Olvasói kérdés
Kedves Katalin! Köszönöm szépen a gyors választ. Egyenlőre én is azt az utat választottam, hogy megpróbálom türelemmel kivárni, míg a férjem meghozza a döntést. De nagyon sok kérdés merül fel bennem ezzel kapcsolatban. Néhány hete még naponta közölte, hogy vissza szeretne jönni, mert hiányzunk neki, meg hiányzik a régi élete, aztán hirtelen ismét megszüntek az ilyen irányú érzései, illetve kijelentései (legalábbis nem közli velem semmilyen formában). Miért ingott meg ismét? Tapasztalata szerint mennyi az az egészséges várakozási idő, amíg a döntését meghozza? Úgy gondolom ez nem telhet bele akár egy évbe. Megértem, hogy legyezgeti a hiúságát egy fiatal lány, de 40 évesen nem kellene azt tudni, hogy a szerelem nem egy örök állapot? Én hogyan viselkedjek a férjemmel a várakozási időben? Annyi minden szólna mellettünk: szerető feleség, 1,5 éves kisfiú, mindenünk megvan, nincsenek anyagi gondjaink. Ezzel szemben áll egy fiatal lány szerelme. Ha ezeket mérlegre tesszük valóban létezik, hogy ez a mérleg egyensúlyban van? Előre is köszönöm válaszát. Üdvözlettel: Koz
Szakértői válasz
Kedves Asszonyom!
Kérdezi, hogy miért ingott meg a férje. Nos, nem láthatunk bele a másik ember agyába, szívébe. Nem tudom, bevallom, és maga se törje ezen a fejét. Amikor ezt a helyzetet valahogy meg akarja oldani, kizárólag a saját érzéseivel törődjön, azzal, hogy Önnek mi a jó, mi az, ami még elviselhető. Nincs értelme elemezni a férjét, mert az mind csak feltételezés lenne, és felőrli Önt. És ebben a helyzetben racionális érveknek nincs helyük: elmondhatja, mennyivel jobb lenne a férjének magukkal, de itt az észérvek nem számítanak. Nyilván sodorja őt valami, de én sem akarok abba a hibába esni, hogy az ő viselkedését próbálom elemezni.
Arra sem tudok válaszolni, hogy mennyi az ún. egészséges várakozási idő. Nem hiszem, hogy lenne ilyen. Persze Ön megszabhat magának egy határidőt, pl. hogy vár még három hónapot, mert ez valamiféle keretet vagy kapaszkodót jelenthet ebben a helyzetben. Ezt el is mondhatja a férjének, de ne legyen ultimátum jellege. A története elég tipikus, de a ráadott válaszok és lépések ezerfélék lehetnek. Önnek kell eldöntenie, hogyan tovább.
Sok erőt kívánok.
Kérdezi, hogy miért ingott meg a férje. Nos, nem láthatunk bele a másik ember agyába, szívébe. Nem tudom, bevallom, és maga se törje ezen a fejét. Amikor ezt a helyzetet valahogy meg akarja oldani, kizárólag a saját érzéseivel törődjön, azzal, hogy Önnek mi a jó, mi az, ami még elviselhető. Nincs értelme elemezni a férjét, mert az mind csak feltételezés lenne, és felőrli Önt. És ebben a helyzetben racionális érveknek nincs helyük: elmondhatja, mennyivel jobb lenne a férjének magukkal, de itt az észérvek nem számítanak. Nyilván sodorja őt valami, de én sem akarok abba a hibába esni, hogy az ő viselkedését próbálom elemezni.
Arra sem tudok válaszolni, hogy mennyi az ún. egészséges várakozási idő. Nem hiszem, hogy lenne ilyen. Persze Ön megszabhat magának egy határidőt, pl. hogy vár még három hónapot, mert ez valamiféle keretet vagy kapaszkodót jelenthet ebben a helyzetben. Ezt el is mondhatja a férjének, de ne legyen ultimátum jellege. A története elég tipikus, de a ráadott válaszok és lépések ezerfélék lehetnek. Önnek kell eldöntenie, hogyan tovább.
Sok erőt kívánok.
Gimes Katalin