Kedves Katalin! Sajnos,olyan problémám van,hogy a férjem alkohol rabja,23 éves házasok vagyunk,és az ivászat kb 10éve aktív.Próbáltam vele beszélni,hogy orvosi segitséget vegyen igénybe,de hajthatatlan.Nem dolgozik,és én úgy látom,hogy már a nem is tudna,mert sokáig nemtud józan maradni.Az én idegrendszerem is teljesen kivan,és már egyre nehezebb elviselni.Közös házunkat nemtudjuk eladni,mert nincs érdeklődő sem.SZeretnék tölle valahogy megszabadulni,de nincs hova mennem.Hogyan vehetném rá arra,hogy kezeltesse alkohol problémáit?Tisztelettel,kné
Tisztelt Asszonyom!
Sajnos a problémájával nem áll egyedül, nők (és ritkábban férfiak) ezrei és tízezrei szenvednek párjuk alkoholbetegségétől. Azon sem csodálkozom, hogy 23 éves együttélés után ír nekem. Hogy eddig tűrt. Az alkoholizmus progresszív, tehát előrehaladó, egyre súlyosbodó betegség, és férfiaknál kb.húsz év az "átfutási ideje" (nőknél rövidebb), ekkora már vagy belehalnak, vagy munkaképtelenné válnak, de mindenképp elviselhetetlenné a legtürelmesebb házastárs számára is.
Van egy jó és egy rossz hírem. Kezdem az utóbbival. Ön nem tehet semmit, nem tud a férjén segíteni. Nemigen volt még rá példa,hogy még egy bármennyire szeretett asszony kedvéért vagy kérésére leállt volna valaki.De van jó hírem is, sőt több is. Probáljon ez alól a teher alól felszabadulni,mert ez nem az Ön felelőssége. Engedje el ezt a terhet. Kizárólag a férje tehet valamit. A másik jó hír: van remény a felépülésre! De a lépéseket ebbe az irányba csak maga a beteg teheti meg.
Nem annyira orvost ajánlok (ők is tehetetlenek),hanem inkább az AA (anonim alkoholisták) önsegítő csoportot, ahol sorstársak osztják meg egymással tapasztalataikat. Nem írta meg, merre laknak, de AA csoportok az egész országban vannak, keressék meg a legközelebbi gyűlést.(anonimalkoholistak.hu)De ezt se erőltesse. Elég,ha megszerzi a gyűlések listáját,esetleg valamilyen anyagukat,letesziaz asztalra, aztán a férje vagy él vele, vagy nem.
De önnek is van feladata: A szenvedélybetegek társai is valamennyire betegek,nekik is gyógyulniuk kell, ha másból nem,hát a társfüggésből, a túlzott felelősségvállalásból. Erre is létezik önsegítő csoport,úgy hívják:Al-Anon.
Praktikus tanácsot (hová költözzön,hogy adják el a házat) sajnos nem tudok adni,csak annyit, hogy próbáljon meg valahogy házon belül elkülönülni.Most nem a fagyos és sértett "büntető" hallgatásra gondolok,hanem arra,hogy igenis hagyja magára a férjét. Övé a felelősség. Amíg segíteni próbál rajta, csak fenntartja ezt az állapotot, és nem engedi a saját kezébe venni a sorsát.
Üdvözlöm, és sok sikert kívánok a saját felépüléséhez.
Gimes Katalin