A gyermekek többségét a zene, tánc és képzőművészet a kreatív gondolkodás kiépítésére serkenti. A rajzolás-festés-mintázás során a beilleszkedési zavarokkal, önértékelési problémákkal küszködő gyermekek elismerést válthatnak ki alkotásaikkal, és ezzel oldhatóak a belső feszültségeik. A művészet, akár a sport, képes feloldani a stresszt, segít feldolgozni az iskolai konfliktusokat, megerősíti az önbizalmat. Szakember segítségével tudatos folyamatokon keresztül képes lesz kifesteni, kirajzolni magából a gyermek mindazt, ami legbelül foglalkoztatja. Pszichológusok is előszeretettel használják ezeket a módszereket akár súlyos traumák feldolgozásában is.
 

Érdekes nyomon követni a lelki folyamatokat is. Mi történik, mi változik a mindennapokban, ha a gyermek új színeket kezd el használni? Egyre erőteljesebbekké válnak a formák, a gyenge szálkás vonalvezetésből lendületes formavilág bontakozik ki... A gyermekek hangulati zavarait, lázadását a világ ellen jól megfigyelhetjük az egyedi színkombinációkból, és a témaválasztásokból is. Érdekes információkat hordoznak a fa, ház és emberrajzok is. Kamaszkorban szintén fontos az alkotás. Nem csupán a feszültség levezetésének egy módja, hanem önmagunk keresése - estleg megtalálása - is új szintre emelkedik általa. Nem véletlen, hogy mostanában a felnőttek körében is egyre gyakoribbak és népszerűbbek a műhelyfoglalkozások.
 

Az otthoni alkotás ösztönzéséhez nem kell művésznek vagy rajztanárnak lennie a szülőnek. Fontos, hogy odahaza is teremtsük meg a gyermek számára a kedvező alkotói feltételeket. Legyen világos asztal, és jó minőségű képzőművészeti eszközök álljanak rendelkezésre. Az ócska, használhatatlan, alacsony pigmenttartalmú kréták és festékek csak elveszik a kedvet az alkotástól. Kapcsoljunk be klasszikus zenét aláfestésnek, amíg gyermekünk rajzol. Biztassuk és dicsérjük meg kitartását! Az elkészült alkotást ne dobjuk ki, hanem megbecsülésünk jeléül tegyük ki az ajtajára, szobájában a faliújságra. Így azt fogja érezni, hogy fontos számunkra az, amit készít, ami a fejében jár. Beszélgessünk a képről, amit rajzolt vagy festett, hiszen az önmaga meghosszabbítása. Figyeljük meg hideg vagy meleg színeket használt-e, illetve a rajzlap szélére vagy közepére rajzolt-e. Az alkotás témája sok esetben elárulja, hogy mi foglalkoztatja őt mostanában. Ceruzarajzok esetén érdemes megvizsgálni a vonalak erőteljességét, temperamentumát is. A finom, érzékeny grafikák elmélyült tudatállapotról tanúskodnak. A papírt szinte felkarcoló, nagyívű vonalvezetés, a tiszta színek kontrasztjai pedig a feszültség tompításáról is szólhatnak.
 

A gyerekek félelmeiket és szorongásaikat is kifestik magukból. Ne lepődjünk meg, ha szörnyekkel, vagy különböző állatokból összeállított lényekkel találkozunk. Ez nem ad aggodalomra okot, hanem az öngyógyító folyamatok beindulását jelzi. Pszichológushoz akkor érdemes fordulni, ha a gyerek sok vért, akasztott embert, sérült halottakat, vagy fekete álarcokat rajzol rendszeresen. Az is elképzelhető, hogy csak egy rossz filmélmény van a dolog hátterében. Különös lények esetén dicsérjük meg inkább kreativitását, fantáziáját!
 

A képzőművészet nem csak magányos tevékenység lehet. Nézzünk néhány egyszerű ötletet. Nagy örömre ad okot, ha az egész család képes együtt alkotni. Kitehetünk egy nagy csomagolópapírt a földre, és együtt megrajzolhatjuk egy társasjáték térképét. Készíthetünk az évszakhoz kötődő és jellegzetes hangulatú ablakdíszeket. Fessünk sűrű temperával vihart egy kartonpapírra, amelyben a bútort hoztuk haza. Átalakíthatjuk a tv-s dobozt babaszobának. Készíthetünk montázst régi újságokból, papírtányérra maszkot festhetünk. Olykor a legegyszerűbb háztartási eszközöket is felhasználhatjuk az alkotáshoz. Fessünk fogkefével! Nyomkodjunk festékbe mártott parafa dugót a lapra! Készítsünk fakanálból bábot! A szalámis aranyfóliából csillagokat vághatunk ki, majd felfűzve ablakdísz lehet belőlük.  Fülpucoló pálcikával nagyszerűen lehet a még nedves festékbe csíkokat húzni. Ha mintázni, gyúrni szeretnénk, akkor pedig a konyhában található sóból, lisztből, olajból és vízből remek sólisztgyurmát készíthetünk. Ha nem keverünk hozzá semmit, vagy csak ételfestékkel színezzük, akkor attól sem kell félni, ha kicsi gyermekünk azt megkóstolja. Még alsó tagozatban is szívesen játszanak a gyerekek boltosat vagy terítős játékot azokkal a sólisztgyurmából készült kiflikkel, perecekkel, süteményekkel, amelyeket együtt készítünk el velük. A sütőben kisült formák festhetőek temperával vagy akrilfestékkel.
 

A közös alkotás nem csupán jó elfoglaltsága a családnak, de fejleszti a kreativitást, szorosabbra fűzi a kapcsolatot a szülőkkel is. Maradandó emlék lesz belőle, az elkészített alkotásról mindig eszünkbe jut majd a tartalmasan együtt töltött idő. Fontos, hogy az elkészült papírmunkákat dokumentáljuk. Írjuk rá, mikor készült, milyen alkalomra. Lehet egy mappa, amiben rendszerezve gyűjtjük a legértékesebb alkotásokat. Később ez időkapszulaként is megmutatja majd, hogy nem csak rohanós napokra, sietős beszélgetésekre volt időnk gyermekeinkkel… Vigyázat! A gyerekkor elmúlik! Fessünk, rajzoljunk, alkossunk együtt… amíg csak lehet.

Fotó: bodobe-tól a pixabay-en