Olvasói kérdésKedves Melinda!
Van egy 2 éves kislányom, másfél éves korban kezdett beszélni, mára folyamatosan beszél, és most már mondatokat is alkot szavaiból. 22 hónapos kora óta teljesen szobatiszta.
Nagyon szereti a gyerekeket, a játszótéren simogatja puszilgatja őket, igényli a gyerek társaságot. Nyáron a játszóterezés nagyszerű dolog volt a számára, ebből kifolyólag szeptember 25.-től elvittem egy játszóházba heti 2-3 alkalommal. Beszoktatni különösebben nem kellett, mert első alkalom után közölte velem, hogy "Szia Ana,pusí", és, hogy ő bizony ott alszik a többiekkel. Egy hónapig hordtam, azaz mostanáig. Van egy iker pár fiú, és egy 3 éves kisfiú, akik kicsit hátrébb van többiektől, egyébként 6-an vannak egy csoportban. Az iker fiúk 2,5 évesek, nagyon verekszenek, harapnak, csapkodnak, lógatják a nyelvüket, húzzák a többi kisgyermek haját. Az Óvónéni rájuk szól, de azt vettem észre a kislányomon 2 hét után, hogy nem hajlandó bilibe kakilni mint eddig, mert azt látja, hogy Zsuzsinéni veszi ki a pelenkát a többiek alól. Illetve itthon csapkod, dobálja a játékait, és minket is bánt, amitket ezelőtt sosem csinált. Nem dobálta a játékait, és nem csapkodott. Próbálom szeretettel, türelemmel viselni a dolgait, de az lenne a kérdésem, hogy továbbra is vigyem ebbe a játszóházba, vagy nem? Mert igazából visszafelé húzza a kislányomat!
Vagy ezek normális jelenségek ilyenkor? Illetve akkor mi is a további teendő?
Üdvözlettel: Gabi, Egerből. :)
Eger, 2008.11.05.
Szakértői válaszKedves Gabi!
Csak azt tanácsolhatom, hogy legyen türelmes. A gyerekek, még ha könnyen is megy a beszoktatás a közösségbe, reagálnak a szülőktől való elválásra. Ez nem feltétlenül a beszoktatáskor jelentkezik. Vannak, akikben később tudatosul, hogy ott kell maradni egyedül a játszóházban/bölcsiben/oviban. Ahogy az is változó, hogy reagál a gyermek. Van, aki nem eszik, nem iszik, nem alszik, hisztizik a bemenetelkor, és van, aki újra bepisil/bekakil.
Ez egy idő után elmúlik magától. A lényeg, hogy tudatosítani kell benne, hogy anya jön érte. Esténként, amikor otthon van, játsszanak sokat, bújjanak össze, simogassa (az érintés nyújtja számára a legnagyobb biztonságot).
A saját gyerekemmel is most ezzel küzdünk. A helyzet javulóban van, a bepisilés már csak a bölcsire korlátozódik.
Azt javaslom, hogy ne szidja le, mondja el neki, hogy tudja, hogy a többieket pelenkázzák, de ha figyelmet szeretne, akkor inkább szóljon. Vagy kérjen segítséget, hívja a gondozót játszani. Nálunk ez úgy tűnik, be fog jönni.
Ha 3-4 hónapon belül nem rendeződik a helyzet, akkor érdemes lesz egy gyerekpszichológust felkeresni, hogy adjon tanácsot.
Remélem tudtam segíteni.
Üdvözlettel: