Ma irtam cikket az oldalamra, és nektek a Családi netre. /Megjegyzem, sorban állnak és senki nem is néz rájuk/ De nem ezt akartam írni!
Olyan depis hangulatba kerültem tőlük, hogy még magamat sem értem.
Régen, ha csak közeledett olyan boldogság töltötte be a szívemet, olyan öröm szállt meg, hogy majd ki ugrottam a bőrömből! Most meg valahogy olyan keserédes maradt a szám. Nem értem! Talán hiányzik Édesanyám? Vagy csak a csillagok és a Jó Isten ilyen hangulatot adott mára? Tudom! Nagyon hiányoznak emberek akiket az idők folyamán elveszítettem, de azért még örülnöm kellene, hiszen ÉN ÉLEK, van egy aranyos férjem, kislányom (kislány? 17 éves) akiket nagyon szeretek. Van egy (mások mondják) gyönyörű karácsonyi-ünnepi portálom, bár én is nagyon szépnek találom, hiszen én készítettem mindenkinek. Akkor mi a baj?! Nem tudom magam sem. Megyek is a portálomra, hátha szebbnek találom a mai napot. Gyertek el hozzám, ha úgy gondoljátok. http://gportal.hu/portal/bobemama2
Vidámabb és kellemes napot kivánok mindenkinek!

…Dúdolnám a szívem legszebb dalát…
Hogy nélküled nem létezem..
De nem hallanád!
Dúdolnám a szívem bús énekét…
De túl vagy a varázshegyen..
Nem értenéd…

Hol a dal…, Hol a szó…,
Csak a csönd…, Csak a hó…,
Ahol élsz…, oda vársz…
Visszatérsz…, haza szállsz….,

Dúdolnám a szívem legszebb dalát…
Hogy nélküled…., nem létezem…
De nem hallanád!
Dúdolnám a szívem bús énekét…
De túl vagy a varázshegyen…
Nem értenéd…!