Kedves Katalin,
Az a gondom, hogy nagyon rossz viszonyba keveredtem a sógornőmmel, ami megvisel lelkileg és nem tudom hogyan függetlenítsem magam az ügytől. (Én 40, ő 35) Ők Erdélyben vannak, én Budapesten élek, ritkán találkozunk, mégis nagyon rossz lett a szépnek indult viszonyunk. Valamilyen cselekedetemmel ellenszenvet váltottam ki belőle, és ő azután folyton \"figyel\" engem és tettemeit-cselekedeteimet a leg-negatívabban értelmezi. Miközben nekem semmi bajom nem volt vele, és jóhiszeműen természetesen viselkedtem vele, úgy másfél év után tálalt ki hogy én ezzel meg ezzel bántottam meg, és nem szeretne többet látni. Beteges amit csinál, ebben biztos vagyok, de nem tudom hogy kellene segíteni rajta és próbálok tartózkodni a beleszólástól is. Sajnos az Öcsémmel is egyre rosszabb a viszonya, aminek az okának engem tekint (bizonyára feszültséget kelt köztük hogy az Öcsém mindkettőnket \"szeret\"). A felsorolt sérelmekért bocsánatot kértem, de úgy látom nem képes megbocsájtani, semmit sem tudok jóvátenni, és egyre jobban felkavar minden alkalommal amikor a helyzetre gondolok, és szeretném függetleníteni magam a problémától (annál is inkább hogy közben várandós lettem) ha már segíteni a helyzeten nem áll módomban.
Látom elég zavaros ahogy leírtam. Röviden talán úgy lehetne megfogalmazni hogy van egy -szerintem- valamiféle pszichózisban szenvedő sógornőm (2 kisgyerekkel van otthon 4.-ik éve, érthető az ő lelkiállapota is), aki engem pecézett ki problémája okának, és szeretném ha ez engem nem zavarna... (azt hiszem nem én vagyok az aki segíthetne rajta, habár azt is szeretném, ha tehetném) Én egy konfliktuskerülő, alkalmazkodó személyiég vagyok, ő harciasabb.
Tanácsát várva, Köszönettel: Miranda
Kedves Miranda!
Nem szokásom saját példámmal előhozakodni, de most megteszem, mert kísértetiesen hasonló történt velem is: a sogórnőm (a férjem húga) kitalált és igaztalan okokból megharagudott rám, és minden viszonyt megszakított velem. Engem is nagyon bántott ez, és én is tehetetlen voltam ezzel szemben. Szóval teljesen meg tudom érteni. Igen, el kell fogadnunk, hogy ilyen esetben tehetetlenek vagyunk. Fogadja el ezt a helyzetet, mást nem tudok javasolni, és ne foglalkozzon a sógornője lelkivilágával. A problémái az ő problémái. Élje a maga életét, törődjön a saját családjával, a barátaival, engedje el ezt a volt kapcsolatot. Van ilyen. És ne kérjen többé bocsánatot, feltehetőleg maga semmi rosszat nem tett.
Üdvözlettel
Gimes Katalin