Kedves Szakértő Hölgy!
A problémám a következő, 43 éves vagyok 22 éves lányom és 19 éves fiam van, akiket születésüktől fogva anyósom teljesen ellenem hangol, becsmérel előttük és leszólja amit én veszek rendszeresen a fülükbe rágja hogy mindent ő vesz és 2ő fizet nekik. A gyerekek teljesen ellenségesek velem, azt mondják szó szerint hogy bolond
vagyok./depresszióra szedek gyógyszert 17 éve/.Ha valamiről kérdezek akkor az a válasz"mi közöd hozzá?"Anyósom mások és a családom előtt is rendszeresen és folyamatosan lejáratott az elmúlt 22 évben. A férjem másfél éve meghalt de míg élt is az anyját pártolta és nem lett jobb a helyzet aztán sem.Ők az én gyerekeim de szinte hesegettek ők is és anyósom is mindig is és most is ha gondoskodni akartam róluk anyaként. Ha adok 10-20 ezret nagy kegyesen elveszik tőlem.Azténorditva vágják a fejemhez hogy csak ritkán adok.Szeretném velük rendezni a helyzetem. Milyen típus az anyósom milyen személyiség? Hol kezdjem a helyzet javitását.Anyósom egyébként sokszor meglepően tájékozatlan olyan dolgokba amikről magabiztosságot sugároz magáról. Sokszor tévesen itél meg dolgokat és hazugságokat terjeszt amiket talán ő maga is elhisz. A szépen leülni és átbeszélni a problémákat már lejárt dolog gyanis ilyenkor is csak üvöltöznek.Köszönettel Gina
Kedves Gina!
Szomorúan olvastam a problémáját. Hogy miért ilyen az anyósa, nem fontos kérdés, ne foglalkozzon vele. Csak magával foglalkozzon. Nem érdemes a másik lelkét elemezni, megérteni, legalábbis addig nem, amíg a saját "működésünkkel" sem vagyunk teljesen tisztában. Azt a kérdést érdemes feltennie magának, hogy Maga mivel járult hozzá ehhez a helyzethez. Feltehetőleg sokáig nem állt ki önmagáért, hagyta, hogy mások irányítsák a család életét. Gondolom, amolyan önalávető típus. Tapasztalataim szerint a gyerekek ugyan befolyásolhatók, de világosan is tudnak látni. Az anyósát "írja le", nem valószínű, hogy meg fog változni, de a gyerekeknek hagyjon még esélyt, hogy tisztázzák a kapcsolatukat. Nagykorú, felnőtt gyerekekről van szó, ideje, hogy a saját lábukra álljanak (még akkor is, ha még tanulnak). Én megvonnám tőlük az anyagi támogatosomat, sőt megkockáztatom, hogy ha erre módja van, költözzön el az anyósától. Akár egyedül is. Ez a megalázó helyzet tarthatatlan. Érzésem szerint ha a gyermekei látják, hogy végre a sarkára áll, tisztelni fogják érte, és előbb-utóbb van esély rá, hogy visszatalálnak az édesanyjukhoz. Elképzelhető, hogy maguktól fognak jönni egy tisztázó, közeledő beszélgetésre, maga ne erőltesse. Nagyon szerencsés lenne önöknek, négyüknek családterápiába járni, de ha erre nem vehetők rá, magának melegen ajánlom, hogy keressen fel egy jó pszichológust vagy pszichiátert pszichoterápia céljából.
Sok erőt kívánok a döntésekhez.
Gimes Katalin