Olvasói kérdés
Üdvözlöm!
Teherbe esésének pillanatától partnerem abszolút megváltozott és minden erőfeszítésem ellenére ma már egyedülálló anyukaként készül a kb egy hónap múlva bekövetkező szülésre, kirekesztve engem a babavárás minden öröméből, és felelősségéből.
Azt a kifejezést használta, hogy "túl személyes ügy" számára a terhesség... azóta pedig már ott járunk, hogy nem ígért a kapcsolatunkat illetően semmit, túl különbözőek vagyunk stb. Megjegyzem, a rövid, de szép kapcsolatunk alatt soha nem volt nézeteltérés, vagy bármi ami ne harmóniában zajlott volna.
Én mindenképp arra törekedtem volna, hogy családba szülessen a kicsi és mindent együtt éljünk meg.
Sajnos egyre inkább látom, mennyire a saját akaratát viszi át minden szempontból az életében szinte észrevétlen eszközökkel. Minden beszélgetés alatt megfigyelhetem, hogy miképp csavarja úgy a dolgokat, hogy a saját szempontjai érvényesüljenek.
Most azt mondja, hogy a baba megszületése után annyit lehetek vele amennyit csak akarok...de bármi pl hivatalos intézendő kapcsán, vagy megbeszélni való kapcsán időpontot próbálnék vele egyeztetni soha semmi nem jó neki...különféle indokokkal, kifogásokkal.... így tartok tőle, hogy abban az időben, míg a kicsit nem vihetem el a "felügyelete" alól, addig folyton nehézséget fog támasztani a kapcsolattartásban.
Az előzmények / több sikertelen lombik program és egyéb történések / és a várandóság ideje alatt tanúsított viselkedése kapcsán is nem egyszer jut eszembe, hogy talán a kicsi és az anyuka érdekében is hasznos lenne pszichológushoz fordulnia, de ez a téma szóba sem jöhet.
Kérdésem ennek kapcsán, hogy van-e ennek valami hivatalosan járható, kieszközölhető módja?
Kérdésem, miképp lehetek egyszerre tekintettel is az állapotára, és milyen érvekkel kerülhetném el azt, hogy harcolnom kelljen a baba körül?
Tanácsait, válaszát előre is köszönöm:
"Apa lennék"
Teherbe esésének pillanatától partnerem abszolút megváltozott és minden erőfeszítésem ellenére ma már egyedülálló anyukaként készül a kb egy hónap múlva bekövetkező szülésre, kirekesztve engem a babavárás minden öröméből, és felelősségéből.
Azt a kifejezést használta, hogy "túl személyes ügy" számára a terhesség... azóta pedig már ott járunk, hogy nem ígért a kapcsolatunkat illetően semmit, túl különbözőek vagyunk stb. Megjegyzem, a rövid, de szép kapcsolatunk alatt soha nem volt nézeteltérés, vagy bármi ami ne harmóniában zajlott volna.
Én mindenképp arra törekedtem volna, hogy családba szülessen a kicsi és mindent együtt éljünk meg.
Sajnos egyre inkább látom, mennyire a saját akaratát viszi át minden szempontból az életében szinte észrevétlen eszközökkel. Minden beszélgetés alatt megfigyelhetem, hogy miképp csavarja úgy a dolgokat, hogy a saját szempontjai érvényesüljenek.
Most azt mondja, hogy a baba megszületése után annyit lehetek vele amennyit csak akarok...de bármi pl hivatalos intézendő kapcsán, vagy megbeszélni való kapcsán időpontot próbálnék vele egyeztetni soha semmi nem jó neki...különféle indokokkal, kifogásokkal.... így tartok tőle, hogy abban az időben, míg a kicsit nem vihetem el a "felügyelete" alól, addig folyton nehézséget fog támasztani a kapcsolattartásban.
Az előzmények / több sikertelen lombik program és egyéb történések / és a várandóság ideje alatt tanúsított viselkedése kapcsán is nem egyszer jut eszembe, hogy talán a kicsi és az anyuka érdekében is hasznos lenne pszichológushoz fordulnia, de ez a téma szóba sem jöhet.
Kérdésem ennek kapcsán, hogy van-e ennek valami hivatalosan járható, kieszközölhető módja?
Kérdésem, miképp lehetek egyszerre tekintettel is az állapotára, és milyen érvekkel kerülhetném el azt, hogy harcolnom kelljen a baba körül?
Tanácsait, válaszát előre is köszönöm:
"Apa lennék"
Szakértői válasz
Tisztelt Leendő Apuka!
Köszönöm a bizalmát! Ön egy felelősségteljes Leendő Apa!
Sok kérdés merült fel bennem: ki lakik kinél? Hogy vannak a leendő nagyszülők? Házasok-? Ki milyen mintát hozott?
Hivatalos a Gyámügy, illetve a bíróság foglalkozik a láthatással - amennyiben nem tudnak majd megegyezni. Lehet kérni orvosi (pszichológusi) vizsgálatot is, hogy az anyuka mennyire alkalmas a felügyeletben, de ez nagyon csúnya dolog lenne.
Azt kéne megértetni a párjával,hogy ketten vállalták a babát, ketten felelősek érte, ketten kellene felnevelni. A család nagyon fontos Önnek!
Kényszeríte senkit sem lehet.
Bízom benne, hogyha meglesz a kicsi, az anyuka viselkedése megváltozik! (volt már erre példa a 38 éves védőnői gyakorlatomban)
A továbbiakban is szívesen segitek, ha egy kicsivel többet tudok a körülményeikről.
Üdvözlettel:
Köszönöm a bizalmát! Ön egy felelősségteljes Leendő Apa!
Sok kérdés merült fel bennem: ki lakik kinél? Hogy vannak a leendő nagyszülők? Házasok-? Ki milyen mintát hozott?
Hivatalos a Gyámügy, illetve a bíróság foglalkozik a láthatással - amennyiben nem tudnak majd megegyezni. Lehet kérni orvosi (pszichológusi) vizsgálatot is, hogy az anyuka mennyire alkalmas a felügyeletben, de ez nagyon csúnya dolog lenne.
Azt kéne megértetni a párjával,hogy ketten vállalták a babát, ketten felelősek érte, ketten kellene felnevelni. A család nagyon fontos Önnek!
Kényszeríte senkit sem lehet.
Bízom benne, hogyha meglesz a kicsi, az anyuka viselkedése megváltozik! (volt már erre példa a 38 éves védőnői gyakorlatomban)
A továbbiakban is szívesen segitek, ha egy kicsivel többet tudok a körülményeikről.
Üdvözlettel:
Makay Zsuzsa