Olvasói kérdés
Tisztelt Zsuzsa!
Köszönöm válaszát!
Több éve külföldön élek, jelenleg albérletben. Odahaza van egy üresen álló frissiben felújított családi házam Budapest vonzáskörzetében. Ezt ajánlottam fel elsőként közös családi fészekként a leendő anyukának. Legnagyobb előnye az lett volna, hogy az én szüleim ugyanabban az utcában laknak durván 50 m-re. Az anyuka szülei 800 Km-re Erdélyben.
Másodsorban azt ajánlottam fel, hogy költözzön ki hozzám külföldre. Ez az alternatíva is el lett vetve, így szülői segítséggel ugyan, de sikerült saját lakáshoz jutnia, ami igencsak dícséretes dolog, bár megkérdőjelezem annak a józanságát, hogy terhes pocival bárki más fészekrakással foglalkozna, főként ha van egy létező jobb/praktikusabb lehetőség. De ebben lehet hogy elfogult vagy maradi a gondolkodásom.
Lehetőséget sem kaptam arra, hogy tényleges együttélésben nyugalmat teremtsek mindannyiunk részére.
Nem vagyunk házasok. Nemrégiben sikerült azt is kiderítenem pár hónapnyi tortúra után, hogy Ő mindössze csak jól érezte magát velem, hosszabb távon sosem tudott párjaként elképzelni. Ez a sok cáfolás és mindennek a megtagadása kétségen kívül a terhesség előrehaladtával alakult ki és nyert egyre nagyobb teret. Több mint 3 hónapig tökéletes harmonikus kapcsolatunk volt a nagy fizikai távolság ellenére is.
Sajnos apasági nyilatkozatot nem tudtam tenni, mivel a papírforma szerinti válása óta nem telt el 300 nap, így a volt férj nevére anyakönyvezik a babát, ...és meglehet, az anyuka is ódzkodotott ettől a nyilatkozattételtől. Minden megbeszélésre vonatkozó javaslatom süket fülekre talál, így a névviselést is természetes mód a saját családnevével képzeli-tervezi a későbbiekben. Ezzel együtt azt kérte, mondjak le a felügyeleti jogomról.
Időközben kiderült, hogy ez jogilag nem létező, nem lehetséges....és nem is tettem volna meg...de mikor ennek kapcsán és a véadás kapcsán felvetettem, hogy minden döntést közösen a baba érdekeit figyelembe véve fogunk meghozni...akkor nekem szegezte a kérdést, hogy cirkuszt akarok-e és ezzel együtt kilátásba helyezte, hogy így már meg sem nevez apaként.
Nem szeretném ezekben a hetekben ennek megbeszélésével zaklatni..., bár nem értem, hogy ha én a velem való viselkedése ellenére is együttműködve, a baba érdekeit nézve, maximális segítségem felajánlva fordulok felé; ő miért velem akar dacolni. Mihelyst nem hagyom hallgatólagosan jóvá az egyedül hozott döntéseit, elképzeléseit, rögtön ellenségként kezel. Pedig ez nem erről szól.
Utánajártam, sajnos a magyar jog nem kedvez épp a gyermekétől külön élő szülőnek, majdhogynem tekintet nélkül arra, miért nincs erre lehetősége.
Részemről van egy 21 fiam, aki mellett végigéltem/szenvedtem egyszer a vasárnapi apukaságot, és nyilván látom az ezzel járó látható é rejtett következményeket, buktatókat. Igenis fontosnak találom mindkét szülőmodell folytonos jelenlétét a gyerek életében, még ha nem is alapítottak jogilag családot házasság kötés révén. E nélkül is lehet összangot és odafigyelést nyújtani egy gyerek számára.
Figyelmét, tanácsait köszönöm!
Üdvözlettel
Egy leendő Apa
Köszönöm válaszát!
Több éve külföldön élek, jelenleg albérletben. Odahaza van egy üresen álló frissiben felújított családi házam Budapest vonzáskörzetében. Ezt ajánlottam fel elsőként közös családi fészekként a leendő anyukának. Legnagyobb előnye az lett volna, hogy az én szüleim ugyanabban az utcában laknak durván 50 m-re. Az anyuka szülei 800 Km-re Erdélyben.
Másodsorban azt ajánlottam fel, hogy költözzön ki hozzám külföldre. Ez az alternatíva is el lett vetve, így szülői segítséggel ugyan, de sikerült saját lakáshoz jutnia, ami igencsak dícséretes dolog, bár megkérdőjelezem annak a józanságát, hogy terhes pocival bárki más fészekrakással foglalkozna, főként ha van egy létező jobb/praktikusabb lehetőség. De ebben lehet hogy elfogult vagy maradi a gondolkodásom.
Lehetőséget sem kaptam arra, hogy tényleges együttélésben nyugalmat teremtsek mindannyiunk részére.
Nem vagyunk házasok. Nemrégiben sikerült azt is kiderítenem pár hónapnyi tortúra után, hogy Ő mindössze csak jól érezte magát velem, hosszabb távon sosem tudott párjaként elképzelni. Ez a sok cáfolás és mindennek a megtagadása kétségen kívül a terhesség előrehaladtával alakult ki és nyert egyre nagyobb teret. Több mint 3 hónapig tökéletes harmonikus kapcsolatunk volt a nagy fizikai távolság ellenére is.
Sajnos apasági nyilatkozatot nem tudtam tenni, mivel a papírforma szerinti válása óta nem telt el 300 nap, így a volt férj nevére anyakönyvezik a babát, ...és meglehet, az anyuka is ódzkodotott ettől a nyilatkozattételtől. Minden megbeszélésre vonatkozó javaslatom süket fülekre talál, így a névviselést is természetes mód a saját családnevével képzeli-tervezi a későbbiekben. Ezzel együtt azt kérte, mondjak le a felügyeleti jogomról.
Időközben kiderült, hogy ez jogilag nem létező, nem lehetséges....és nem is tettem volna meg...de mikor ennek kapcsán és a véadás kapcsán felvetettem, hogy minden döntést közösen a baba érdekeit figyelembe véve fogunk meghozni...akkor nekem szegezte a kérdést, hogy cirkuszt akarok-e és ezzel együtt kilátásba helyezte, hogy így már meg sem nevez apaként.
Nem szeretném ezekben a hetekben ennek megbeszélésével zaklatni..., bár nem értem, hogy ha én a velem való viselkedése ellenére is együttműködve, a baba érdekeit nézve, maximális segítségem felajánlva fordulok felé; ő miért velem akar dacolni. Mihelyst nem hagyom hallgatólagosan jóvá az egyedül hozott döntéseit, elképzeléseit, rögtön ellenségként kezel. Pedig ez nem erről szól.
Utánajártam, sajnos a magyar jog nem kedvez épp a gyermekétől külön élő szülőnek, majdhogynem tekintet nélkül arra, miért nincs erre lehetősége.
Részemről van egy 21 fiam, aki mellett végigéltem/szenvedtem egyszer a vasárnapi apukaságot, és nyilván látom az ezzel járó látható é rejtett következményeket, buktatókat. Igenis fontosnak találom mindkét szülőmodell folytonos jelenlétét a gyerek életében, még ha nem is alapítottak jogilag családot házasság kötés révén. E nélkül is lehet összangot és odafigyelést nyújtani egy gyerek számára.
Figyelmét, tanácsait köszönöm!
Üdvözlettel
Egy leendő Apa
Szakértői válasz
Kedves Leendő Apuka!
Hogy alakult az életük? Megvan már a baba?
Előre is köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel:
Hogy alakult az életük? Megvan már a baba?
Előre is köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel:
Makay Zsuzsa