Kedves Zsuzsa!
Először is remélem hogy jó helyen teszem fel kérdésemet.
Kisfiam két és fél éves, és igazából alvás terén mindig akadt problémánk. Tulajdonképpen nem sok éjszaka volt ezidő alatt, amit át tudtunk volna mindannyian aludni.
Jelenleg is (születésétől fogva) egy szobában alszunk a kicsivel. Én már jóval előbb, a baba 3-4 hónapos korában szerettem volna külön szobába költözni a férjemmel, azt remélve, hogy így elejét vehetjük a kialvatlanságnak.
Sajnos férjemben ez a gondolat csak most lett érett.
Az eddigi alvásaink elég hervasztóan alakultak az utóbbi időben. A kicsi azt szokta meg, hogy a mi ágyunkon alszik el, majd onnan tettük be az ő ágyába amint elaludt.
Éjszakai ébredésekor derült ki számára hogy ott alszik. Ekkor ritkább esetben visszaalszik, de általában addig sivalkodik, amíg közénk nem jöhet az ágyba. Ekkor általában én a másik szobában a kanapén kötök ki, mert 3-an nem férünk el kényelmesen.
A kérdésem az, hogy hogyan kezdjünk hozzá ehhez - mármint a külön szobában való alváshoz - ?
Mert ha már egyszer is ott alszik velünk az új helyen, semmi értelme az egésznek.
A két szoba közt jelenleg nincs ajtó, és egymásba nyílnak. Szükséges-e egy ajtót feltenni?
Altatással kapcsolatban is nagy problémánk van még mindig, általában fél órát, de előfordult már az is, hogy egy órát kellett mellette feküdni míg elalszik. Ez rengeteg energiánkat elveszi, és gyakorlatilag az összes kettesben tölthető időnk elmegy ezzel. Félek, hogy ez előbb-utóbb még kapcsolati problémát is okozhat nekünk a férjemmel.
Ekkor is van olyan, hogy egy óra után sem akar aludni, és fent van velünk, míg mi le nem fekszünk.
Talán engedjük ezt meg neki, hogy akkor feküdjön? Bölcsibe jár, így nem vagyok biztos benne hogy ki tudja pihenni magát..
Egyedül egyáltalán nem tud elaludni. Hogy kezdjek hozzá hogy ezt megtanulja?
Ide fűződő kérdés még, hogy vajon miért úgy ébred fel általában, hogy legjobb esetben sír, vagy éktelenül visít?
Tudom hogy most van a dackorszak, és ő nagyon akaratos gyermek. Általában nem is fogad szót, illetve pont azt csinálja, ami meg van tiltva. Hogy tudnám őt jobban kezelni? Sajnos nyilvános helyen is így viselkedik, ráadásul az apukája nem egy türelmes ember, így gyakorlatilag két \"hisztis férfival\" kell megküzdenem...
Reménykedve várom bíztató szavait, tanácsait.
köszönettel:
Emi
Kedves Emi!
Köszönöm a bizalmát! Pont 2 évet késett a kérdése, de remélem még nem reménytelen a dolog! Költözzenek másik szobába és NAGYON KÖVETKEZETESEN hozzanak új szabályokat: ebben az ágyban csak anya és apa aludhat! Ide gyermek nem jöhet, helye nincs! Mindenki a saját ágyában alszik el és ott is ébred! Lehet sírni, hisztizni, kiabálni stb, de a gyereknek este x időben ágyban a helye! Mese, ének, nyugodt szó, még 2 puszi, aztán anyának dolga van: mosogatás, fürdés, apával beszélgetés. Ha evett a gyerek, ivott, WC is rendben, akkor nem jöhet ki. Nagy sírás, cirkusz lesz, de keményen, következetesen végig kell csinálni mindkettőjüknek. Ha valaki enged, akkor ezzel a kicsik nagyon vissza tudnak élni, később is kijátsszák a szülőt. Apukával mindig meg kell beszélni, hogy ki mikor mit enged meg neki, vigyázni kell, nehogy egymásnak ellentmondjanak.
Ha nem volt ajtó a szobák közt, akkor a csemete miatt nem szükséges, de ha átmegy a hang, a fény, a tv, akkor érdemes a nyugodt alvás miatt. Lehet a kicsinél egy kis éjszakai lámpát égetni, ez sokszor biztonságot ad az elalváskor.
Az ébredéses sírás valahonnan régről jöhet. Pici korában történhetett valami, ami Önöknek nem tűni fel, de a gyermek emlékszik rá. Legyen mellette, vele egy kedvenc játéka, ami vigaszt nyújt neki ébredéskor. Nem kell faggatni, hogy miért kel ily hangosan, úgysem tudja elmondani. Remélhetőleg abbahagyja, ha látja, hogy senki sem törődik vele. Nem fontos azonnal ugrani mikor jelez, remélhetőleg idővel megnyugszik.
Remélem tudtam segíteni! Szeretném, ha visszajelezne beváltak-e a tanácsaim. Telefonon is elérhető vagyok.
Sok sikert kívánok! Üdvözlettel:
Makay Zsuzsa