Nemrég keresett fel engem egy pár. Látszott rajtuk, hogy a hölgy nagyon fel van dúlva. Az ismerkedő beszélgetés során nagyon hamar kiderült, hogy miért is. Az “üres fészek” szindróma egyik “tünetével” álltunk szemben.

De hogy ne menjek nagyon előre, röviden az előzmények...

Első alkalommal mindig arra kérem a párt, külön-külön mondják el nekem, hogy látják jelenleg a kapcsolatukat. Ki mit tulajdonít a párjának és mennyiben érzi a saját hozzájárulását a helyzet kialakulásához.

(A történetet a hozzájárulásukkal osztom meg veletek, mert nagyon tanulságos, de a szereplők nevét megváltoztatom. Szóljon a történet Irénről és Tiborról! Annyit osztok meg a történetükből, amennyi szükséges a helyzet megértéséhez.)

Irén hogy élte meg ezt az időszakot?

Elmesélte, hogy nagyon szép házasságban éltek már több mint 30 (!) éve. (Milyen ritkaság manapság ❤️). Nem voltak nagy veszekedéseik, felneveltek három gyereket, szerették egymást. A legkisebb még otthon lakik, bár nemrég elkezdett ő is dolgozni. Tavaly előtt Irén beleszeretett... az asztrológiába. Örült is, hogy valamivel kitölti a délutánjait. Úgy érezte, hogy teljes életet él.

Majd 3 hónappal ezelőtt kiderült, hogy Tibornak van valakije. Nem értette, mi történhetett a férjével. Hiszen olyan jól megvoltak.

Ahogy most belegondolt, hogy ő mit tehetett a helyzet kialakulásáért, annyit megjegyzett, hogy annyira lefoglalta az új hobbija, hogy nemigen figyelt oda a férjére, hogy ő is jól érzi-e magát. De hát Tibor sose panaszkodott.

Tibor hogy élte ezt meg?

Elmesélte, hogy tényleg szépen éltek, de az utóbbi években már nagyon kevés időt töltöttek valóban együtt. Neki hiányzott a felesége, és igaz, hogy ezt külön nem mondta, de hát most miért kell ezt 30 év után mondani? Irén sokat eljárt asztrológiai előadásokra, találkozókra, ő meg egyedül volt otthon. Egyre elhanyagoltabban érezte magát.
De ez benne is csak akkor tudatosodott, amikor a munkahelyén egy kolleganőjével egyre többet beszélgetett. Hogy hiányzott már neki, hogy ilyen jót beszélgessen! A kolleganő sokszor érdeklődött iránta, aztán fokozatosan megnyílt felé. Panaszkodott az otthoni légkörre, hogy olyan légüres térben érzi magát. Aztán belesodródott egy viszonyba a kolleganővel.

Ennyit a konkrét történetről.

Mi is történt tulajdonképpen?

Az “üres fészek” szindróma egyik legjellemzőbb tünete, hogy a gyerekek már sokkal kevésbé adnak feladatot, kihívást, témát, elfoglaltságot számunkra. Úgy érezhetjük, hogy elvesztettük a talajt a lábunk alól, hiszen munka után már csak ketten vagyunk egymásnak.

Jó esetben találunk olyan elfoglaltságot, hobbit, új kihívásokat, amelyekre korábban nem volt időnk, de vágytunk rá. Ezzel együtt persze több időnk marad egymásra is. És bizony ilyenkor derül ki, hogy vajon az elmúlt években, évtizedekben mennyire figyeltünk a kettőnk kapcsolatára. Ha nem eléggé, akkor bizony ilyenkorra már jó távol kerülünk egymástól. Esetünkben Irén ügyesen kitöltötte ezt az bizonyos űrt, de ugyanez Tibornak nem sikerült. Ezért is kötött ki egy másik, figyelmes, odaadó nő karjai között.

Ahogy egy férfi egyre inkább megnyílik egy másik nővel szemben, egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

A hölgy kedvességét és figyelmét elfogadva a férfi adósának érzi magát a nővel szemben. Még csak az se biztos, hogy annyira nagy a vonzódás fizikailag, de mindenesetre úgy érzi, neki is adnia kell.

Ráadásul Tibor egy olyan tükörben látta magát a kolléganő szemüvegén át, ahogy már régen, és ami nagyon hízelgő volt számára.

Így aztán szépen belecsúszott egy külső kapcsolatba.

Mi lett volna a megoldás ehelyett Irén és Tibor esetében?

Lehet, hogy kézenfekvőnek tűnik a választ és tulajdonképpen az is.

Itt megint csak a kommunikáció hiánya az, ami eljuttatta ezt a párt a megcsalásig. Hiszen ha Tibor elmondja Irénnek, hogyan érez, hogy szeretné, ha több időt töltene vele és csinálnának közös programokat, akkor nem kellett volna idáig eljutni. Amikor pedig azt érezte, hogy egyre közelebb kerül a kolleganőhöz, dönthetett volna úgy is, hogy nem megy bele a dologba. Hiszen azért – józan ésszel nézve – sokkal többel tartozik a feleségének, mint a kolleganőjének azért, hogy meghallgatja.

Irénnek észre kellett volna vennie, hogy bár ő talált magának új elfoglaltságot, mikor a gyerekek már önállóak lettek, de arra nem figyelt, hogy vajon a párja hogyan éli ezt meg. Mint kiderült, sose kérdezte meg Tibort, hogy ő vajon hogy érzi magát, csak lelkes volt a saját új hobbija miatt.

Sajnos ezek a tévedések sokszor csak utólag tudatosodnak. Amikor már benne vagyunk egy ilyen helyzetben, akkor bizony eljön az a pont, amin túl már nagyon nehéz máshogy dönteni. Ezért a legjobb, ha el sem jutunk idáig. Ha mindig megbeszéljük az érzéseinket, ha nem egy kolleganőnek nyílunk meg, hanem a saját társunknak, sokkal jobban alakulhatnának ezek a helyzetek.

Ez az eset jól alakult, mert időben segítséget kértek, így végül visszataláltak egymához. Sikerült megnyugtató módon tisztázniuk, mi vezetett ennek a helyzetnek a kialakulásához, és mit tegyenek, hogy ez többet fel se merüljön.

Érdekelhet még:

• Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
• Hogyan élheti túl egy párkapcsolat a megcsalást?
• Megcsalásra utaló jelek

Nyitókép: Tumisu képe a Pixabay -en.