Szexuális erőszakból gyerek? Mit lehet tenni?

A nők többsége retteg attól, hogy szexuálisan bántalmazzák. Ha mégis bekövetkezik a tragédia, jellemzően semmi sem lesz újra a régi. Ám mi a teendő akkor, ha az erőszakból terhesség, sőt gyerek lesz? Hogyan döntsön ilyenkor az anyuka?
nemi erőszakból terhesség

A statisztikák szerint világ nõi lakosságának majdnem felének volt már valamilyen köze a szexuális erõszakhoz. 20%-ukat kísérlik meg ugyanis életük folyamán megerõszakolni, további 20%-uknál pedig meg is valósul a szexuális bûncselekmény.

További veszélyt jelent, hogy az összes nemi erõszak 70%-át olyasvalaki követi el, akit az áldozat ismer. Ezek sokszor rokonok, barátok vagy (ex-)partnerek is lehetnek.

Az áldozatoknak a történtek után rendkívül nehéz újra visszatérniük a „normál” életükhöz. Valószínû, hogy évekig, sõt akár örökre is kísérteni fogja õket annak a napnak a történése, amikor nemi erõszak áldozataivá váltak.

Különösen nehéz azoknak a helyzete, akik az erõszakot követõen teherbe estek. A nõk gyakran összekapcsolják a bennük növekvõ magzatot a rossz emlékekkel. Olyan kérdések foglalkoztatják õket ilyenkor, mint például:

  • Mi lesz, ha olyan lesz, mint az apja?
  • Mi lesz, ha ránézek és az a nap fog eszembe jutni, amikor az a szörnyûség történt?
  • Tudnám-e szeretni ezt a gyereket?

A szexuális bántalmakat elszenvedõ nõk közül bizonyára sokan negatívan válaszolnak ezekre a kérdésekre. Ilyenkor gyakran úgy döntenek, hogy nem kívánják megtartani a születendõ gyermeket, vagy pedig a világrajövetelt követõen örökbe adják õket. Valószínûleg az fordul elõ kevesebbszer, amikor valaki saját gyermekeként fel is neveli a bántalmazásból született csöppséget.

A 2014-ben Pennsylvania szépének választott Valerie Gatto is azok közé tartozik, akik nemi erõszak következtében fogantak. A 24 éves hölgy célul tûzte ki, hogy segít azokon az anyákon és gyermekeken, akik hasonló helyzetben vannak, mint õ és az édesanyja.

Valerie arra is felhívja a figyelmet, hogy nemcsak az anyák, hanem a megszületett gyermekek is áldozatok. Utóbbiak közül sokan küzdenek a megbélyegzettséggel és a fogantatásukkal kapcsolatos trauma feldolgozásával.

A lány kisgyermek korától érdeklõdni kezdett az apja iránt. Édesanyja kezdetben csak annyit válaszolt a lány kérdéseire, hogy az apja bántotta õt. Néhány évvel késõbb viszont õszintén elmondta, hogy Valerie biológiai apja kést szorítva a torkához kényszerítette nemi aktusra, miközben az hazafelé tartott a munkájából.

Az emberek többsége egy erõszakból született gyermek esetében bizonyára arra gondol, hogy rettentõen rossz, sanyarú helyzet az övé. Valerie élete mégis pozitívan alakult, és ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a lány édesanyja és a nagyszülei – akik szintén részt vettek a gyereknevelésben – mindig támogatták Valerie-t, és soha nem éreztették vele, hogy õ lenne a hibás azért, ami az anyjával történt évekkel ezelõtt.

Valerie már eddig is a megerõszakolt nõk és azok gyermekeinek hangja volt, amelyet a jövõben is szeretne tovább folytatni, ezzel támogatva és példát állítva mindenkinek, aki valaha is ilyen helyzetben találja magát.

Amikor egy nõt megerõszakolnak és terhes lesz, bizonyára a legnehezebb döntés az, hogy megtartsa a magzatot. Valerie példájából úgy tûnik viszont, hogy egy rémálomból is lehet egy csodálatos, új élet.

 

Képek: Wikimedia Commons, facebook.com/valeriegatto
 

Megosztom FacebookonKüldés e-mailben