Olvasói kérdés
Kedves Kincses Györgyi!
Műtétek után egész rossz lelki állapotba kerültem: rémálmaim, éjszakai rosszulléteim lettek, de nappal sem voltam jól. Majd antidepresszívumot kellett szednem. Pszichoterápiára, vagy terápiás beszélgetésre meg nem került sor, mert amit problémákat ugyan leírni le tudtam a pszichiáternek, arról, vagyis semelyikről sem tudtam szóban beszélni vele. Mindig gátlás alatt volt az, hogy a problémákról beszéljek vele. Vagy olyan volt a fogadtatása, amiből én azt gondoltam, hogy nem akar velem foglalkozni, és így akkor azért nem tudtam előtte megnyílni, máskor amikor föntről kinyitotta az ajtót, én nem tudtam időben bemenni, így másodszor is kellett próbálkozni, akkor az esett rosszul, akkor azért nem tudtam beszélni. Máskor meg félreértettem, akkor az zavart meg, akkor azért nem tudtam vele beszélni. Máskor meg egyszerűen nem tudtam vele beszélni. Máskor meg azt gondoltam: ne igaz, hogy erről kell beszélnünk: időjárásról, nem azért utaztam ide ennyit..., akkor azért nem ment. Kérdésem az, hogy mi lehet az oka, hogy épp azzal az orvossal nem tudtam semmit érdemben beszélni, akinek egyébként írásban mindent leírtam?
Tudom, talán tanács lehet az, hogy menjek másikhoz, az is megtörtént, de nagyon fárasztott, és nem tudok előlről kezdeni másnál mindent, és úgy láttam, nincs is értelme. Bele vagyok nagyon fáradva a problémákba is, meg nem akarom már, hogy idegenek vájkálni próbáljanak bennem, nincs is már rá idő, problémáim sürgetőek lennének. Máshol meg olyan sértően viselkedtek velem, nem akarom itt írni, hogy milyen fajta rendelésen, ahol nem úgy bánnak egy ideggondozós beteggel, mint egy bőrgyógyászatival, vagy sebészetivel...
Így problémáim maradtak, és nem is tudom megbeszélni senkivel, és a gyógyszert meg szedem, mert nem tudok nélküle meglenni.
Válaszát várva, remélem erre a kérdésre is válaszolhat, nem csak szexuálisokra.
köszönettel
Aliz
Műtétek után egész rossz lelki állapotba kerültem: rémálmaim, éjszakai rosszulléteim lettek, de nappal sem voltam jól. Majd antidepresszívumot kellett szednem. Pszichoterápiára, vagy terápiás beszélgetésre meg nem került sor, mert amit problémákat ugyan leírni le tudtam a pszichiáternek, arról, vagyis semelyikről sem tudtam szóban beszélni vele. Mindig gátlás alatt volt az, hogy a problémákról beszéljek vele. Vagy olyan volt a fogadtatása, amiből én azt gondoltam, hogy nem akar velem foglalkozni, és így akkor azért nem tudtam előtte megnyílni, máskor amikor föntről kinyitotta az ajtót, én nem tudtam időben bemenni, így másodszor is kellett próbálkozni, akkor az esett rosszul, akkor azért nem tudtam beszélni. Máskor meg félreértettem, akkor az zavart meg, akkor azért nem tudtam vele beszélni. Máskor meg egyszerűen nem tudtam vele beszélni. Máskor meg azt gondoltam: ne igaz, hogy erről kell beszélnünk: időjárásról, nem azért utaztam ide ennyit..., akkor azért nem ment. Kérdésem az, hogy mi lehet az oka, hogy épp azzal az orvossal nem tudtam semmit érdemben beszélni, akinek egyébként írásban mindent leírtam?
Tudom, talán tanács lehet az, hogy menjek másikhoz, az is megtörtént, de nagyon fárasztott, és nem tudok előlről kezdeni másnál mindent, és úgy láttam, nincs is értelme. Bele vagyok nagyon fáradva a problémákba is, meg nem akarom már, hogy idegenek vájkálni próbáljanak bennem, nincs is már rá idő, problémáim sürgetőek lennének. Máshol meg olyan sértően viselkedtek velem, nem akarom itt írni, hogy milyen fajta rendelésen, ahol nem úgy bánnak egy ideggondozós beteggel, mint egy bőrgyógyászatival, vagy sebészetivel...
Így problémáim maradtak, és nem is tudom megbeszélni senkivel, és a gyógyszert meg szedem, mert nem tudok nélküle meglenni.
Válaszát várva, remélem erre a kérdésre is válaszolhat, nem csak szexuálisokra.
köszönettel
Aliz
Szakértői válasz
Kedves Aliz!
Az jó hír, hogy problémáit le tudja írni. Szerintem már ez is sokat segíthet, hogy valamennyivel jobban érezze magát. Sokaknak nagyon nehéz segítséget kérni, elmondani problémáikat, mert nem kívánják elviselni a változással járó fájdalmat. E miatt inkább ragaszkodnak a jelenlegi biztonságos magatartásformájukhoz. A kliens ellenállása megnyilvánulhat minimális beszédben, vagy hallgatásban is. Természetesen a segítő személynek meg kell találni a módot, hogy kialakítsa a bizalmi légkört, melyben a kliens elmeri, el tudja mondani a problémáit. A segítő személy feladata, hogy támogassa a kliensét a saját döntéseinek meghozatalában, segítsen reményt és erőt kelteni, de tartózkodnia kell attól, hogy megmentse.
Sokan hetekig, hónapokig, vagy akár évekig gondolkodnak, hogy segítséget kérjenek. Viszont engedje meg, hogy elgondolkodtatás céljából megosszam Önnel az egyik kedvenc idézettemet: „Ha azt teszed, amit eddig, csak azt éred el, amit eddig.” (Anthony Robbins)
Remélem mihamarabb sikerül eljutnia addig, hogy megtalálja azt a segítőt, akivel meg tudja osztani gondolatait érzéseit, és támogatást kap problémái megoldásához.
Üdvözlettel,
Az jó hír, hogy problémáit le tudja írni. Szerintem már ez is sokat segíthet, hogy valamennyivel jobban érezze magát. Sokaknak nagyon nehéz segítséget kérni, elmondani problémáikat, mert nem kívánják elviselni a változással járó fájdalmat. E miatt inkább ragaszkodnak a jelenlegi biztonságos magatartásformájukhoz. A kliens ellenállása megnyilvánulhat minimális beszédben, vagy hallgatásban is. Természetesen a segítő személynek meg kell találni a módot, hogy kialakítsa a bizalmi légkört, melyben a kliens elmeri, el tudja mondani a problémáit. A segítő személy feladata, hogy támogassa a kliensét a saját döntéseinek meghozatalában, segítsen reményt és erőt kelteni, de tartózkodnia kell attól, hogy megmentse.
Sokan hetekig, hónapokig, vagy akár évekig gondolkodnak, hogy segítséget kérjenek. Viszont engedje meg, hogy elgondolkodtatás céljából megosszam Önnel az egyik kedvenc idézettemet: „Ha azt teszed, amit eddig, csak azt éred el, amit eddig.” (Anthony Robbins)
Remélem mihamarabb sikerül eljutnia addig, hogy megtalálja azt a segítőt, akivel meg tudja osztani gondolatait érzéseit, és támogatást kap problémái megoldásához.
Üdvözlettel,
Kincses Györgyi