Olvasói kérdés
Üdvözlöm!
Köszönöm válaszát, mellyel kapcsolatban azonnal egy félreértést szeretnék tisztázni...Nem azért fordult meg fejemben a pszichológus ötlete mert kétségbe vonnám azt, hogy jó anyuka lesz... Sokkal inkább valóban a jószándék vezet..., hogy szakember segítsen neki helyesen kezelni az élet több dolgát / válást,gyermekvállalást,és a babát, kapcsolatot, önmagát... stb / Ez mindannyiunk érdeke lenne.
Volt férjével több sikertelen lombik-programon voltak túl, orvosilag igazoltan nem lehetett babája, így a teherbeesése szinte csoda ... Túl sokáig vágyott erre ... de a kijelentése, amivel kirekesztett az életéből és a babvárásból: \" a terhesség túl személyes ügy\"... talán mégis túlzás....
Én hosszú ideje külföldön dolgozom, és minden vágyam az volt, hogy összeköltözzünk és együtt várjuk a babát és családként éljünk...ezért akár fel is adtam volna a kinti életem is, és az itthoni házam is árulni kezdtem, hogy közösen kiválasztott helyen közösen rakjunk fészket. Ehhez képest egyedül álló anyukának rendezkedett be...tulajdonképp nem is megbeszélve.... okként emlegeti, hogy nem osztozkodik többé mint válása után és ami a kapcsolatunk ideje alatt nem tűnt fel...: hogy túl különbözünk...vagy hogy a kapcsolatunkat illetően nem ígért semmit.
A magam részéről igyekszem kitartani, tekintettel lenni az állapotára, figyelni, vigyázni...de van egyfajta emberi mérce amit már nem lehet a hormonok számlájára írni..önvédelemből.
A leendő nagyszülök mindkettőnk esetében együtt várják a fejleményeket.
Az \"együtt vállaltuk\" konkrétan úgy zajlott, hogy mikor elmondta a nagy hírt, akkor ultimátum elé állított....de egyértelmű volt, hogy akarom őt is, a babát is... de három hónap pokolban lehetetlenítette el kapcsolatunkat minden szeretetem, figyelmem, gondoskodásom, igyekezetem ellenére.
A jelenben ha teszek valamit épp úgy nem jó...mint ha hagyom nyugalomban, amiért a \"passzivitásom\" veti szememre....de minden javaslatom elutasít...
Nem igazán tudom már miképp viszonyuljak hozzá.
Természetesen nem hagyom magára, de meglehetősen nehéz ez az egész így....miközben az egészségük, ők az elsők nekem sem kellene rámenni erre az élethelyzetre.
Minden véleményt, tanácsot köszönök szépen.
A leendő Apuka ...
Köszönöm válaszát, mellyel kapcsolatban azonnal egy félreértést szeretnék tisztázni...Nem azért fordult meg fejemben a pszichológus ötlete mert kétségbe vonnám azt, hogy jó anyuka lesz... Sokkal inkább valóban a jószándék vezet..., hogy szakember segítsen neki helyesen kezelni az élet több dolgát / válást,gyermekvállalást,és a babát, kapcsolatot, önmagát... stb / Ez mindannyiunk érdeke lenne.
Volt férjével több sikertelen lombik-programon voltak túl, orvosilag igazoltan nem lehetett babája, így a teherbeesése szinte csoda ... Túl sokáig vágyott erre ... de a kijelentése, amivel kirekesztett az életéből és a babvárásból: \" a terhesség túl személyes ügy\"... talán mégis túlzás....
Én hosszú ideje külföldön dolgozom, és minden vágyam az volt, hogy összeköltözzünk és együtt várjuk a babát és családként éljünk...ezért akár fel is adtam volna a kinti életem is, és az itthoni házam is árulni kezdtem, hogy közösen kiválasztott helyen közösen rakjunk fészket. Ehhez képest egyedül álló anyukának rendezkedett be...tulajdonképp nem is megbeszélve.... okként emlegeti, hogy nem osztozkodik többé mint válása után és ami a kapcsolatunk ideje alatt nem tűnt fel...: hogy túl különbözünk...vagy hogy a kapcsolatunkat illetően nem ígért semmit.
A magam részéről igyekszem kitartani, tekintettel lenni az állapotára, figyelni, vigyázni...de van egyfajta emberi mérce amit már nem lehet a hormonok számlájára írni..önvédelemből.
A leendő nagyszülök mindkettőnk esetében együtt várják a fejleményeket.
Az \"együtt vállaltuk\" konkrétan úgy zajlott, hogy mikor elmondta a nagy hírt, akkor ultimátum elé állított....de egyértelmű volt, hogy akarom őt is, a babát is... de három hónap pokolban lehetetlenítette el kapcsolatunkat minden szeretetem, figyelmem, gondoskodásom, igyekezetem ellenére.
A jelenben ha teszek valamit épp úgy nem jó...mint ha hagyom nyugalomban, amiért a \"passzivitásom\" veti szememre....de minden javaslatom elutasít...
Nem igazán tudom már miképp viszonyuljak hozzá.
Természetesen nem hagyom magára, de meglehetősen nehéz ez az egész így....miközben az egészségük, ők az elsők nekem sem kellene rámenni erre az élethelyzetre.
Minden véleményt, tanácsot köszönök szépen.
A leendő Apuka ...
Szakértői válasz
Tisztelt Leendő Apuka!
Az Ön párja valószínöüleg tele van félelemmel: úgy tudta nem lehet várandós, erre mégis az lett. Ennek annyira megörült, hogy vállalja egyedül is, mert egy esetleges újabb válástól fél. a hormonok egyébként mindenre képesek, még szakításra is! Ön külföldön van, néha tud hazalátogatni, egy nő fél ettől. Ha feladja a kinti karrierjét és együtt élnének, akkor a párja számára talán meglenne a mindennapi biztonásgérzet, de Ön jól érzi majd magát, hogy mindent felégetett?
Javaslatom: már nincs sok idő a szülésig, addig kicsit "vonuljon" vissza. Gondolom az apasági nyilatkozatot megtette, így hivatalosn is Őné a gyermek, ennek kapcsán - esetleg - legyen ott a szülésnél, segítsa az anyukát. Ez egy kicsit "összekovácsoló" is lehet. Az első hetekben próbáljon segíteni a párjának, ez leginkább a papírügyeket jelent.
Remélem minden megváltozik, amikor a várva várt gyermek egészségesen megérkezik!
Higgyen a csodákban, mert vannak! :-))
Üdvözlettel:
Az Ön párja valószínöüleg tele van félelemmel: úgy tudta nem lehet várandós, erre mégis az lett. Ennek annyira megörült, hogy vállalja egyedül is, mert egy esetleges újabb válástól fél. a hormonok egyébként mindenre képesek, még szakításra is! Ön külföldön van, néha tud hazalátogatni, egy nő fél ettől. Ha feladja a kinti karrierjét és együtt élnének, akkor a párja számára talán meglenne a mindennapi biztonásgérzet, de Ön jól érzi majd magát, hogy mindent felégetett?
Javaslatom: már nincs sok idő a szülésig, addig kicsit "vonuljon" vissza. Gondolom az apasági nyilatkozatot megtette, így hivatalosn is Őné a gyermek, ennek kapcsán - esetleg - legyen ott a szülésnél, segítsa az anyukát. Ez egy kicsit "összekovácsoló" is lehet. Az első hetekben próbáljon segíteni a párjának, ez leginkább a papírügyeket jelent.
Remélem minden megváltozik, amikor a várva várt gyermek egészségesen megérkezik!
Higgyen a csodákban, mert vannak! :-))
Üdvözlettel:
Makay Zsuzsa