Kisgyerekek

Gyermekeink nagyon szeretnek rajzolni, festeni, mintázni, az elmúlt hónapok során többféle technikával is megismerkedtek, és komoly érdeklődést tanúsítottak a falra történő rajzolás/festés iránt is. Ennek az érdeklődésnek adtunk teret, amikor a csoportszoba egyik falát – kellő állagmegóvó intézkedések betartásával – kialakítottunk egy üres, de szabadon felhasználható felületet (kb. 3×1,5 m).

Úgy gondolom, kiváltképpen a kisebbeknél jól összeilleszthető a zene és az olasz nyelv adta többlet tudástartalom és fejlesztési többletlehetőség. Emellett, a változatosság, a több érzék-, készség- és tudásterületet egyszerre megmozgató és összekötő módszer alkalmazása a már évtizedek óta tanító pedagógust is megőrzi a gépiessé válástól és a kiégéstől.

Ahogy mesélt,már megelevenedett előttem a kép. Ettől kezdve ,akárhányszor ellátogattam a fához,mindig éreztem hogy ott van az óriás lelke is velem. A waldorf óvodába kerülve egy csodás októberi napon ,arra gondoltam elviszem a gyerekeket és szüleiket is a fához,hiszen óvodánkban együtt nevelünk a családokkal. Előtte nap azonban írtam egy mesét az óriásról és kis barátairól a manókról és nem általlottam a fa odvaiba kis üveg gyöngyöket,kristályokat rejteni.

Ezért fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy ha módomban áll, egyetlen egy komplex, kreatív tehetségműhelyt indítanék. Óvodánk adottságainak megfelelően egy csoportszoba adna teret a foglalkozásoknak, a tevékenységek helyszínei pedig a csoportszoba azonos tevékenységsarkai lennének, ahol a szükséges anyagok, eszközök máris adottak, inspirálóak, de kiegészíthetőek a különleges, akár a hétköznapi életben nem vagy csak ritkán használatosakkal.

A mese fontossága vitathatatlan. Pedagógusként ezt nagyon jól tudjuk. A gyermekek fantáziavilága, szókincse gazdagodik, figyelmük és memóriájuk fejlődik.

Körülbelül 4 éve kezdtem el horgolni, és az évek során egyre több mintát, leírást sajátítottam el. A horgolás mint nevelési és jutalmazási eszköz jelenik meg a munkámban. Hiszen a csoportunkba járó gyermekek születés és névnapjuk alkalmából egy-egy horgolt figurát választhatnak maguknak. Valamint néhány horgolt játékkal is megismerkedhettek már az évek során. ( Horgolt gyümölcsök a babszobába, kisegér báb a meséhez, horgolt labda a kérdez-felelek játéhoz)

Sajnos vagy sem, egy dackorszakos kisgyereknél nem cél, hogy mi, a szülők erőnek erejével fékezzük meg a tombolásra való hajlamot. A dühkitörés ugyanis a fejlődés egy fontos állomása.

Gyermekeink sajátos szükségletei szembetűnőbbek, mint más gyermekcsoportoké. Tagozatunkon halmozottan sérült gyermekek tanulnak. Olyan gyermekek, akik érzékszervi-, értelmi-, és/vagy mozgássérüléssel küzdenek, vagy ezek együttesével. Gyermekeink súlyos látássérültek/vakok, és/vagy siketek/nagyothallók, és/vagy mozgássérültek. Mindegyikük különálló személyiség, ami természetesen nincs másként a többségi iskolákban sem, viszont a halmozottan sérült gyermekek kommunikációja, érzelem nyilvánítása má

Nagyon meglepődtünk, mikor ennél a korosztálynál is megjelentek olyan nehézségek, mint a kiközösítés, a hátrányos helyzetű kis társak befogadása és elfogadása, valamint az agresszióra utaló jelek. Így igyekeztem ezekre a megjelenő problémákra bevezetni néhány kis trükköt; ami mára már nem csak, hogy szabályok, hanem egyszerűen a szokásukká is vált. Ebben a kolléganőm is partner volt, és velem együtt alkalmazza a mi kis fortélyainkat.

Gyermekként az édesapámat láttam a földkerekség leges-legkreatívabb emberének, pedig nem tett mást, csak évente átfestette az ajtókereteket a nyaralónkban, és a Dörmögő Dömötörből, valamint vasárnapi mellékletekből látott ötleteket valósította meg velünk, gyerekekkel.

Az új ismeret elsajátítását egy lépcsőn való haladáshoz hasonlítanám. Vannak, akik kettesével szedik a lépcsőt, vannak, akiknek minden fokot meg kell mászni, s ha egy kiesik, akkor megszakad, zavart szenved a tanulási folyamat.

Véleményem szerint a következő hat összetevő szükséges a differenciálás megalapozásához, és azt a csoportban én az alábbi módon valósítom meg. Természetesen nem kizárt más környezetben, más módszerrel is megteremteni ezt a hátteret, azt gondolom ez pedagógus függő.

Így, ebből következően elsősorban a tehetséggondozásról szeretnék írni. Ezzel párhuzamosan lesznek gondolatok, amik az egyéni képességfejlesztést, valamint a felzárkóztatást érintik. Minden említett tevékenységet napi szinten végzek.

3. osztályos korában tanév végén, májusban került iskolánkba a fiú. Vékony dongájú, fekete hajú, szomorkás tekintetű volt, amikor a beiratkozás során megismerkedtem vele. Már akkor feltűnt, hogy nem szívesen jött az új helyre, mert biztatásomra nagyon élesen közölte, hogy ő csak a szüleihez vágyik.

Ebben a pozícióban többször nyílik lehetőségem arra, hogy a gyerekekkel kisebb csoportban foglalkozzak. Sokszor még arra is lehetőségem nyílik, hogy egy-egy gyerkőccel külön töltsek el némi időt, a saját igényeiknek, szükségleteiknek eleget téve. Asszisztensként munkámat az óvópedagógus irányítása mellett végzem, azonban minden szituációban van egy pici lehetőségem arra, hogy saját egyéniségemet, tapasztalataimat is hozzáadjam a közös tevékenységekhez.

Az AtoMol adaptáció nélkül használható látó, látássérült - vak és aliglátó - tanulókból álló osztályokban egyaránt. Az eszköz fejleszti a fiatalok kreativitását és logikus gondolkodásra nevel. Az AtoMol három esztendő alatt bebizonyította, hogy valamennyi, különböző érzékszervi preferációkkal tanulók számára is megkönnyíti a kémiai fogalmak tartalmi megtöltését, a valós, és nem csupán kívülről betanult ismeretek elsajátítását.

A dicsérettől megfényesedik az ember lelke; azé is, aki adja és azé is, aki kapja. Arra azonban, hogy hogyan kell úgy dicsérni, hogy az valóban fejlessze is a gyermek önértékelését és önbecsülését, nem biztos, hogy minden szülő ráérez.

Team munka működik, amiben aktívan vesz részt a pszichológus, a gyógypedagógus, az óvodapedagógus, és a pedagógiai asszisztens a dajkával együtt. Van részünk bőven empátiában, és sajnos agresszióban is.

Anyanyelvi -és bábmunkaközösségünk részeként működő Kerekerdő bábcsoportunk rendszeresen bábozik a saját óvodánkban, de intézményen kívül is ismert és elismert vidám közösség. Immár 3. alkalommal rendeztünk nagyszabású Bábszínházi világnapi bábelőadásokat, szakmai napokat, ami ismertté tette közösségünk egyik kiemelt nevelési területét, a bábjátékot.

Igazán tehát azzal készítjük fel a gyereket, hogy megtanítjuk arra, hogy változó körülmények között, ismeretlen feladatok erdejében is képes legyen eligazodni, alkalmazkodni. Az óvodában a játékok, szabad foglalkozások, a különböző jeles napok megünneplése, az “Óvoda másként” hete ,mind alkalmat kínál a különböző szociális készségek és képességek fejlesztésére és gyakorlására.