Gyökered fogta a talajt, a domboldalt, nem engedted, hogy az eső elmossa az évtizedek során belőled keletkezett televényt, mely táplált téged és társaidat. Búvó- és vadászhelyet adtál bogaraknak, lepkéknek, és időnként kíváncsi gyerekeknek. Fogtad a szelet, a port, éltető oxigént adtál nekünk.
Védted magad tüskéiddel, sűrű csalánosoddal, de védted lakóidat is.
De nem tudtad megvédeni magad az oktalan pusztítástól!
Mit is tehettél volna a barbár ész által kezelt láncfűrész ellen. Talán könyörögtél, de ki hallotta azt! Talán fájt is, de ki figyelt oda.
Évtizedes fáid úgy hullottak el, hogy motorzúgás nyomta el pusztulásuk jaj-kiáltását.
Értelmetlen volt pusztulásod. A fád nem kellett senkinek, most is ott hever. Téli meleget sem fogsz adni, mert mindenhol gázt használnak. Tönkjeid ott meredeznek, reményt adva, hogy újra éledsz valaha. Gaz nőtte be helyed, szél porolja, nap szikkasztja, eső mossa múltod nyomát.
Köszönet nélkül éltél, óvtál, tápláltál bennünket, de szánalom nélkül lettél kiirtva.
Értelmetlenül és büntetlenül.
Budapest, 2003. szeptember
(Megtörtént eset.
Az erdő adatai: kb. 8 db 30-40 éves egészséges akácfa, köztes bokrokkal
- Cím: Budapest, XXI. Vihorlát u. 4/a és 4/b.
- Engedély: nincs
- Pótlási kötelezettség: nincs
- Terület: kb. 150 nm
- Fakivágás 2001. évben történt
- Önkormányzat: tud róla, de nem akar tudni róla)
