„Az első szülésem három évvel ezelőtt nem volt túl jó élmény. Bántottak, amiért nem kértem epidurális érzéstelenítést, és az egész vajúdásom alatt azzal zaklattak, hogy mikor adhatják már be végre. Arra is rákényszerítettek, hogy szülés közben a hátamon feküdjek, és a testem ellenében ’nyomjak’. Szakadtam, varrni kellett. A férjem és én úgy döntöttünk, hogy sokkal békésebb lesz, ha legközelebb otthon szülök, segítség nélkül, és a kutatásaim a témában is ezt támasztották alá. Egyáltalán nem féltem tőle” – kezdi a beszámolóját Marissa.

Még akkor sem esett kétségbe, amikor már két héttel túlhordta a gyermeket. „Alig vártam a szülést. Olyan izgatott voltam! A testemmel való kapcsolat miatt végig bizakodó tudtam maradni. Még két hét ’túlhordás’ után is tudtam, a testem majd eldönti, mikor jön el a megfelelő idő.”

A vajúdás maga 36 órán keresztül tartott, és fizikailag eléggé megviselte Marissát. A kádfürdő és a meleg zuhany nem enyhített a fájdalmain, így a falhoz dőlve próbálta azt elviselni. Azt mondogatta magában, hogy ez a szenvedés csak átmeneti.

A kitolás sem ment egyszerűen. Az asszonyt a férje támogatta, fogta a kezét. Így utólag romantikus élményként maradt meg bennük az eset, bár akkor, mint mondja, inkább ordított. Az ágyat is öt alkalommal öntötte el a magzatvíz. És ez még csak a kezdet volt.

„Amikor éreztem, hogy nyomnom kell, ágyban szerettem volna maradni, de természetellenesnek éreztem. Kértem a férjemet, kísérjen ki a vécére. (…) A végén ő szólt, hogy látja már a fejét. Biztatott, hogy tartsak ki. Azon is aggódott, hogy a fiunk majd beveri a fejét a vécécsészébe, vagy beleesik (haha). Ekkor kértem, hogy segítsen felállni, így a vállakat is ki tudtam nyomni. Kicsit furcsán nézett rám, de segített. Felálltam, nekidőltem a törölközőtartónak, és engedtem, hogy a testem elvégezze az utolsó nyomást.  A férjem sokkos állapotban állt ott, és készített néhány fényképet. Soha ilyen erősnek és tökéletesnek nem éreztem magam életemben.”

Marissa most úgy látja, hogy minden kínlódás megérte. Bár rendkívül kimerítette az élmény, közben meg is erősítette őt. „Bíztam a testemben, és megtettem azt, amit mára már sokan elfelejtettek.”

Mi azért inkább senkit sem biztatnánk arra, hogy utána csinálja.

Olvasd el ezt is: Hogyan szüljek? - ilyen lehetőségek között választhatsz

Kép: Free-Photos / Pixabay