Kedves Zuzsa!
Kisfiam a nyáron lesz 4 éves. Az elmúl 1 évben sajnos háromszor is költöztünk családi problémák és betegségek miatt. A kisfiam ezeket a költözéseket nagyon jól viselte, nem volt semmi probléma. Az óvoda előtt végig otthon voltam vele, nagyon ritkán volt csak a nagyszülőkre bízva és csak az ovi előtti 4 hónapban járt bölcsödébe hosszabb-rövidebb időkre.3,5 éves koráig szoptattam(2011.nov)
A bölcsibe azonnal beilleszkedett, gondozónőkkel, dajka nénivel, az igazgatónővel és a társaival is nagyon jól megbarátkozott. 5 kisbarátját mai napig is emlegeti.Már a bölcsödében behívattak az igazgatónőhöz, mert szerintük Bence rendkívül értelmes, korát meghalladóan tudja kifejezni magát, nagy szókinccsel rendelkezik, barátságos, érdeklődő, stb, stb.Jelezték, hogy keressek neki speciális óvodát, de legalábbis olyat, ahol kisebb a csoport létszám, hogy többet tudjanak foglalkozni vele. Az óvodába szeptembertől jár, gyorsan beszokott. Nem panaszkodik,nem sír, ha oviba megyünk, de valami mégsincs rendben. A mai napig csak egyedül játszik, bepisil és bekakil, pedig már szobatiszta volt. A beszoktatás idején, mikor még csak délig hagytam az oviban 4 nagycsoportos bekerítette és csúnyán beszéltek vele illetve folytogatták. A 4 óvonő ezt nem vette észre tőle 3 méterre!!! Én láttam meg az utcáról és rohantam be segíteni neki. Az óvonők álláspontja az,hogy azért nem mutatják be a gyerekeket egymásnak mikor új emberke érkezik a csoportba,azért nem védik meg őket az ilyen támadásoktól, hogy “felkészítsék őket az életre” és “megtanúljanak egyedül érvényesülni”.Azóta nem szívesen viszem Bencét az oviba és ezt érzi is rajtam. Bevallom szívem szerint nem is vinném ezekután, de a családom szerint túl kritikus vagyok és máshol sem lenne ez másként.Nem tudom eldönteni, hogy azzal ártok-e a kisfiamnak,ha megint egy újabb változás elé állítom (óvoda váltás) vagy azzal,ha ide járatom. Szerintem úgyanis az nem normális, hogy egy kiegyensúlyozott, barátságos, mosolygós kisgyermek 7 hónap elteltével egyedül játszik a csoportjában és bepisil, bekakil szinte minden nap. Az óvónők nem értik. szerintük is Bence kimagaslóan értelmes és inteligens kisfiú. (remek a humora, a probléma megoldó készsége, min 200 verset és dalocskát ismer, a naprendszer kialakulásáról és a bolygókról órákat tud beszélni és modellezni őket!!!)DE: ő próbált barátkozni velük, puszit adni, megsimogatni őket, de elküldték!!! próbált játszani a gyerekekkel, de ők nem értik meg amit Bence mond nekik, illetve szétrombolták, amivel épp játszott. Bencus ezt jelezte az óvonéninek, aki azt válaszolta neki, hogy ne árulkodjon,menjen a helyére. Innetől kezdve nem kommunikál az óvonőkkel, csak, ha nagyon muszály. Nem néz az óvonők szemébe, elzárkozik a közös foglalkozásoktól, felesel, hazudik, és nem vállal felelősséget, azt mondja, hogy ő ott sem volt, nem is látta a kérdéses dolgott, stb, stb. Olyan érzésem van, mintha lelencbe adtam volna.
Ahová át tudnám vinni óviba, ott vegyes orosztályú csoportok vannak. Nem tudom, hogy ez megfelelő lenne-e számára. Mindennap kétségek közt vagyok, hogy elengedjem-e oviba és ezt már nem tudom palástolni előtte, lehet, hogy ettől is kialakulhatott benne ez az érzés az ovival kapcsolatban.
Kérem, egyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a szituáiót az óvodával, és a bekakilással kapcsolatban? Az óvonők azt javasolták, hogy szidjam le és vele mosassm ki a piszkos alsóneműjét. (????)
Ön szerint megoldást jelentene az óvodaváltás? Mi a véleménye a vegyes korosztályú csoportokról? Javasolja-e, hogy gyerek-pszichológust is felkeressünk?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Anna
Kedves Anna!
Köszönöm, hogy megkeresett levelével, megtisztel bizalmával.
Egy kisgyermek sok minden elfelejt, ö ott érzi jól magát, ahol a szülei vannak, úgyhogy a költözés nem biztos, hogy nagyon megviselte volna. Ahogy értelmezem levelét, elég régen vannak a mostani lakhelyükön.
Amiket tőlem kérdezett, azt meg kéne kérdezni Bencétől is: miért pisil és kakil be, milyen módon küldik el maguk mellől az óvodástársak, hogyan közelit feléjük...... Úgy veszem észre, az óvónők nincsenek a nevelés magaslatán. Nekik segíteni kellene, barátokat összehozniuk, nem bírálni, hanem irányítani. Sokszor a vezetőnő is olyan, mint a beosztottjai, ergo hiába menne panaszra hozzá, megvédi a szülővel szemben is a munkatársait.
Javaslatom. Otthon mindent beszéljenek meg, akár többször is, de nem nyaggatva, hanem játékosan. A rossz élményt senki sem szereti elmondani, szépíti, védi a benne résztvevőket. Játékosan, bábozva, szerepjátékosan ( én vagyok te, te meg legyél az egyik ovis társ), esetleg rajzoltatni, hogy ki a barátja, ki nem és miért. Mindig pozitív dolgokat kell előrevenni, erőisten, nem a negatívot ismételgetni, emlegetni.
Az oviváltásról: együtt menjenek be, nézzenek körül, mesélje el a vezetőnek, hogy miért szeretne váltani. Ha van rá mód, akkor a jövendő csoportba is jó lenne benézni, a gyerekek gyorsan barátkoznak, felmérik egy mást és tudnak együttmozogni, játszani. Talán meg lehet figyelni 2-3 alkalom után, hogy Bence miként érzi magát egy új közösségben.
Vegyes csoportok: a kicsik sokat tanulnak a nagyoktól, felnéznek rájuk, de a nagyok is tanulhatnak a kicsiktől, akik esetleg lehúzzák őket, a nagy elkezd kisbaba lenni. A kicsiknek nincs kötelező foglalkozás, a nagyoknak igen. „Neki miért nem kell figyelnie…?” Gyermeke válogatja hogyan reagálnak, de ha ez a boldogság, a nyugalom ára, akkor érdemes váltani!
Minden óvodában van pszichológus, aki a szülő kérésére felméri a gyermeket. Az ő segítségét is lehet kérni, hisz ő házon belül van bemehet a csoportba megfigyelheti Bencét hogyan mozog a csoportban.
Remélem sikerült segítenem! További kérdését is szívesen megválaszolom. Szeretném, ha beszámolna hogyan döntöttek és ez hasznára vált-e a családnak.
Üdvözlettel:
Makay Zsuzsa
Makay Zsuzsa