajnalban kelt, hogy mire mi kinyitjuk a szemünket, legyen "sült főtt krumpli", és persze náluk szabad volt kanállal enni a kristálycukrot, tubusból szívni a sűrített tejet, és maszatos arccal habzsolni a madártejet.

Hideget, meleget egyaránt kapunk, mikor kiderül: mi abba a "csapatba" tartozunk, akik megismertetik a 4 évessel a gyász fogalmát, teret és időt adunk neki, hogy - korlátolt eszközeivel ugyan, de - megélje minden fázisát. Sokan támogatják ezt a felfogást és ugyanennyien ellenzik is. Vajon melyikkel használunk és ártunk többet?

A Kis Lépések Alapítvány szakemberei folyamatosan törekednek a nemzetközi jó gyakorlatok itthoni adaptálására, így nagy álmunk volt egy "Ölelőgép" beszerzése. Magyarországon sem használatban, sem forgalomban nem találtunk ilyen eszközt. Így küldetésünk volt olyan szakembereket keresni, akik elkészítik ezt.

A babák az első időszakban főleg az édesanyjukhoz ragaszkodnak. Aztán ahogy kinyílik a világ, felfedezik, hogy van egy jó fej apukájuk is. Akivel másképp lehet játszani, esetleg mások a szabályok is. Hogyan kezeld ezt a helyzetet?

A 2010 után születettek nagy része előbb tanulja meg az érintőképernyőt kezelni, mint önállóan megkötni a cipőfűzőjét...

Szülők és pedagógusok is tudják, hogy a szabadban eltöltött idő és a mozgás elmaradhatatlan része a gyermekek napi rutinjának. Mégis a hidegebb idő beköszöntével előkerül az állandó vita szülők és óvónők között ennek szükséges mennyiségéről.

Nemhogy a gyerekkort, de az egész felnőttkort is tönkreteheti az érzelmi elhanyagolás. Súlyos károkat okozhat az, ha egyik vagy akár mindkét szülő tudatosan vagy tudattalanul, de megvonja a figyelmet, a törődést a gyerektől. Az érzelmi elhanyagolásnak ugyanolyan negatív következményei lehetnek, mint a fizikai bántalmazásnak, sőt: akár súlyosabbak is!

A legtöbb esetben egyáltalán nem tudatosan: de mégis megteszik a szülők. Hajlamosak azt gondolni, hogy egyedül a fizikai bántalmazás hagyhat mély nyomot a gyerekben, de sajnos ez nem igaz. Az érzelmi bántalmazás rövid és hosszú távon egyaránt sokkal súlyosabb következményekkel járhat.

Arra tanítjuk a gyerekeket, hogyan legyenek kedvesek és megértőek a társaikkal, a családtagjaikkal vagy éppen a bolti eladóval. De közben elfelejtjük tudatosan megtanítani nekik azt, miként lehetnek kedvesek önmagukkal!