Sajnos sokan sok helyen elfelejtik, hogy a jelmezbálokat kiknek és kikért szervezik. Az óvodai és iskolai jelmezbálok eredeti küldetése az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a saját korosztályukkal, és jól szórakozzanak. Nem túl szerencsés az, amikor az alsós és a felsős gyerekek közösen farsangoznak. Az alsós gyerekeket más dolgok érdeklik, mint a felsősöket. Az alsósok még gyerekek, míg a felsősök a kamaszok útját járják.

A jelmezbál egy rendkívüli alkalom arra, hogy egy-egy kisfiú Superman lehessen, vagy egy-egy kislány akár királylány. Hihetetlen, hogy milyen lázban égnek a gyerekek a farsangot megelőzően. Izgatottan készülnek arra, hogy beöltözzenek. Tervezgetik, hogy hogy nézzen ki a jelmezük. Aztán többnyire a felnőttek, a szülők rontanak el mindent.

Sok szülő a munkája miatt nem ér rá a gyerek lázas készületeivel foglalkozni, még arra sincs ideje, hogy meghallgassa. Aztán van, aki ráér, de nem érdekli a dolog... A szülő, hogy kifejezze gyermeke felé a törődését és a szeretetét, beülteti az autóba és elviszi a legközelebbi jelmezkölcsönzőbe. A jobbik esetben megengedi a gyereknek, hogy kedvére válasszon. Megesik, hogy a szülő időhiány miatt és a segítő szándéktól vezérelve inkább maga választ jelmezt a gyereknek.

Akad olyan szülő, aki szinte rátukmálja a saját elképzelését a gyerekre, nem is sejtve, hogy milyen rosszat tesz neki ezzel. A gyerek próbálja meggyőzni magát arról, hogy ő milyen boldog és mennyire örül a kölcsönzős jelmezének. Így ölti magára a gyerek a halowen tök, középkori várúrhölgy, a maci, nyuszi jelmezét stb.

Jó esetben a jelmezverseny bírái már eleve kizárják a versenyből azokat, akik kölcsönzős jelmezzel rukkolnak elő. Ilyenkor a szerencsétlen gyerek issza meg az egész levét.

Aztán van egy másik szintén nehezen értékelhető kategória. Ők azok, akik ha kell, még hosszú éjszakai órákat is áldoznak arra, hogy elkészüljön gyermekük jelmeze és saját mesterművük. Kitalálnak valami fantáziadús jelmezt, amit biztos, hogy szinte lehetetlen lekörözni. Olyat, ami biztos, hogy keveseknek jut az eszébe. Az, hogy a gyerek mit szeretne, vagy hogy ő találja ki, hogy minek öltözzön be, azt nem nagyon veszik figyelembe. A szülő / szülők kitalálják, gondosan megtervezik, és persze el is készítik a gyerek nélkül. Így fog beöltözni a gyerek őszi szellőnek, csillagos égnek, hajnali ködnek, földgömbnek, túrórudinak vagy akár hirdetőoszlopnak stb.

Aztán akadnak olyan szülők is, akik kevésbé elvont, azonban igen pazar jelmezekkel készülnek. Beöltöztetik a gyereket menyasszonynak, bohócnak, pólyás babának stb.

Gyakran végül is a jelmezek alapján az embernek az a benyomása, mintha a szülők versenyeznének egymással. Kinek van jobb ötlete és több lehetősége arra, hogy a gyereket valami extra jelmezbe öltöztesse. Valóban ez a helyes?

Vitathatatlan, hogy a szülők jót akarnak a gyereknek. Akaratlanul mégsem azt teszik, ami valóban használna nekik. A felsorolt készülési és készítési módok egyike sem a legjobb megoldás a gyerekek szempontjából. A gyereknek ugyanis nem erre van szüksége. Nem az kell a gyereknek, hogy elráncigálják egy jelmezkölcsönzőbe, nem is az, hogy a szülei kitaláljanak valami elvont jelmezt, és azt pazar kivitelben elkészítsék a számára.

Ezek a megoldások azért sem helyesek, mert sértik a verseny tisztaságát, ezt azonban sajnos sok szülő elég nehezen érti meg. Sok kisgyereknek a szülei nem engedhetik meg maguknak azt, hogy a gyereknek jelmezt kölcsönözzenek. Az is ritka, hogy egy szülő ráér komoly jelmezt készíteni a gyereknek. A jelmezbál nem a jelmezkölcsönzők és nem is a szülői kreativitásnak a versenye. Egyáltalán a jelmezbálon nem is a jelmezversenynek kell, hogy a legnagyobb szerepe legyen. Az a lényeg, hogy valaminek beöltözzenek a gyerekek, és jól szórakozzanak.

Az a leghelyesebb, ha a félreértések elkerülésére a nevelők megfelelően felkészítik erre a gyerekeket és a kedves szülőket is. Ez azért lényeges, hogy a farsang egy gyerek számára se legyen keserű élmény. Érdemes elmondani, hogy a jelmezversenyen milyen jelmezekkel vehetnek részt a szülők és azt is, hogy hogyan érdemes erre felkészülni.

Nagyon szimpatikus az a megoldást, amikor minden kisgyerek, aki részt vesz a jelmezversenyen, kap valamilyen kisebb jutalmat. Az is nagyon jó ötlet, ha különféle kategóriák szerint is díjazzák a versenyzőket. Az a lényeg, hogy minél több nyertes legyen.

A szülők akkor tesznek a legjobbat, ha meghallgatják, hogy minek szeretne a gyerek beöltözni. Ha valami olyan ötlete van, amit szinte lehetetlen elkészíteni, akkor persze arról érdemes lebeszélni. Együtt tervezzék meg a jelmezt és együtt is készítsék el. A gyerekek nagyon büszkék rá, hogy az ő munkájuk és kreativitásuk is benne van abban, amit viselnek.

Nem jó az, ha a gyerekek lebiggyesztett ajkakkal távoznak a farsangról, mert úgy érzik, hogy igazságtalanul zajlott a verseny. A kisgyerek bűnhődik azért, ha a zsűri kizárja a versenyből, mert kölcsönzőből van a jelmeze. Akkor is a gyerek kesereg, ha ő hiába készítgette otthon a szüleivel vagy testvéreivel a jelmezét, mégis egy kölcsönzős jelmez vitte el a pálmát.

Sajnos volt már olyan iskolai farsang, ahol a jelmezverseny miatt majdnem hajba kaptak a lelkes anyukák...

Hagyjuk, hogy a gyerek megmozgathassa a fantáziáját és a farsangon az lehessen, ami lenni szeretne. Hadd legyen a gyerek kedve szerint Superman, Hófehérke, énekesnő vagy akár Miki egér!

www.nevelesitanacsok.hu

betöltés...