Kiből lesz sikeres felnőtt?
Nem az lesz sikeres, aki gyerekkorában úgy hajtott, mint egy felnőtt
Sikerorientált világban élünk. Olyannyira, hogy a szülők már egyre korábban elkezdenek aggódni azon, hogy mi lesz a gyerekből, figyelik a képességeit és kétségbe vannak esve, ha nem tudja két évesen kirakni a 9 darabos kirakót, vagy nem beszél folyékonyan másfél évesen.
Janky Béla szociológus szerint ez egyáltalán nem ritka jelenség manapság. Ahogy a helikopterszülőség sem. Ők azok, akik mindig a gyerekeik felett "lebegnek", mindentől óvják és féltik őket.
”Vannak olyan óvodák, ahol sorban állnak a szülők, hogy a gyerek bekerülhessen, hiszen már az óvoda meghatározhatja, hogy utána milyen iskolába kerül a gyerek. De gyakori jelenség az is, hogy a szülők jövőbeli iskolához költöznek, akár még a gyerek születése előtt.”
Pedig sikeres gyerek nem abból lesz, aki egész gyerekkorában felnőtteket meghazudtoló módon tepert, hajtott és teljesített. Hanem abból, aki teljes értékű kisgyerek lehetett - mondja Vekerdy Tamás pszichológus is az Érzelmi biztonság című könyvében.
Egy Harvardon készült kutatásból kiderült, hogy bár a szülők szerint a jószívűség fontos érték, a gyerekek mégis azt gondolják, hogy a sikeresség és az egyéni előrejutás a legfontosabb. Ezt pedig az is alátámasztja, hogy a szüleik a vacsoraasztalnál a sikerekkel kapcsolatban teszik fel a legtöbb kérdést.
Mint például:
- Hogy sikerült a dolgozat?
- Milyen jegyet kaptál a versmondásra?
- Nyert a csapat?
- Hány gólt sikerült rúgnod?
A szülők később elkezdtek figyelni rá, hogy a jószívűséggel kapcsolatban kérdezzenek, például:
- Kinek segítettél ma?
- Kivel voltál ma udvarias?
A gyerekek először csak hallgattak, vagy azt válaszolták, hogy most nem jut eszükbe, de később tudatosan figyeltek rá, hogy segítsenek másokon, vagy legyen egy kedves megnyilvánulásuk, amit este elmondhatnak a szüleiknek.
Aki segítőkész, az sikeresebb felnőtt lesz
Adina Voicu képe a Pixabay-en
A gyerekek szeretnek segíteni. Gondoljunk csak a kis totyogókra, akik olyan szívesen állnak be a házimunkába és törölgetik a port, porszívóznak vagy virágot locsolnak. Figyeljünk arra, hogy ne öljük ki a gyerekekből ezt a segíteni akarást!
Hiszen a segítőkészség előbb-utóbb megtérül.
Kutatások igazolják, hogy azok, akik az óvodában szívesebben segítettek az óvó néniknek, harminc évvel később többet kerestek. Nyolcadikban pedig nem azoknak a legjobb a tanulmányi eredménye, akik harmadikban kitűnők voltak, hanem akik a legsegítőkészebbek voltak az osztálytársaikkal és a tanáraikkal.
Ennek pedig az az oka, hogy:
- a kedvesség, segítőkészség, jószívűség szerethetővé teszi a gyereket
- aki így könnyebben alakít ki támogató kapcsolatot a környezetével.
Azok a gyerekek, akiket a sikeresség helyett jószívűségre neveltek, hamar megtanulják, hogy a kedvességet és a figyelmet vissza is kapják majd az életben.
”Végre esett egy kis hó, de a szánkónk a nagyszülőknél maradt. Mindegy, sétálunk egy kicsit a hóban. Mellettünk állt egy 5 éves gyerek az anyukájával és épp meghallottam, hogy arról beszélgetnek, hogy mennyire fázik a kisfiú keze, mert elhagyták a kesztyűjét. Odaléptem és adtam nekik egy kesztyűt, nekünk kettő volt. Látták, hogy nem hoztunk magunkkal szánkót és felajánlották, hogy hazamennek a másikért, nekik ugyanis kettő volt. A 3 éves kisfiam azóta is mondogatja, hogyha valakinek nincs valamije, akkor adni kell neki. Mert adni jó.”
Olvasd el ezt is: Vekerdy: Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron és gilisztát fogdosni
Indexkép: Depositphotos.com
