Kedves Katalin!
Feleségem 14 év házasság után 3 hónapja elmondta, hogy az elmúlt 1,5 év során elhidegült tőlem és nem úgy érez irántam, mint régebben. Én beláttam, hogy szörnyen elhanyagoltam és rosszul bántam vele és természetesen minden megpróbáltam, hogy bizonyítsam mennyire fontos nekem. 1 hónap után kiderült, hogy van valakije, akivel interneten keresztül ismekedett meg kb. 2 hónappal korábban, afféle távkapcsolat alakult ki közöttük, csak 1 alkalommal találkoztak, majd a helyzet úgy alakult, hogy egy korábbi ballépésem bevallása után feleségem \"szorosabbra\" fűzte a viszonyt ezzel a 3. személlyel, de nem akart tőlem elválni, mondván bizonytalan az érzéseiben, illetve van 2 kiskorú gyerekünk és közös házunk is. Én ebbe belementem (főleg a két gyerek miatt), de nagyon nehezen viseltem azt, hogy egy 3. személy is van \"velünk\". Kb. 1 hónapig tartott ez az állapot, majd az illető 3. személy megszakította a feleségemmel a kapcsolatot, de én gyanakodtam és végül is kiderült, hogy titokban még folytatják ezt a távkapcsolatot. Amikor erre rájöttem elmondtam, hogy nem tudok így élni és el fogok válni, erre a feleségem lezárta a másik férfival való kapcsolatát, de azt mondta, hogy ettől nem érez úgy irántam. Azóta párterápiára járunk (már 2 alkalom volt) és én úgy érzem, hogy egy kis javulás következett be a kapcsolatunkban (beszélgetünk, együtt alszunk, közös programok), a feleségem is közeledik valamennyire hozzám, de sajnos ismételten tapasztaltam, hogy a feleségem valamilyen kapcsolatot továbbra is fenntart az illetővel (telefon, sms). Azzal tisztában vagyok, hogy a kettőnk közötti probléma nem jön helyre 1-2 hét, vagy hónap alatt, hanem hosszabb ideig tartjat, amíg minden jól fog menni, de abban vagyok bizonytalan, hogy a másik férfival való kapcsolatot miért nem zárja le teljesen, illetve, hogy így (egy 3. fél valamilyen szintű jelenlétével) egyáltalán lehet-e esélye annak hogy a házasságunk helyrejöjjön, használhat-e a párterápia? Esetleg arról lehet szó, hogy a feleségem olyan törődést kapott attól a másik férfitól (amit tőlem az elmúlt időszakban nem kapott meg), hogy képtelen teljesen elszakadni tőle egyik pillanatról a másikra, és ettől még működhet a párterápia? Vagy túl naiv vagyok és nem akarom besimerni, hogy a kettőnk viszonya végérvényesen megromlott.
Kedves Uram!
Ritkán kapok férfiaktól ilyen témájú levelet, általában a nők számolnak be hasonló életeseményekről. Megtisztel azzal, hogy hozzám fordul, de a szakmán belül van egy olyan íratlan szabály, hogy párhuzamosan ne folytassunk se terápiát, se tanácsadást. Ezért én még adnék esélyt a párterápiának, hiszen két alkalom nagyon kevés. Annyit azért hozzátennék, hogy alapvető lenne az őszinteség, fontos lenne tudnia, hogy tart-e még a másik kapcsolat (bármilyen formában), vagy már tényleg véget ért. Önök nyilvánvalóan válságot élnek át, és bármi legyen is a terápia vége, csak hasznos lehet annyiban, hogy tisztázódnak az érzelmeik, nagyobb önismeretre tesznek szert, és ha végül mégis a válás mellett döntenek, lesz esély arra, hogy a körülményekhez képest az békésen történjék. Mindketten félreléptek, aminek nyilván voltak előzményei, okai, de mintha mindketten ragaszkodnának is a házasságukhoz. (Amint egyikük azt mondta, hogy vége, a másik azonnal engedményeket tett, majd ugyanez fordítva is megtörtént.) Fontos lenne tisztázniuk magukban, hogy ez a ragaszkodás még a "szeretettartalékok" miatt van-e, vagy az említett közös ház és a gyerekek miatt, ne adj'isten megszokásból. Ezt ennek a levélnek az alapján nem tudom eldönteni.
Javaslom, hogy folytassák a párterápiát.
Minden jót kívánva üdvözlöm.
Gimes Katalin