|
Kincses GyörgyiTanácsadó szakpszichológus, szexuálpszichológus, relaxációs trénerElérhetőségeim: Telefon: 06-30/361-78-98 E-mail:kincses.gyorgyi@intimtanacsadas.hu Honlap: http://www.intimtanacsadas.hu |
Kérdezz-felelek
Feleségemmel friss válságban a házasságunk. Kb két hónapja kiderült, hogy megcsalt és nem tudja mit akar. Nagyon hamar megszakította a kapcsolatot a harmadikkal. Szóba jött, hogy elköltözik (egyedül) és kibérelt egy albérletet, de végül nem ment el. Én mindvégig biztosítottam róla, hogy szeretem és helyrehoznám a kapcsolatot, ha ő is ezt akarja. (Éreztem én is az utóbbi hónapokban, hogy a kapcsolatunk lefelé megy a lejtőn, mind sex mind megértés, kommunikáció stb területén) Két gyermek van és egyik sem akart vele költözni.
Ő több teret, egyéni időt kért, mert úgy érezte megfullad. Mindent együtt csináltunk és együtt mentünk eddig.
Meg is kapta ezt, de őszintén szólva nehezen viselem.
Egy hónapig nem csinált semmit, nem ment sehova, mindig fáradt volt, mint egy zombi.
Most kezd újra aktívabb lenni, sport, barátok, stb.
Megegyeztünk, hogy mindent megbeszélünk, helyrehozzuk a dolgot, pszichoterápiára járunk, ami neki nagyon tetszik, de én nem látom a fényt az alagút végén. (külön-külön járunk, mert ezt tartották szükségesnek a terapeuták)
Ő azóta teljesen aszexuális. Megpuszil, megölel, és látom, hogy őszintén; de semmi több.
Azt mondja nem velem van a baj, egyszerűen nem szereti magát sem, nem akar semmilyen testi örömöt most. Próbálkoztunk az ő "kezdeményezésére", ami inkább megengedés volt részéről, de nem volt jó élmény egyikünknek sem; mintha kicserélték volna.
Próbálok türelmes lenni, de nem tudom meddig bírom így; vagy mit tehetnék?
Mi lenne jó mindkettőnknek?
Eszembe jutott szexuálpszichológusi tanácsadás is, javasolná ebben az esetben?
Megcsalás esetén először egyéni terápiát szoktak javasolni, és utána lehet a párkapcsolatukkal mélyebben foglalkozni. Mint írja, a kommunikációt, és az érzelmi szálakat is szükséges rendezni, ezzel együtt általában nő az intimitás. Ha ezek javulnak utána érdemes a szexualitás kérdésével foglalkozni.
A terapeutáikat szükséges megkérdezni arról, hogy a szexuálterápiát, mint kiegészítő terápiát javasolják-e, vagy az egyéni terápia után kezdjenek bele a pár- és szexuálterápiába. Remélem problémájukat közösen leküzdve, a krízis után még erősebbé teszik kapcsolatukat.
Üdvözlettel,
Szexuális jellegű kérdéssel fordulnék Önhöz. Párommal egy éve vagyunk együtt, nem régen költöztünk össze. Minden csodálatosan működik, de a szex kicsit döcögősen indult. Én egy több éves komoly párkapcsolatot hagytam magam mögött amikor őt megismertem, neki pedig még sosem volt igazán tartós párkapcsolata, évekig élt egyedül, vagy csak távkapcsolatban, ezért elmondása szerint ő hozzászokott ahhoz, hogy nem túl gyakori a szex az életében.
Érzem, és beszélt is róla már (szerencsére tudunk erről is beszélgetni), hogy ez neki új helyzet, hogy én mindig itt vagyok neki, és nem kevés teljesítménykényszer lépett fel nála. Eleinte többnyire elzárkózott az intim együttlétektől és a szextől, mert félt, hogy csalódni fogok benne, vagy máshoz hasoníltom őt. Most már talán gyakoribbak az aktusaink, és bevallom, én sem álltam mindig legjobban a témához, mert azt hittem, engem nem kíván, volt ebből nem kis feszültség köztünk.
Amikor összejön és érzem rajta, hogy igazán kíván és akarja, akkor nagyon jó vele. De elélvezni egyszerűen nem tud bennem, csak ha a végén én kézzel vagy orálisan kielégítem, amire viszont igénye van, és nem is tart sokáig, de velem egyszerűen nem megy. Többször elfárad aktus közben, előfordul, hogy rá kell közben is segítenem kézzel, hogy folytathassuk, de utána sem képes az orgazmusra velem.
Azt mondta, még soha senkivel sem jutott el odáig, mindig félt, nehogy teherbe ejtse az adott lányt, és tartósan senkivel nem volt szexuális kapcsolata.
Szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint a feszültségen és a lelki dolgokon túl aggódnunk kell-e esetleg valamilyen szervi ok miatt?
Azt érzem rajta, hogy ha kikapcsol, és valóban kedve is van hozzám, akkor már egészen közel tud jutni az orgamushoz, de nem tudjuk, hogyan tovább. Hagyjuk csak az időre? Igyekszem türelmes és elfogadó lenni, nem szeretném, ha miattam ismét csak frusztrált lenne, de ha valamivel tudok, nagyon szívesen segítenék neki, nekünk, mert érzem, hogy ez most már őt is kezdi aggasztani. Gyermeket egyelőre nem tervezünk, esetleg pár éven belül lehet aktuális, úgy érzzük.
Előre is köszönöm szépen a válaszát:
Bernadett
Örömmel olvasom, hogy tudnak a szexről beszélgetni, és már történt is elmozdulás problémájukban. Mivel párja többnyire egyedül élt, vagy távkapcsolatban szexuális élete valószínűleg a maszturbációra korlátozódott. Nehéz lehet számára új szexuális szokásokat kialakítani, illetve az együttélést is megszokni. Ehhez jön még a teherbe ejtéstől való félelme. Ezek okozhatják a merevedési gondot és az elélvezés hiányát.
A szervi okok kizárásához forduljanak orvoshoz. A lelki- szexuális problémák megoldásában pedig úgy gondolom jó úton haladnak. Fontos a biztonságos szexuális védekezés megoldása, és párja teljesítmény szorongásának csökkentése. Ebben sokat segít, ha ő kezdeményez többet, a közösülés, elélvezés elvárása nélkül vannak együtt. Tanulják meg egymást petting során kielégíteni. Ezzel sikerélményhez juthatnak, nőhet párja magabiztossága. Közösülés akkor legyen, ha kedvese úgy érzi, hogy rendben van a merevedése és van kedve is van hozzá. A közösülést nem érdemes hosszúra nyújtani, illetve nyugodtan pihenjenek közben.
Bernadett is megfogalmazza a szükséges hozzáállást, sok-sok türelem és elfogadás. Ha néhány hónap elteltével sem javul a helyzet, érdemes felkeresni egy szexuálpszichológus.
Üdvözlettel,
27 éves vagyok és barátnőmmel, most már menyasszonyommal 2 éve élek együtt és miden teljesen rendben van, a szexuális életünk is, viszont nekem már régóta van egy un. parafíliám, - bár nem tudom, hogy ez abba a kategóriába tartozik-e. Szinte minden egyes aktus során elképzelem, hogy más férfival szeretkezik. Sőt, sokszor direkt kérem, hogy mondjon ilyen dolgokat. Benne is van a "játékban", sőt élvezi ő is, viszont úgy érzem nem teljesen normális, ha mindig ezekre a dolgokra gondolok. Néha-néha nem gond, hiszen kicsit ezzel is egy kis izgalmat csempészünk a szexuális életünkbe, viszont ilyen rendszerességgel úgy érzem, hogy hosszú távon probléma is lehet belőle. Ami érdekesség még ebben a dologban, hogy rendre olyan férfiakkal képzelem el, akik nagyon nagy nemi szervvel rendelkeznek, és csak ebben az esetben izgat fel a dolog. Ami lényeges, hogy ez a "perverzió" nem nála jött elő, szóval nem hiszem, hogy ennek sok köze lenne az ő személyéhez, előző párkapcsolataimnál is már megvolt ez. Nemi szervem egyébként teljesen normál méretű kb. 17 cm és minden egyes aktus során sikerül az orgazmusig eljuttatnom, persze igazából ennek tudom, hogy semmi köze a mérethez, viszont képzelődéseim során mindig azt gondolom, hogy a hatalmas méret jobban ki tudja elégíteni, jobban élvezi. Sőt az enyémet kifejezetten nevetségesnek találja, kinevet, megaláz és ezek mind felizgatnak. Sőt tetszik, amikor más férfiakról és hatalmas péniszükről fantáziál (akár ténylegesen, akár csak a játék kedvéért) Mi lehet a probléma? Hogy tudnám megszüntetni vagy legalábbis minimálisra csökkenteni ezeket a gondolatokat? Válaszát előre is köszönöm.
Leveléből kitűnik, hogy szexuális életük párjával rendben van, és nemi szervének a méretét normálisnak találja. Párját szeretkezéseik során sikerül az orgazmusig eljuttatnia. Viszont azt írja, hogy van egy olyan konkrét késztetése, fantáziája, viselkedése, melytől ismételten intenzív szexuális izgalomba jön, több mint 6 hónapja fennáll, és azt gondolja, hosszú távon problémát okozhat. Szeretnék Önnek néhány kérdést feltenni: A fantáziái vagy késztetései kielégítése önmaga, vagy más számára sérülést okoz? Előfordult, hogy e fantáziákat vagy késztetéseket olyan valakivel élte ki, aki nem akart benne részt venni? Izgalomba jön attól a gondolattól, hogy megalázzák, megkötözik, megverik, vagy másképpen szenvedést okoznak? Okoz szenvedést, károsodást, mélységes szégyenérzetet és bűntudatot Önnek? Majdnem, vagy teljes egészében csak ily módon jut szexuális izgalomhoz és kielégüléshez?
Ha a kérdések megválaszolása után úgy érzi, hogy problémájával szeretne foglalkozni, akkor kérje szakember személyes segítségét.
Üdvözlettel,
24 éves nő vagyok, volt már vagy 2 kapcsolatom és több udvarlóm is de még mindig szűz vagyok. A kapcsolataim eddig mind ezért mentek tönkre. Mindig tartottam a szextől, főleg a fájdalom miatt és a külsőmmel sem vagyok elégedett. A libidóm sem túl nagy. Nem érzek égető vágyat aktusra. Rettegek a teherbestéstől, mert én nem tervezek egyáltalán gyereket életem során. Fogamzásgátlót abbahagyatták velem, mert daganatos lettem miatta, és emiatt a menstruációm sincs egy ideje. Alapjáraton hormonzavarra kaptam még 16 évesen. Ez is szerepet játszhat az egészben.
Most újra van párom, aki figyelmes, segít és türelmes. Legalábbis egy ideig. De problémám még mindig fent áll. Egyszerűen rettegek az egésztől. A testnedvektől is viszolygok amik az aktussal járnak. A szüleim gátlásokat neveltek belém. Nem vallásosak, de anyám úgy adta elő mikor kislány voltam mintha bűn lenne, rossz dolog, amit én nem csinálhatok mert következményei lesznek. Másoktól meg úgy hallottam nekik nagyon fájt, vérzett stb. és ugyan ki akarná az ilyesmit ha rossz.
Úgy látom nagyon összetett és sok problémám van. Nem is tudom, hol kezdjem ennek feltérképezését és megoldását. Tudna valami támpontot adni? Mivel kezdjem? Nagyon komoly a probléma ezek alapján vagy szexuálpszichológus tud nekem segíteni? Mennyi időbe telhet ennek orvoslása? Nem akarok több kapcsolatot elrontani emiatt.
Köszönöm válaszát!
Henrietta
Szerintem is érdemes lenne szakemberhez fordulnia, aki segítheti a gyermekkorból hozott gátlásai feloldását, félelmei, viszolygásai csökkentését. A fájdalomtól és a teherbeeséstől való rettegése gátolhatja a szexuális együttlétek élvezetét, mely csökkentik a szexuális vágyát is. A szexualitásról való elképzelésének formálásában, az együttlétekre való ráhangolódásban, és a párjával való összecsiszolódásban is kaphat segítséget. Az egyéni ülések mellett szükség lehet a párja bevonására is a terápiás folyamatban. A szexuálpszichológus részletesen elmondja majd Önnek a terápia menetét és időbeni lefolyásáról is Ő tudja tájékoztatni.
Üdvözlettel,
Régebben azt mondta valaki, hogy olvassam el, mit írnak a borderline személyiségzavarról, mert "nekem is az van". Nem fogadtam ezt el, nem foglalkoztam vele, de azóta már elolvastam, és van, amiket ne értek. Pl. azt írják, hogy nem tudja, ki ó, és miben hisz. Nem értem. Mi az, hogy vki nem tudja magáról, hogy ki ő? És azt sem tudom, hogy mit jelent az, hogy nem tudja, miben hisz? De ezt egyáltalán mire kell érteni, hogy: miben hisz?
Szóval mit tudna Ön erre írni? Én nem járok ilyen helyekre, ahol erről szó van. De már a borderline leírását sem értem.
Köszönöm
Andi
Örülök, hogy nyitottá vált önmaga megismerésére. Az interneten sok és sokféle információt talál a borderline személyiségzavarról, de írja, hogy egy részét nem tudja értelmezni. Azt gondolom, hogy mind az értelmezés, mind a diagnózis felállítása szakember feladata. Azt is hozzá szeretném tenni, hogy elengedhetetlen a személyes találkozás velük. Így azt javaslom, keressen fel egy pszichiátert, vagy klinikai szakpszichológust.
Üdvözlettel,
Műtétek után egész rossz lelki állapotba kerültem: rémálmaim, éjszakai rosszulléteim lettek, de nappal sem voltam jól. Majd antidepresszívumot kellett szednem. Pszichoterápiára, vagy terápiás beszélgetésre meg nem került sor, mert amit problémákat ugyan leírni le tudtam a pszichiáternek, arról, vagyis semelyikről sem tudtam szóban beszélni vele. Mindig gátlás alatt volt az, hogy a problémákról beszéljek vele. Vagy olyan volt a fogadtatása, amiből én azt gondoltam, hogy nem akar velem foglalkozni, és így akkor azért nem tudtam előtte megnyílni, máskor amikor föntről kinyitotta az ajtót, én nem tudtam időben bemenni, így másodszor is kellett próbálkozni, akkor az esett rosszul, akkor azért nem tudtam beszélni. Máskor meg félreértettem, akkor az zavart meg, akkor azért nem tudtam vele beszélni. Máskor meg egyszerűen nem tudtam vele beszélni. Máskor meg azt gondoltam: ne igaz, hogy erről kell beszélnünk: időjárásról, nem azért utaztam ide ennyit..., akkor azért nem ment. Kérdésem az, hogy mi lehet az oka, hogy épp azzal az orvossal nem tudtam semmit érdemben beszélni, akinek egyébként írásban mindent leírtam?
Tudom, talán tanács lehet az, hogy menjek másikhoz, az is megtörtént, de nagyon fárasztott, és nem tudok előlről kezdeni másnál mindent, és úgy láttam, nincs is értelme. Bele vagyok nagyon fáradva a problémákba is, meg nem akarom már, hogy idegenek vájkálni próbáljanak bennem, nincs is már rá idő, problémáim sürgetőek lennének. Máshol meg olyan sértően viselkedtek velem, nem akarom itt írni, hogy milyen fajta rendelésen, ahol nem úgy bánnak egy ideggondozós beteggel, mint egy bőrgyógyászatival, vagy sebészetivel...
Így problémáim maradtak, és nem is tudom megbeszélni senkivel, és a gyógyszert meg szedem, mert nem tudok nélküle meglenni.
Válaszát várva, remélem erre a kérdésre is válaszolhat, nem csak szexuálisokra.
köszönettel
Aliz
Az jó hír, hogy problémáit le tudja írni. Szerintem már ez is sokat segíthet, hogy valamennyivel jobban érezze magát. Sokaknak nagyon nehéz segítséget kérni, elmondani problémáikat, mert nem kívánják elviselni a változással járó fájdalmat. E miatt inkább ragaszkodnak a jelenlegi biztonságos magatartásformájukhoz. A kliens ellenállása megnyilvánulhat minimális beszédben, vagy hallgatásban is. Természetesen a segítő személynek meg kell találni a módot, hogy kialakítsa a bizalmi légkört, melyben a kliens elmeri, el tudja mondani a problémáit. A segítő személy feladata, hogy támogassa a kliensét a saját döntéseinek meghozatalában, segítsen reményt és erőt kelteni, de tartózkodnia kell attól, hogy megmentse.
Sokan hetekig, hónapokig, vagy akár évekig gondolkodnak, hogy segítséget kérjenek. Viszont engedje meg, hogy elgondolkodtatás céljából megosszam Önnel az egyik kedvenc idézettemet: „Ha azt teszed, amit eddig, csak azt éred el, amit eddig.” (Anthony Robbins)
Remélem mihamarabb sikerül eljutnia addig, hogy megtalálja azt a segítőt, akivel meg tudja osztani gondolatait érzéseit, és támogatást kap problémái megoldásához.
Üdvözlettel,
középkorú vagyok, ha fura is, még nem voltam férfival. Mondjuk, beszélgettem erről egy férfival, aki aggodalmamra nevetve azt mondta, hogy: azt hiszi, hogy azt észre venné a partnere, hogy nem volt még férfival? Hogy azóta azt gondolom, hogy igaza lehet, nem fogja észrevenni, tehát most már a nagyon nagy félelmem eltünt, de egy kicsi azért maradt, mert teljesen tapasztalatlan vagyok... Szűzhártyám nincs, persze,nem úgy lehetne észrevenni, hanem a viselkedésemen... Beszélni meg nem szeretnék a partneremmel erről, mert ez tényleg égő, és nem szeretném ha elmondaná vkinek, mondjuk barátjának, és kinevetnének, stb. És inkább csak úgy tennék, mint aki nagyon gátlásos...
Mi erről az Ön véleméyne?
Köszönettel
Andi
Szerintem bármilyen korban fontos, hogy milyen élmény az első szeretkezés. Ha olyan férfival történik, akiben megbízik, figyel az érzéseire, és megfelelő szexuális kultúrával rendelkezik, akkor valószínűbb, hogy örömteli élmény lesz. Szükséges beszélni például a szexuális védekezésről, a nyugodt körülményeket megteremtéséről, illetve előtte jó, ha a pettingben már járatosak. Ehhez őszintének kell lenni és bízni egymásban. Azt gondolom, hogy egy szeretetteli kapcsolatban beszélni az érzéseinkről (beleértve félelmeinket is) és vágyainkról nem égő, sőt mélyíti az érzelmeket és javítja a szexuális együttlétek minőségét.
Üdvözlettel,
ha jól emlékszem, Ön azt írja, hogy a csikló-orgazmust a nők hónapok alatt tanulják meg. Nekem ez nagyon furcsa, azt hittem úgy van, mint nálam, én pár évesen megtaláltam ezt az örömforrást, (le is buktam szüleim előtt, azt mondták, beteg leszek ettől, szóval ez a kellemetlenségem volt vele, más nem) és azóta folyamatosan megy. Én vagyok más?
Köszönöm
Azok a hölgyek, akiknek még nem volt orgazmusuk sokszor az időnyomás miatt szenvednek. Ez akadályozza őket, hogy elengedjék magukat és eljussanak a csúcsra. Az orgazmus tanulása minden nőnél más és más, valakinél könnyebben összejön, valakinek nehezebben. Önnek ez már gyermekkorában sikerült, így nem jelentett problémát. Ennek örüljön és élvezze, illetve azt is, hogy nincs ezzel problémája.
Üdvözlettel,
Beleolvasva válaszaiba. láttam: hogy az idő múlásával a férfiaknak egyre erősebb inger(lés) kell a vágy felkeltésére, és már 40 körül ez a helyzet. Én 40-es éveim vége felé járó nő vagyok, és egy 70-en felüli lenne a pár. Amit én olvastam, elszomorít, mert én nagyon szexéhes vagyok, és Ön szerint egy hetvenegynéhány éves férfivel már nem is sikerülne semmi?
KÖszönettel
Általánosságban elmondható, hogy azok a férfiak és nők, akik rendszeres szexuális életet élnek egész életükben, idősebb korukban is aktívabbak maradnak, jobban megőrzik szexuális reagáló készségüket. Viszont figyelembe kell venni, hogy korral a testi reakciók lassúbbá válnak, és a női, illetve férfi nemi szervek is megváltoznak.
Nagyon változó, hogy kinél mikor kezdődik akár a szexuális vágy csökkenése, akár valamilyen szexuális zavar, vagy az erősebb ingerlésre való igény. Ezt a párja tudja megmondani, vele lenne jó erről beszélgetnie.
Üdvözlettel,
van egy férfi, akiről múltkor azt gondoltam, hogy mi nem is kedveljük egymást. Viszont az érintései (baráti) nagyon hatással vannak rám!!! Szexuális vágyat ébresztenek bennem. Ez normális? Mások is így vannak, vagy én azért, mert az érintések teljesen hiányoztak gyerekkoromban?
Előre is köszönöm Válaszát
Aliz
Természetes jelenség, hogy az érintések növelik két ember között az intimitást, és ez elindíthatja a szexuális vonzódást is. Mindenkinél más az intimitásra való igény mennyiségileg és minőségileg is. Sokszor egyik, vagy mindkét fél szerelembe esik, és ezzel együtt jár a szexualitásra való igény is. Pont ezek miatt is nehéz a férfiak és nők közötti barátság kezelése.
Érdemes lenne mielőbb tisztázni az Önben kialakult érzéseket, illetve mit szeretne ettől a férfitől. A férfival is jó lenne beszélgetni az Önök között lévő kapcsolatról, és hogy mit szeretnének egymástól.
Üdvözlettel,
Nem tudom ez normálisnak e számit ,8 hete hogy elvesztettem a férjem akit nagyon szerettem és ezt nem tudom hogy feldolgozni viszont egy ideje vágyom a sexre.Nem akarok kapcsolatot szóba sem jöhet csak sima sex semmi több.Ez normális ? hisz rövid idő telt el azóta ez valami menekvés vagy vágy mivel az utóbbi 3 hónapban mi alig voltunk együtt ő már beteg volt bár mi nem tudtunk róla.
Köszönöm
Fogadja részvétem férje elvesztése miatt. Nem tudom hol tart a veszteség feldolgozásában, de a gyászfolyamat része az érzelmek intenzív megjelenése, magatartásban pedig például vágyakozás az elhunyttal való találkozásra, beszélgetésre. Ezzel együtt járhat a szexualitás megjelenése lelki és testi szinten is. A gyász feldolgozásánál ezek nem feltétlenül járnak együtt, egy szinten. Amennyiben úgy érzi, hogy nem boldogul férje elvesztésének feldolgozásával, bátran kérjen segítséget akár egyéni formában, akár keressen gyászfeldolgozó csoportot.
Üdvözlettel,
17 éve élek házasságban a férjemmel, van két gyeremekünk (14 éves lány és 8 éves fiú), 42 éves vagyok. A házaséletünk eléggé változó, periodikus - néha jó mindkettőnknek, néha nem jó nekem. Férjem sokmindent kipróbált, hogy eljutasson a csúcsra, de ez sajnos nem mindig sikerül. Az együttléteknek a felét élvezem, a vágy megvan, majd mintha elvágtak volna, nem érzek semmit, vagy legalábbis nem túl sokat. Hiába kérdezi, hogy nekem hogy lenne jó, egyszerűen nem tudom neki megmondani. Utána pedig alhasi fájdalmaim vannak. Tudna nekem segíteni, hogy merre tovább?
Mivel 17, vagy még több éves kapcsolatról van szó, így a szexuális életük nagy valószínűséggel berögzült. Ezen külső segítség nélkül általában nehéz változtatni. Olyan kérdéseken lenne érdemes elgondolkodniuk és megoldásokat keresniük, mint például mi okozhatja a szexuális életük hullámzását? Amikor mindkettőjük számára jó, miben más az együttlétük, mint amikor nem? Mi zajlik le Önben, amikor a vágyát „mintha elvágtak volna”? Mit élvez és mit nem a szexuális életük során? Mi az oka, hogy nem tudja elmondani mi jó Önnek? Az együttlétek során van orgazmusa (a szeretkezés utáni alhasi fájdalom utalhat kielégületlenségre, természetesen az orvosi okokat ki kell zárni)?
Javaslom, hogy keressenek fel férjével együtt egy pár- és szexuálterápiával foglalkozó szakembert, aki segít rálátni problémáik gyökerére és közösen megoldásokat is találhatnak.
Üdvözlettel,
"Igen, az is, hogy taszít, meg az is, h az ember ennyi idősen már érzi, hogy az idő szorításában él, és már másra nem szánnék ilyen módon időt, más személy, h dolgozzak rá, már nem fér bele az életembe." Még kiegészíteném az előbb küldött történetem.
Ilyenkor már a test is kezd öregedni, ha tornával, tehát saját magunkkal töltjük (akinek van rá ideje), az sokkal fontosabb.
És túl vagyok sok iskolán (mind időt vett el), értelmetlen munkákon (nekem éhbért sem fizettek, de az időm elvették, szüleim megbetegedése, megöregedése, nagy ház, kert, ami mind egy kényszer, és az embertől az idejét veszi el. Tehát, h most újabb személy körüli teendők vegyék el az időm, az már nem megy. Talán érti, miről beszélek, nem találom, keresem a helyem... De vágyok egy férfire is, mint egy fiatal, csak nekem már máshogy jár az eszem, nem úgy, mint egy tininek.
Köszönettel:
40-es nő
Szerintem először az ismerkedést lenne jó megtanulnia, ismerősi, baráti kapcsolatok kialakítását. Mint ahogy írja, ez mindkét nemre vonatkozhat. Ennek kapcsán nőhet az önismerete és jobban ki fogja tudni majd választani, hogy milyen férfi illik Önhöz. Érdemes azon elgondolkodnia, hogy mennyire reálisak most az elvárásai. Szerintem a tartós kapcsolatokban a hasonló a hasonlóval jobban, könnyebben kijön.
Mivel nem volt még párja, így természetes, hogy vannak fenntartásai, félelmei. Ezeken a tapasztalatok sokat tudnak enyhíteni. Azzal semmi gond, hogy nem úgy jár az esze, mint egy tininek. Sok 40-es nő keres és talál magának párt több-kevesebb tapasztalattal. Nem egyszerű, de nem lehetetlen. Nyitottság, sok türelem és kitartás szükségeltetik hozzá.
Üdvözlettel,
negyvenes nő vagyok, soha nem volt párom, testi kapcsolatom sem. Vágyok a testi kapcsolatra, viszont ennyi idősen már tudom, hogy nem vállalnék fel egy férfit, tehát nem fogok már egy ffi után dolgozni, pakolni, mosni rá..., mert az taszít. Egyébként nem vonzanak a férfiak!!! (Ez nem azt jelenti,h a nők igen, mert olyan kapcsolatom sem volt. A kedvesség vonz, az meg mindkét nemtől jöhet.) Viszont úgy meg hogy lehetne "normális" kapcsolatom?
A másik meg az, hogy a szexuális részétől is félnék, hisz nincs semmi gyakorlatom...
(Mégis egy különleges férfit szeretnék, aki gyengéd, de egyébként minden rendben van körülötte, nem kell rá dolgozni, van bőven pénze, egzisztenciája, nem undorító...
De nekem nincs tapasztalatom, nem vagyok gazdag, nem tudok főzni,autót vezetni..., nem is vagyok már fiatal, tehát ott is vannak félelmaim, hogy én nem vagyok olyan tökéletes, mint amilyen ffit szeretnék...
Szeretném megkérdezni, Önnek mi erről a véleménye, egyáltalán bármi, amit ki tudott írásomból olvasni, mi a helyzetről a véleménye?
(Pszichoterápiára nem tudok járni, (a mélyebb okfejtésre), nincs rá pénzem.)
Válaszát várom
Köszönettel
40-es nő
Szerintem először az ismerkedést lenne jó megtanulnia, ismerősi, baráti kapcsolatok kialakítását. Mint ahogy írja, ez mindkét nemre vonatkozhat. Ennek kapcsán nőhet az önismerete és jobban ki fogja tudni majd választani, hogy milyen férfi illik Önhöz. Érdemes azon elgondolkodnia, hogy mennyire reálisak most az elvárásai. Szerintem a tartós kapcsolatokban a hasonló a hasonlóval jobban, könnyebben kijön.
Mivel nem volt még párja, így természetes, hogy vannak fenntartásai, félelmei. Ezeken a tapasztalatok sokat tudnak enyhíteni. Azzal semmi gond, hogy nem úgy jár az esze, mint egy tininek. Sok 40-es nő keres és talál magának párt több-kevesebb tapasztalattal. Nem egyszerű, de nem lehetetlen. Nyitottság, sok türelem és kitartás szükségeltetik hozzá.
Üdvözlettel,
Egy szexualitással kapcsolatos probléma megoldásában kérném a segítségét. Másfél éve boldog párkapcsolatban élek a vőlegényemmel, együtt is lakunk, jövőre esküvőt tervezünk. Az első félév után került szóba köztünk először a problémám, azòta pedig többször is próbáltunk rá megoldást találni de nem megy. Nyíltan beszélünk mindenről a kapcsolatunkban, tehát erről is. A problémám a kezdeményezéssel van. Jó a nemi életünk, rendszeres, azonban mindig a párom kezdeményez, én egyszerűen képtelen vagyok rá. Valamint az együttlétek során sem tudok kibontakozni igazán, a fejemben megvan az elképzelés, hogy mit szeretnék, de sem csinálni sem elmondani nem tudom. Ha megkérdezi, hogy mit szeretnék az ágyban, nem tudok róla beszélni, csak elterelem a szót, vagy ami rosszabb azt mondom, hogy ahogy neked jó. Az egyértelmű, hogy önbizalomhiányos vagyok és nem szeretem a testem, mivel nem tökéletes. De a párom mindig nyugtat, hogy ő így szeret és vonzónak és kívánatosnak tart. Ez mindig így volt, az előző barátaimmal sem tudtam kezdeményezni, sőt ott még félénkebb és gátlásosabb voltam az ágyban. Tehát egyértelműen a párommal vagyok eddig a legfelszabadultabb, de még ez is kevés mert érzem, hogy ennél jóval több tűz van bennem, amit nem tudok vagy nem merek kiadni magamból. Teljesen megbízok benne, tehát szerintem ez sem baj. Későn kezdtem a szexuális életemet, 27 éves voltam amikor először szexeltem, addig is lett volna rá bőven lehetőségem, de féltem tőle és emiatt minden kapcsolatot abbahagytam amikor a szexre került volna a sor. Nincs semmilyen gyerekkori traumám vagy bármi amiből ez adódna. A legnagyobb gát ebben az hogy nagyon kicsi a mellem és ez iszonyatosan zavar, ugyanis nem érzem magam nőiesnek. És úgy érzem, hogy ha pl. elkezdeném felizgatni a barátom vagy pl. én magam vetkőznék neki, nem pedig ő venné le a ruháimat, vagy ha szexin odasúgnám mit akarok, vagy csak kinyilvánítani, hogy ma este kívánom, akkor nem vagyok elég jó benne és nevetséges vagyok. Remélem érthető volt a problémám. Előre köszönöm szépen a segítséget!
A szexuális reagálás, a szex élvezete egy tanulási folyamat. Írja, hogy párjával boldog párkapcsolatban él, és vele a legfelszabadultabb. Most jutott el erre a szintre és valószínűleg még fejlődni fog. Ehhez egy megfelelő szexuális kultúrával rendelkező férfi mellett az Ön női önértékelési problémáját lenne jó rendezni.
Ennek egyik része, hogy nem mer kezdeményezni. A férfiak is vágynak arra, hogy néha meghódítsák őket. Ideális az lenne, ha a párja kezdeményezne többször, de körülbelül 30-40%-ban Önnek is. Hagyatkozzon bátran a fantáziájára - ez levele alapján jól működik-, illetve kérdezze meg párja mire vágyna. Érdemes az Ön számára legkönnyebben elfogadhatóval kezdeni.
A másik rendezni való a testképével kapcsolatos, és nagy valószínűséggel ezzel lenne érdemes kezdeni. Meg kell értenie, hogy senki sem tökéletes, és ennek ellenére a szeretkezés ugyanolyan élvezetes lehet mindkét fél számára. Nemcsak a külső szépség, a fizikai vonzerő határozza meg az örömteli együttlétet és magát a kapcsolatot. A párjától kapott visszajelzés az egyik legfontosabb, és Ő pozitív megerősítést ad, de ne felejtse el az önmagának adott elismerést, dicséretet sem. Ehhez szükséges, hogy önismerete rendben legyen, például tisztában legyen az erősségeivel, gyengeségeivel, külső adottságaival, és a problémás területeivel. Azt is gondolja át, melyeken szeretne és tud változtatni. Soha nem lesz elégedett önmagával, ha irreális, hiú ábrándokat kerget. Ha nem boldogul, akkor érdemes pszichológus segítségét kérni.
Üdvözlettel,
Súlyos pánikbetegségem van 2 hónapja. Egyre több tünet megjelent már és egyre erősebb a halálfóbiám.
Elkezdtem fél szem Scippát szedni 0.25-ös fél szem Frontinnal. Eddig nem hogy változást nem érzek, de mintha egyre rosszabb lenne... lehetséges, hogy úgy hat a gyógyszer, hogy akár 1 hétig rosszabbul van az ember tőle?
Autógén tréningre járok. Szeretnek mostmár jobban lenni. 3-4 órákat alszok naponta. Nem merek és nem tudok aludni..
Kérem segítsen!
20 éves nő.
Mivel én pszichológus vagyok, így a gyógyszeres terápia nem tartozik a feladataim közé, ez orvosi szakterület. Erről annyit mondhatok, ha a gyógyszerei beállítását pszichiáter végzi, akkor bátran menjen el újra hozzá és kérjen bővebb tájékoztatást. Ha nem, akkor keressen fel egy pszichiátert, aki beszél a kezdeti nehézségekről, a gyógyszeres terápia folyamatáról és az elején szoros kontrollt tart.
Írja, hogy jár autogén tréningre, mely kiegészítő módszerként nagyon hasznos. E mellett javaslom, hogy keressen fel egy kognitív viselkedésterápiával dolgozó pszichológust, aki a segítheti állapota mielőbbi rendeződését. A kognitív viselkedésterápia a depresszió, a pánikbetegség és egyéb szorongásos zavarok, valamint evészavarok kezelésének egyik leghatékonyabb pszichológiai kezelési formája.
Üdvözlettel,
37 éves nő vagyok.2010 óta vagyok leszázalékolva depresszióval. Ez kihatással lehet a szexuális életemre? Ugyanis szex közben sajnos kielégülni nem tudok. Egyedül sikerül,de a párommal nem sajnos. Gyógyszereket is kell szednem. Tanácsát előre is köszönöm.
Sokféle legális és illegális szer képes befolyásolni a szexuális reagálást, de igen sok múlik azon, hogy milyen betegséget kezelnek az adott gyógyszerrel és milyen adagolást alkalmaznak. Például az antidepresszánsok javíthatják a szexuális motivációt, a szorongás csökkentők kis adagban segíthetnek, nagy adagban gátolhatják a szexuális működéseket. Beszéljen arról a kezelő orvosával, hogy az Ön által szedett gyógyszereknek milyen hatása van a szexuális vágyára, reagálására.
Az jó hír, hogy egyedül képes eljutni az orgazmusig. Párban ez a folyamat általában nehezebb és hosszabb, de ha párja felé jól le tudja kommunikálni igényeit a petting, illetve a közösülés során is, akkor előbb-utóbb eljuthat a kielégülésig. Ez egy tanulási folyamat, amely türelemmel, odafigyeléssel elsajátítható. Ha nem boldogulnak, bátran kérjenek szexuálterápiás segítséget.
Üdvözlettel,
33 éves vagyok. Egy már régebben kezdődött problémával fordulnék Önhöz amit az előző párkapcsolatomból hoztam. Sajnos úgy alakult, hogy 5 év együtt lét után teljesen elhidegültünk egymástól ami kihatott a nemi vágyamra is.
Egy cégnél, egy emeleten dolgoztunk. Reggel együtt munkába, este haza együtt munkából, utána jöttek a külön elfoglaltságok és csak későn volt időnk már egymásra. Azt hiszem kezdtünk elengedi vagy nem próbálni már nagyon megélni az együttlétet sem egy idő után. Ez vezetett a vágy elvesztéséhez is ami merevedési zavarokat is előidézett és idéz a mai napig bennem. Próbálkoztunk alkalmanként, de a kudarc még inkább rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra és ez természetesen a végét is jelentette. Hiába volt nagyon jó az együtt töltött idő, csak barátokként telt nem olyan párként aminek a tagjai vágynak egymásra.
Most egy új kapcsolatban vagyok s bár az alaphelyzet itt is hasonló, együtt dolgozunk együtt töltjünk a napunk. Az elején nem volt gond a szexualitással, de 3 hónappal később előjött újra a merevedési zavarom. A helyzet viszont más, mert szeretném, vágyok a páromra nagyon viszont képtelen vagyok merevedést produkálni. Azaz a sok gát amit úgy érzem építek magamban azzal kapcsolatban, hogy teljesítenem kell, hogy ne veszítsem el. Az hogy fusztrál hogy nem sikerül és akár egész nap figyelem magam, hogy most vajon képes lennék e rá . Ez mind teljesen leköti a gondolataimat.
Ráadásul már a páromat is zavarja és kétségekközé taszítja, hogy kezdjen e közeledni , mit csináljon másképp? Csinálja e egyáltalán vagy várjon míg én közeledek?
Voltam urulógiai vizsgálaton és nem találtak semmi szervi okot a zavarra.
Kipróbáltam sildenafil tartalmú gyógyszert is, ami volt ,hogy segített merevedést produkálni viszont volt, hogy még az sem.
Nem állítom, hogy a munkám nem stresszes vagy hogy nem vagyok fáradt estéként amikor hazaérek ,de ez eddig nem volt akadály.
Viszont az eddigi 2 hetente egyszer nem sikerül vagy aktus közben elvesztett merevedéstől eljutottam odáig, hogy már 4-5 napja egyáltalán nem megy. A vágy érzete teljesen eltűnt, nem érzem hogy stimulálna az érintése, a közelsége vagy a szexuális fantáziálásom róla, mert tudatalatt gondolom ott van már a gát, hogy úgysem sikerülne és persze így nem is sikerül.
Lenne esetleg valami tanácsa, javaslata a probléma orvoslására?
Válaszát előre is köszönöm!
Sajnos a sorozatos merevedési gondok és közösülési kudarcok következményeként kialakulhatott egy előzetes félelem attól, hogy nem jön létre merevedés, illetve nem fog tudni közösülni. Ez kihat a vágyára, aminek egy idő után az a következménye, hogy kerülni fogja a szexuális együttléteket. Ezt már párja most is észleli, és hosszú távon párkapcsolati problémákat is okozhat a meglévő szexuális gond.
Ehhez adódik még, hogy a gyógyszert sem érzi hatékonynak, állandóan figyeli önmagát, a problémáján járnak a gondolatai, amely a stresszes munkája mellett rengeteg energiáját felemésztheti, szorongást és hangulati problémákat is okozhat. Ezeket azért szedtem így össze, hogy gondolja át egy szakember felkeresését. Mivel merevedési gondja évek óta fennáll, azokat a praktikák melyeket olvashat merevedési zavar címmel (a témakörökön belül találja meg) kis valószínűséggel működnek hosszú távon.
Egy szexuálpszichológus segíthet a meglévő negatív gondolatait felülírni, melyek most önbeteljesítő jóslatként működnek, és ezzel kapcsolatos érzéseit pozitívabbá tenni. Ez egy folyamat, aminek eredménye a merevedésének helyreállása lesz .
Bátran vágjon bele és kérje szexuálpszichológus segítségét.
Üdvözlettel,
67 évesek vagyunk, 45 éves házasok. Két hónapja a feleségem jelezte,hohy ő már nem kívánja a szexet.
Eddig minden rendben volt, heti két alkalommal voltunk együtt. Mi lehet a probléma ? Én még igényelném a két együttlétet. Köszönöm Válaszát Zoli
Azok a nők, akik rendszeres szexuális életet éltek egész életükben, idősebb korban is megőrzik szexuális reagáló készségüket. Viszont figyelembe kell venni, hogy korral a testi reakciók lassúbbá válnak és a női nemi szervek is megváltoznak. Például a hüvely nedvesedéséhez több idő szükséges, és a hüvelyváladék mennyisége is csekélyebb. Ez speciális krémekkel, síkosítóval korrigálható, pótolható. Az orgazmus során fellépő összehúzódások száma és erőssége is csökkenni szokott. Ezek a változások azonban nem feltétlenül befolyásolják a szexuális élményt.
Lehet, hogy felesége számára már kellemetlen, vagy akár fájdalmas a közösülés. Ha szükséges, párja kérjen tanácsot a csökkenő hormonhatás következtében a hüvelyfalak elvékonyodása miatt, használjanak az orvos által ajánlott krémet, szerezzenek be síkosítót. Ha a vágya csökkent, az az együttlétek számát csökkenti, ami szintén természetes. A kezdeményezésnél, és az együttlétek alkalmával legyen megértő, ha nincs kedve feleségének közösülni. Kérje meg, hogy kézzel, vagy orálisan elégítse ki, illetve Ön is kényeztetheti ebben a formában.
Szerintem az okokat kérdezze meg a feleségétől, és válaszától függően változtassanak szexuális együttléteik eddigi szokásain.
Üdvözlettel,
Szexuális aktussal kapcsolatban lenne két kérdésem.
1. Egy férfit orálisan elégít ki egy nő/hölgy. Másfajta szexuális kapcsolat nincs közöttük. Ilyenkor a férfi milyen nemi betegségeket kaphat el a nőtől/hölgytől (szájon át, nyál útján)?
2. Ugyanez fordítva. Ha egy férfi elégít ki egy nőt/hölgyet orálisan. Férfi milyen nemi betegséget kaphat el a nőtől/hölgytől?
Köszönettel:
Laci
Fertőzést akkor kaphatnak el, ha a következő három állítás egyszerre igaz: fertőzött a partnere, fertőző a testváladéka (ondó, vér, hüvelyváladék, anyatej), van a testén fertőzési kapu, vagyis seb, gyulladás, hámhiány, nyálkahártya-sérülés. Például gonorrhoea esetén a torokban kialakult fertőzés hatására gyulladás, viszketés, égő fájdalom, bőrpír jelentkezik. Használjanak az orális szexhez is óvszert, főleg, ha vérzik az íny, gyulladt a torok, vagy bármilyen sérülés van. A biztonságosabb szex érdekében kerüljék a vérrel, spermával, hüvelyi váladékkal való érintkezést.
Mivel kérdése elsősorban orvosi, így javaslom, hogy a nemi betegség legkisebb gyanúja esetén is minél előbb forduljanak orvoshoz, illetve tőle kaphatja meg a válaszát kérdéseire.
Ajánlok néhány oldalt, ahol bővebben tájékozódhat a nemi betegségekről, azokról a helyekről, ahol szűrést végeznek, illetve a védekezéssel kapcsolatosan tájékoztatást kaphat:
biztonsagosszex.hu/
std.hu/
intimtanacsadas.hu/szextippek.html#biztonsagosabb
Üdvözlettel,