Akkor is anya vagy Anyák napján, ha elvetéltél

Egy gyermeket elveszíteni hatalmas trauma. A vetélésen átesett nők lelkében semmivel sem pótolható űr marad. Egy kis figyelmességgel enyhíthetünk a fájdalmukon: azzal, ha anyaként tekintünk rájuk. Van olyan barátnőd, rokonod, aki elveszítette gyermekét? Gondolj rá ezen az Anyák Napján.
Akkor is anya vagy Anyák napján, ha elvetéltél

A vetélés definíciója szerint a várandósság elvesztése, vagy a meg nem született gyermek elvesztése. Mégis, azok a nők is, akiknek soha nem volt lehetőségük megfogant gyermekük megszülésére, anyának tekintendők. Róluk, akik nem vehetik fel a gyermeküket a kiságyból, vagy mehetnek el érte az iskolába délután gyakran elfeledkeznek, mivel nincs fizikai bizonyítéka annak, hogy tényleg szülők. Mindazonáltal ők is anyák.

Az Anyák napját azoknak a nőknek tartják fenn, akik a való világ szuperhősei. Anyának lenni nem könnyű. Mindazonáltal az anyaság elképzelhetetlen öröm és boldogság forrása is. A nők anyaként olyan magasságokat és mélységeket tapasztalhatnak meg, amelyekre másképp nem lenne lehetőségük. Azok, akik elvetéltek, szintén nagyon várták ezeket az élményeket, ezeket a mélységeket és magasságokat, és bár soha nem vehetik a kezünkbe a megfogant gyermeket, érzelmileg ugyanúgy kötődnek, és szeretnék, ha anyának tekintenék őket.

Attól a pillanattól, hogy a két párhuzamos vonal megjelenik a gyógyszertári teszten, a nőből anya lesz, függetlenül attól, hogy van-e lehetősége a gyermeket világra hozni.

Egy elvetélt nő vallomását idézzük:

„Különösen emlékszem arra, hogy mennyire vártam az anyák napját, hogy kapok meglepetést, pedig a szülés csak egy hónappal később volt esedékes. A vetélésem ellenére az izgalmam nem csökkent. A történtek ellenére anya vagyok, és szeretném, ha így néznének rám azon a napon, amikor a többieket is ünneplik.”

Egy felmérés során olyan anyákat kérdeztek, akik elveszítették a gyermeküket. A kérdés az volt, hogy szeretnék-e, ha Anyák napján anyaként tekintenének rájuk. Az alábbi válaszok születtek:

„Őszintén attól tartok, hogy nem jut eszébe. Ő soha nem érezte, hogy apa lenne, így nem gondolom, hogy anyaként gondolna rám.” – névtelen válaszadó

„A férjem mindig vesz valamit a fiunk nevében. Anyák vagyunk, még akkor is, ha a gyermekünk már a mennyországban van.” - Steph

„Még akkor is, ha elmegyünk vacsorázni, nagyon szeretném, ha a párom megünnepelné az Anyák napját velem és a kisbabánkkal, aki már angyal odafenn – jólesne, mert nekem is vannak terveim Apák napjára." -Karry

„A vetélésem évekkel ezelőtt történt, a férjem soha nem tekintett anyának Anyák napján, míg a most kétéves gyermekünk meg nem született… és ez még mindig fáj.” -Sarah

„Nagyon odaleszek, ha a párom nem készül semmivel, akár egy kis ajándékkal, kártyával, vagy egy kis vacsorával otthon." – névtelen válaszadó


Ne feledkezzünk el azokról, akik vetélésen mentek keresztül ezen az Anyák napján: számukra különösen nehéz ez a nap, de a pozitív érzésektől talán egy picit jobb kedvük lesz az üresség ellenére, amely eltölti őket.

Létezik egy mozgalom, amely idén Anyák napján a gyermekáldástól megfosztott anyák ünneplésére jött létre. A Gyászoló Anyák Nemzetközi Napja mozgalom Facebook oldala itt található.

 

Forrás: www.huffingtonpost.com
Kép: www.foter.com

Megosztom FacebookonKüldés e-mailben