Megállni, míg nem késő

Csapocska Mónika [cikkei] - 2019-10-28

A negyven körüli, kifejezetten szép, többdiplomás, tanárként dolgozó, látszólag stabil munkahellyel rendelkező, kiegyensúlyozott családi életet élő nő aggodalmat sugárzó tekintettel meséli, hogy válságban az élete. Olyan, mintha semmi sem lenne a helyén. Üres a munka, üres a párkapcsolat, szabadidős tevékenységekhez sem ideje, sem kedve. Megakadt, fásult, elvesztette a kapcsolatot önmagával.

Nem talál értelmet a megszokott elfoglaltságokban. Viszont azt sem tudja, helyettük mi volna jó. Nincs igénye kapcsolódni sem rokonaival, sem barátaival, legszívesebben elmenne a világ végére, remetének. Nem depressziós, de elveszettnek érzi magát.

Az a hajszolt mód, ahogyan él, megfeledkezve a saját teste, lelke igényeiről, manapság nem számít ritkaságnak. Sőt, szinte ez a természetes. Talán mi magunk is épp ebben élünk. Munkába rohanni, minél több feladatot határidőre elvégezni, a főnök, a cég, a partner igényeinek megfelelni, kiválóan teljesíteni dolgozóként, társként, szülőként. Nem-et soha, vagy csak ritkán mondani, az elviselhetetlen munkakörülményekhez alkalmazkodni, a végletekig kizsigerelődni. Egész nap kapkodni, ételt, italt, sebtében, vagy sehogy sem fogyasztani, este holtfáradtan ágyba zuhanni. Aztán forgolódva töprengeni azon, hogy csupán ennyi az élet, mi értelme, van-e egyáltalán értelme? Meg azon, hogy mi lehetne helyette, lehetne-e más? Reggel nyúzottan ébredni, és folytatni ott, ahol előző nap abbahagytuk a hajszát.

Hosszú távon ez lehetetlen.

Ha nem látjuk meg, mi történik velünk, mily mértében semmibe vesszük magunkat, előbb utóbb vagy lelkileg, vagy testileg betegszünk meg. Innen sokkal nehezebb újra talpra állni.

Időben észrevéve a folyamatot, nem szükséges a lejtő legaljáig eljutni. Akiben van elég akaraterő, és tudatosság, önállóan, önsegítő módszerekkel, technikákkal is ki tud lábalni belőle, nem kell eljutni a teljes kiégésig. Viszont sokszor jól jöhet egy értő, támogató szakember, legyen az pszichológus, életvezetési tanácsadó, kineziológus, családállító, vagy más, hagyományos, vagy alternatív terapeuta. Kinek ki a megbízható forrás. Lényeg, hogy támogatva, rámutatva az élet meglévő, és még megtalálható szépségeire, a fókuszt a negatív gondolatok felől segítsen áthelyezni a pozitívakra.

A gödörbe vezető úton nehéz elhinni, hogy hasznosak, értékesek, szerethetőek vagyunk, és megérdemeljük az odafigyelést, leginkább saját magunktól. De ahogy rálépünk az útra, formálódni kezdünk, sorra nyitjuk meg a lehetőségeket magunk számára. És a világ is változni kezd körülöttünk. Egyre könnyebb felfedezni a szépséget, a csodákat kívül és belül.

Fenti hölgy életvezetési tréner (life coach) támogatásával halad önmaga felé. Fél éven belüli kitőzött célja, hogy visszataláljon önmagához. Apró lépéseket talál ki a saját maga által megtervezett folyamatban. Csupa olyan dolgot, amiben örömét lelheti, és mindig csak annyit, amennyit jó érzéssel el tud vállalni. Jógázik, kirándulást, táncot, énidőt szervez magánk. Vannak új élmények, amelyekről ragyogó szemmel mesél. Újabb és újabb ötletei születnek, hogyan kerülhet egyensúlyba, és hogyan lehet újra élete kormányosa. A döntéseket egyedül hozza meg, a coach a folyamatban kísérő, figyelő, jelző útitárs.