Amint a gyermek hat éves korához közeledik, a szülők fontolóra veszik az iskolába történő beiratást. Néhányan úgy döntenek, gyermekük maradjon még egy évet az óvodában, hiszen később már nem lesz lehetősége a felhőtlen szórakozásra. Mások viszont, amennyiben gyermekük fizikailag és mentálisan is megfelel az iskolaérettség követelményeinek, engedik gyermeküknek, hogy máris megtegyék az első lépést a tudás felé vezető, olykor rögös úton.

Az új helyzet, az ismeretlen tanárok, és egykorú gyermekek nem egyszer "megrémisztik" gyermekeinket. Kíváncsian méricskélik a nagyobbakat, kiválasztják a padot, ahol később majd napjuk nagy részét töltik, s lapozgatják színes, ám számukra még nem teljesen érthető könyveiket. Szerencsésebb helyzetben vannak azok a gyermekek, akik barátaikkal, vagy óvodában már megismert társaikkal kezdhetnek neki az iskolás éveknek. Számukra kevésbé megterhelő az újfajta környezet, illetve a kötöttség.

Már az óvodában is bizonyos rendszer alapján telik a gyermekek napja, ám kevésbé szükséges koncentrálóképességük használata. A kötetlen játékok során szabadon cselekedhetnek, s csupán kevés kötelezettségük van. Az iskolában azonban szigorú rendszabályok érvényesek, s fontos az odafigyelés, a helyes magatartás elsajátítása. Az órán kapott feladatok végrehajtása során a gyermekben kialakul egyfajta kötelességtudat. Valószínűleg életében először itt tanulja meg mit jelent felelősséget vállalni tetteiért.

Elsajátít a tanulás során számtalan olyan tulajdonságot, mely felnőttkorban elengedhetetlen. Megtanulja, hogy mindennek megvan a maga ideje, nem mindig teheti azt, amihez éppen kedve lenne. Megérti, hogy egy nap csupán 24 órából áll, melynek beosztása nem mindig rajta múlik. Egyre inkább megérti mit jelent a teljesítmény, s társai jó eredménye őt is több energia befektetésre ösztönözhetik. Hasonlóképpen az is motiválhatja, ha jó eredményeiért a szülőtől dicséretet kap.

Egy szülő számára furcsa lehet korábban csak a játékoknak élő, szertelen gyermekét egy komoly tanuló személyében viszontlátni. A gyermekek 5-7 éves kora között bekövetkező folyamatnak köszönhetően nagyjából az iskolába lépés során kezdenek el "megkomolyodni". Egyre inkább felfedezhető a két nem közötti fizikai különbség, s a gyermekek mentalitása is megváltozik. Sokkal több dolgot értenek meg, s egyre jobban képesek alkalmazkodni a változó követelményekhez. Természetesen a változás nem egyik napról a másikra következik be, így előfordulhat, hogy míg egyik gyermek szinte felnőtteket megszégyenítően komolyan teljesít, a másiknak még a játékon jár az esze.

A kezdetben rosszul teljesítő gyermekek szülei néha elkeserednek. A rossz teljesítmény oka szinte soha nem az értelmi képesség. Nem egyszer a legjobb képességű gyermekek a legszertelenebbek, mely teljesítményükre is rányomja bélyegét. Könnyen előfordulhat, hogy a gyermek még képtelen alkalmazkodni a rendszabályokhoz, s bár képes lenne a feladatok megoldására, nem köti le a tanulás. Ez esetben a megdorgálás nem használ, hiszen a gyermek csupán korának, viselkedésbeli fejlettségének megfelelően reagál.

A büntetés nem megoldás, a kedvenc rajzfilmtől való eltiltás csak utálatosabbá teszi a tanulást. Helyette meg kell értetni a gyermekkel, hogy a tanulás nem a jobb keresetért, vagy a könnyebb életért történik (hiszen ezt hat-hét évesen nem értheti meg), hanem azért hogy elérje álmait, és tényleg pilóta, vagy űrhajós válhasson belőle.

Kép: www.foter.com