Beszéljünk-e a halálról gyermekeinkkel? |
|
A kisgyereknek a halál megértése fontos téma. Különösen 5-6 éves korban gyakran kérdeznek a halálról, vagy a családban történt haláleset, vagy más gyerekektől hallott dolgok alapján.
A témáról való beszélgetésre a legjobb alkalom, ha megvárjuk, hogy a gyerek kérdezzen. Ilyenkor is érdemes visszakérdezni, felmérni, mit gondol ő, és ehhez is igazítani magyarázatunkat.

A legjobb, ha magunkban végiggondoljuk, mi az, amiben mi hiszünk, ami számunkra megnyugtató magyarázat, és ezt próbáljuk a gyermek szintjéhez mérten megfogalmazni. A 3 - 4 éves gyerek még úgysem fogja megérteni, amit mondunk, vagy átfogalmazza a mondandónkat saját világképének megfelelően. A mi saját érzéseinket a témával kapcsolatban viszont nagyon pontosan átveszi, érzékeli.
Előfordul, hogy a gyerek észreveszi, hogy hozzátartozói nem szívesen beszélnek a halálról, emiatt ő sem mer kérdezni. Ehelyett óvodás társaitól, illetve tévéműsorokból szerez - nem éppen megnyugtató - információkat, amiket kiegészít saját elméleteivel.

A gyerekeket tehát el lehet vinni a temetőbe halottak napja kapcsán, kérdéseire lehet őszintén válaszolni, ezzel nem megijeszteni, hanem megnyugtatni fogjuk.
Az extrém halálfélelemmel, erős szorongással küzdő gyerekek esetében általában a családban jelenlevő, a felnőttek lelkében fel nem dolgozott érzelmi problémák okozzák a szorongást. Emiatt nem az a lényeg, mit mondanak a gyereknek a halálról, hanem az, hogy a családtagok érzései milyenek ezzel a témával kapcsolatban.
Fotó: DaveKing: So viele...vergessen
dorisalb: Die Sonne ging unter bevor es Abend wurde
Szabó Klára
Pszichológus, gyermekklinikai szakpszichológus
- Játékterapeuta (autogén tréner)
- Katatim imagináció konzulens (integratív hipnoterápia képzésben)
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/384-87-49
E-mail: klarissza.szabo@gmail.com
Honlap: http://www.napszikra.hu/szakemberkereso
http://www.napszikra.hu/terapeuta/szabo-klara
Hozzászólások (1 - 1)
|
|||||
|
Kedves Szabó Klára! A halál kérdése, úgy gondolom, társadalom szinten probléma. Részben a halál félelem okoz egyes emberekben traumát. Komoly jelentősége van a gyász megélésének is, sokan magukba fojtják, eltitkolják fájdalmukat, amivel saját mentális egészségüket veszélyeztetik. Hogyan tud egy olyan felnőtt a halálról beszélni gyermekével, aki saját maga sem érti, de féli azt? Abban teljesen igaza van, hogy ne az ovis társaitól kapjon információt a gyermek, mert gyakori a "horror filmes magyarázat", ami komoly lelki sérülést is okozhat. Azt hiszem ez a téma komoly kihívás. Kíváncsi lennék, vajon Ön, mint szakember, mit mondana gyermekének a halálról? Mit javasolna, illetve mi volna az, amit úgy gondol, hogy inkább ne halljon a gyermek? Kíváncsian várom válaszát. Tisztelettel: Aranyosi Ervin |
||||
|
|
|||||


szólj hozzá!
küldés e-mailben





Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!