Olvasói kérdés
Tisztelt Hölgyem!
Megpróbálom röviden összegezni a dolgokat. Férjemmel februárban lesz/lenne 7 éve hogy együtt vagyunk. Ebből 1 év 5 hónapja házasok. Együtt laktunk szinbte az egész kapcsolatunk alatt az ő szüleivel, 1 éve sikerült elköltöznünk tőlük. Elég sok konfliktust okozott köztünk, hogy ott laktunk. Az ok nem is igazán értem. Férjem egyetlen gyerekük és nagyon ragaszkodnak és mindig az volt a fontos, hogy az anyjáék mit találnak ki. Ugy gondoltam ha már külön leszünk más lesz. Sajnos ez csak egy darabig volt így. Anyósom ugy vettem észre folyton rámbeszél pl egyik alkalommal (június)amikor 2 napra el kellett utaznom (a főnököm vitt el) mondta a férjemnek, hogy miért nem kisér el nehogy felcsináltassam magam. Én 25 vagyok a főnököm 60-65 között. Soha nem adtam arra okot, hogy ilyet feltételezzen rólam. Ezután többször is észrevettem, hogy rámbeszél. Hogy ennek a következménye vagy nem de a férjem az elmult 4 hónapban nagyon eltávolodott tőlem. Azzal kezdődött, hogy egyszerűen nem volt velem hajlandó lefeküdni. Egy pár hete odáig jutottunk, hogy minden nap veszekszünk, ő soha sincsen itton. Még csak egy puszit vagy ölelést sem kapok tőle sem kapok tőle.annyira eltávolodtunk egymástól. Én próbáltam közeledni hozzá de nem fogadja. Én még mindig nagyon szeretem, és nem szeretném elveszíteni, de rajta ezt nem látom. Amikor kérdezem azt mondja, hogy szeret. Már felmerült a válás gondolata is. Ő erre csak annyit mondott ha azt akarom legyen. Őn szerint érdemes még próbálkoznom vagy hagyjam? Mindenki nagyon szereti a családomban és talán az lenne a legnehezebb, hogy elmondjam nekik met ők nem tudják, hogy rosszul élünk. Kérem írja meg vélemémyét, mert én már nem tudom mit tegyek. Együtt lakunk, de mégis külön élünk. És ez így nem jó. Valamelyik nap úgy jött haza, hogy azt mondta, hogy próbáljuk meg. De másnap megint tett egy olyan dolgot amin összekaptunk. Nem tudom mit tegyek. Van-e értelme együtt maradni vagy mindketten menjünk a saját utunkon tovább.Segítségét előre is köszönöm.
Megpróbálom röviden összegezni a dolgokat. Férjemmel februárban lesz/lenne 7 éve hogy együtt vagyunk. Ebből 1 év 5 hónapja házasok. Együtt laktunk szinbte az egész kapcsolatunk alatt az ő szüleivel, 1 éve sikerült elköltöznünk tőlük. Elég sok konfliktust okozott köztünk, hogy ott laktunk. Az ok nem is igazán értem. Férjem egyetlen gyerekük és nagyon ragaszkodnak és mindig az volt a fontos, hogy az anyjáék mit találnak ki. Ugy gondoltam ha már külön leszünk más lesz. Sajnos ez csak egy darabig volt így. Anyósom ugy vettem észre folyton rámbeszél pl egyik alkalommal (június)amikor 2 napra el kellett utaznom (a főnököm vitt el) mondta a férjemnek, hogy miért nem kisér el nehogy felcsináltassam magam. Én 25 vagyok a főnököm 60-65 között. Soha nem adtam arra okot, hogy ilyet feltételezzen rólam. Ezután többször is észrevettem, hogy rámbeszél. Hogy ennek a következménye vagy nem de a férjem az elmult 4 hónapban nagyon eltávolodott tőlem. Azzal kezdődött, hogy egyszerűen nem volt velem hajlandó lefeküdni. Egy pár hete odáig jutottunk, hogy minden nap veszekszünk, ő soha sincsen itton. Még csak egy puszit vagy ölelést sem kapok tőle sem kapok tőle.annyira eltávolodtunk egymástól. Én próbáltam közeledni hozzá de nem fogadja. Én még mindig nagyon szeretem, és nem szeretném elveszíteni, de rajta ezt nem látom. Amikor kérdezem azt mondja, hogy szeret. Már felmerült a válás gondolata is. Ő erre csak annyit mondott ha azt akarom legyen. Őn szerint érdemes még próbálkoznom vagy hagyjam? Mindenki nagyon szereti a családomban és talán az lenne a legnehezebb, hogy elmondjam nekik met ők nem tudják, hogy rosszul élünk. Kérem írja meg vélemémyét, mert én már nem tudom mit tegyek. Együtt lakunk, de mégis külön élünk. És ez így nem jó. Valamelyik nap úgy jött haza, hogy azt mondta, hogy próbáljuk meg. De másnap megint tett egy olyan dolgot amin összekaptunk. Nem tudom mit tegyek. Van-e értelme együtt maradni vagy mindketten menjünk a saját utunkon tovább.Segítségét előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves Asszonyom!
Nincs könnyű helyzetben, és nehéz tanácsot adnom, mit tegyen, de az biztos, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Írja, hogy sokat veszekednek. De vajon próbáltak-e már nyugodtan beszélgetni egymással? Ez nagyon fontos lenne, hiszen maga sem tudja igazából, mi is a férje baja, mik az érzései. Ha beszélgetnek, arra kérem, arra vigyázzon, hogy csak magáról beszéljen (Pl. nem érzem jól magam ebben a helyzetben. Magányos vagyok.) És ne róla beszéljen (az anyjáról végképp ne!), hogy te ilyen vagy meg olyan... mert az utóbbiból megint csak veszekedés lesz. Az előbbi esetében (amit úgynevezett énbeszédnek is hívnak) nem lesz veszekedés, mert csak a saját érzéseiről beszél, és azokkal nem lehet vitatkozni.
Ha ez az út nem járható, akkor én még megpróbálnám a párterápiát. Egy külső szakértő segítheti rendbetenni a kapcsolatukat. Persze ez pénzbe kerül, de más terápiákkal szemben ez 5-6 alkalom szokott lenni.
Ha egyik sem válik be, akkor viszont nem marad más hátra, mint a különválás. Szeretetlenségben nem érdemes élni.
D adjon még maguknak egy kis esélyt.
Üdvözlöm.
Nincs könnyű helyzetben, és nehéz tanácsot adnom, mit tegyen, de az biztos, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Írja, hogy sokat veszekednek. De vajon próbáltak-e már nyugodtan beszélgetni egymással? Ez nagyon fontos lenne, hiszen maga sem tudja igazából, mi is a férje baja, mik az érzései. Ha beszélgetnek, arra kérem, arra vigyázzon, hogy csak magáról beszéljen (Pl. nem érzem jól magam ebben a helyzetben. Magányos vagyok.) És ne róla beszéljen (az anyjáról végképp ne!), hogy te ilyen vagy meg olyan... mert az utóbbiból megint csak veszekedés lesz. Az előbbi esetében (amit úgynevezett énbeszédnek is hívnak) nem lesz veszekedés, mert csak a saját érzéseiről beszél, és azokkal nem lehet vitatkozni.
Ha ez az út nem járható, akkor én még megpróbálnám a párterápiát. Egy külső szakértő segítheti rendbetenni a kapcsolatukat. Persze ez pénzbe kerül, de más terápiákkal szemben ez 5-6 alkalom szokott lenni.
Ha egyik sem válik be, akkor viszont nem marad más hátra, mint a különválás. Szeretetlenségben nem érdemes élni.
D adjon még maguknak egy kis esélyt.
Üdvözlöm.
Gimes Katalin