Olvasói kérdés
Kedves Védőnő!
Azért keresem, mert 15 hónapos kisfiammal hétfőn kezdjük a bölcsit és nagyon aggódok.
Kicsi kora óta elég mimóza, de ez ahelyett hogy javulna, mintha még romlana is.
Rajtam és az apukáján kívül 2 embert fogad el (anyukámat és a nagybátyját), velük már eltöltött egész napot is nélkülünk.
Se rokon, se nagymama, se nagypapa ezen kívül.
Ha kocsiban ül bekötve és valaki közelít a kocsihoz, benéz hozzá, teljesen kiborul.
Doktor nénit elég ha megpillantja, már kiborul, üvölt. Mostmár abbahagyja, ha kijöttünk a rendelőből, de addig nem.
Itthon, saját környezetében elfogadja az embereket, amíg nem közelítenek hozzá. Egy idő után felenged, néha már oda is megy, odaadni valamit vagy elvenni valamit, de kb egy óra biztos kell hozzá. Ölbe venni nem szabad másnak.
Nagyon sokat és kitartóan tud sírni, bár egyre könnyebb megnyugtatni. Nem cumizik, nincs kedvence tárgya sem.
Már voltunk a bölcsiben 1x, akkor kb 1 óra alatt nyugodott meg annyira, hogy el merjen menni 1-2 játékot megnézni, és ne sírjon, amint meghallja, hogy a gondozó néni megszólal.
A gondozónőkkel már megismerkedett, itthon saját környezetében is, nem sírt és úgy 10-15 perc után el is mert távolodni tőlem, de őket nagy ívben kikerülte.
Aztán ma elmentünk a bölcsi felé, hogy bekukucskáljunk, milyen jó az udvaron játszani a gyereknek, észrevettek a gondozónénik és odajöttek üdvözölni, Dávid már amikor meglátta hogy közelítenek, akkor kiborult, jött a sírás, üvöltés.
Mit tehetek, hogy megkönnyítsem számára a beszokást? Sajnos muszáj visszamennem dolgozni :(
Vagy teljesen reménytelen és próbáljak más lehetőséget keresni?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Zsomi
Azért keresem, mert 15 hónapos kisfiammal hétfőn kezdjük a bölcsit és nagyon aggódok.
Kicsi kora óta elég mimóza, de ez ahelyett hogy javulna, mintha még romlana is.
Rajtam és az apukáján kívül 2 embert fogad el (anyukámat és a nagybátyját), velük már eltöltött egész napot is nélkülünk.
Se rokon, se nagymama, se nagypapa ezen kívül.
Ha kocsiban ül bekötve és valaki közelít a kocsihoz, benéz hozzá, teljesen kiborul.
Doktor nénit elég ha megpillantja, már kiborul, üvölt. Mostmár abbahagyja, ha kijöttünk a rendelőből, de addig nem.
Itthon, saját környezetében elfogadja az embereket, amíg nem közelítenek hozzá. Egy idő után felenged, néha már oda is megy, odaadni valamit vagy elvenni valamit, de kb egy óra biztos kell hozzá. Ölbe venni nem szabad másnak.
Nagyon sokat és kitartóan tud sírni, bár egyre könnyebb megnyugtatni. Nem cumizik, nincs kedvence tárgya sem.
Már voltunk a bölcsiben 1x, akkor kb 1 óra alatt nyugodott meg annyira, hogy el merjen menni 1-2 játékot megnézni, és ne sírjon, amint meghallja, hogy a gondozó néni megszólal.
A gondozónőkkel már megismerkedett, itthon saját környezetében is, nem sírt és úgy 10-15 perc után el is mert távolodni tőlem, de őket nagy ívben kikerülte.
Aztán ma elmentünk a bölcsi felé, hogy bekukucskáljunk, milyen jó az udvaron játszani a gyereknek, észrevettek a gondozónénik és odajöttek üdvözölni, Dávid már amikor meglátta hogy közelítenek, akkor kiborult, jött a sírás, üvöltés.
Mit tehetek, hogy megkönnyítsem számára a beszokást? Sajnos muszáj visszamennem dolgozni :(
Vagy teljesen reménytelen és próbáljak más lehetőséget keresni?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Zsomi
Szakértői válasz
Kedves Zsomi!
Egy 15 hónapos gyermek egészen 3 éves koráig nagyon ragaszkodik az anyukájához, apukájához. Nagyon nehéz ebben a korban közösségbe adni. 2 éves kor körül kezdenek egy kicsit leválni, érdeklődni a másik gyermek iránt, de akkor is sírás van/lesz a közösségbe adáskor.
Akkor érzik magukat biztonságban, ha a szülei látótávolságon belül vannak.
Mérlegelni kell! Fontos, hogy visszamenjen dolgozni, ezt megértem. A beszoktatáskor ott tud vele maradni kezdetben néhány órát, majd szép lassan Ön kisétál és akkor vannak a bajok: nincs ott a szeretett mama, elhagyta őt, és jön a vigasztalhatatlan sírás, míg Ön vissza nem tér. Ezt idővel a gondozók és Ön is megszokja, de a gyermek lelke kicsit sérül.) Ezért nem szeretem az anyás beszoktatást, mert a kicsi azt hiszi a mama mindig ott lesz vele.) Ha ezen az időszakon sikeresen túllendülnek és a gondozónők segítenek megoldani ezt a problémát, akkor szerencséje van. A gyerek csak kicsi, de nem buta. Megérzi, hogy Ön is ideges, nagy dilemma előtt áll.
Ha van rá mód kicsit maradjanak otthon még, vigye játszóházba, ami zárt közösség (más, mint egy játszótér), Ön is vele tud lenni, de vannak más gyermekek, esetleg gondozónők. Öszre jobban megérik a gyermeke a közösségi életre.
Ha erre nincs lehetősége, akkor sok türelemmel, de nem unszolással: látod a többiek is játszanak, esznek, aranyosak a nénik stb szöveggel, nem "lerázással", másokra való odaerőszakolással, sok idővel talán sikerül elérni, hogy szívesen (?) maradjon egy számára vadidegen közösségben. Gondoljon bele, ha Ön egy új munkahelyre kerül, az első napokban hogyan érezné magát: elhagyatottnak, idegennek, hiába mosolyogna mindenki a környezetében.
A helyzet nem reménytelen, de nagyon lassan, óvatosan, lépésről lépésre történjen a leválás. remélem ebben a gondozók is partnerek lesznek!
Várom beszámolóját :-)
Üdvözlettel:
Egy 15 hónapos gyermek egészen 3 éves koráig nagyon ragaszkodik az anyukájához, apukájához. Nagyon nehéz ebben a korban közösségbe adni. 2 éves kor körül kezdenek egy kicsit leválni, érdeklődni a másik gyermek iránt, de akkor is sírás van/lesz a közösségbe adáskor.
Akkor érzik magukat biztonságban, ha a szülei látótávolságon belül vannak.
Mérlegelni kell! Fontos, hogy visszamenjen dolgozni, ezt megértem. A beszoktatáskor ott tud vele maradni kezdetben néhány órát, majd szép lassan Ön kisétál és akkor vannak a bajok: nincs ott a szeretett mama, elhagyta őt, és jön a vigasztalhatatlan sírás, míg Ön vissza nem tér. Ezt idővel a gondozók és Ön is megszokja, de a gyermek lelke kicsit sérül.) Ezért nem szeretem az anyás beszoktatást, mert a kicsi azt hiszi a mama mindig ott lesz vele.) Ha ezen az időszakon sikeresen túllendülnek és a gondozónők segítenek megoldani ezt a problémát, akkor szerencséje van. A gyerek csak kicsi, de nem buta. Megérzi, hogy Ön is ideges, nagy dilemma előtt áll.
Ha van rá mód kicsit maradjanak otthon még, vigye játszóházba, ami zárt közösség (más, mint egy játszótér), Ön is vele tud lenni, de vannak más gyermekek, esetleg gondozónők. Öszre jobban megérik a gyermeke a közösségi életre.
Ha erre nincs lehetősége, akkor sok türelemmel, de nem unszolással: látod a többiek is játszanak, esznek, aranyosak a nénik stb szöveggel, nem "lerázással", másokra való odaerőszakolással, sok idővel talán sikerül elérni, hogy szívesen (?) maradjon egy számára vadidegen közösségben. Gondoljon bele, ha Ön egy új munkahelyre kerül, az első napokban hogyan érezné magát: elhagyatottnak, idegennek, hiába mosolyogna mindenki a környezetében.
A helyzet nem reménytelen, de nagyon lassan, óvatosan, lépésről lépésre történjen a leválás. remélem ebben a gondozók is partnerek lesznek!
Várom beszámolóját :-)
Üdvözlettel:
Makay Zsuzsa