Szülők, nagyszülők

Láttunk már furcsa kéréseket anyósoktól esküvő kapcsán. Vannak olyanok, akik kikötik, hogy hány szomszédot kell meghívni, vannak olyanok, akik meghatározzák a menüt, és akadnak olyanok is, akik kikötik, hogy miben legyen az újdonsült menyük. Arra azonban ritkán látunk példát, hogy egy anyós születésszabályozást vezessen be házasság után.

Tegye fel a kezét, aki egyetért! A munkában ki tudunk venni szabadságot, de az anyaságban nincs ilyen. Hiába megyünk el néha túrázni, moziba, színházba, iszogatni, vagy hiába ülünk be egy kád forró vízbe a kedvenc könyvünkkel a kezünkben, ez az 1-2 óra énidő valójában nagyon kevés. Ettől még ugyanolyan kimerültek maradunk.

A Diabétesz Világnapján, november 14-én vasárnap rendezi meg az Egy Csepp Figyelem Alapítvány ingyenes eseményét, az Egy Csepp EgészségNapot a Millenárison, Budapesten. Reggel 9-18-ig a látogatók csaknem 10 ingyenes szűrővizsgálaton, tanácsadáson vehetnek részt. A hagyományos Diabétesz Sétát, melyet Erős Antónia vezet, ezúttal kétszer rendezik meg: 12:00-kor indul az első kör, majd 15:00-kor a második.

Egy anya végső segélykiáltása kislánya ügyében: Varga Judit igazságügyi miniszterhez könyörög segítségért, hogy hét és fél éves kislányának ne kelljen külföldre költöznie a Svédországban élő apjához. November 19-én kellene visszavinnie a volt párjához a gyermeket, de abban bízik, a miniszter a segítségére lesz.

Óriásit csökkent az örökbefogadások száma, miközben több a várakozó szülő, mint a gyerek. Az örökbefogadásra váró gyerekek egy részére nincs kereslet. November 9. az örökbefogadás világnapja.

Egy megfoghatatlan, láthatatlan viszonyulásra gondolok, aminek a hiánya romba dönt minket, amire óriási szükségünk van, és mégsem tudjuk igazán kifejezni, hogy milyen módon kellene megnyilvánulnia. Ha nincs, az mélyen érint és sért minket. Vitázunk róla, hogy kinek és miért jár egyáltalán, hogyan lehet ezt kiérdemelni és milyen teljesítmény kell az eléréséhez. Vitázunk arról is, hogy miért pont az időseknek járjon több belőle, és mennyire fontos, hogy a gyerekek személyiségét és határait is tiszteljük.

A pandémia miatt az emlődiagnosztikai vizsgálatok jó része elmaradt, amely több ezer hölgy életét követelheti az elkövetkező 10 évben Magyarországon is. Az idei "mellrák megelőzési hónap" fő üzenete: ne halogassuk tovább a szűrést!

Mártír anya: aki feladta az egész életét, karrierjét, fiatalságát a gyerekeiért, neki soha nem segít senki, mindent ő csinál ebben a házban, ha valaki segít, akkor az rosszul csinálja és jobban tenné, ha nem is segítene, mert csak elrontja... Ismerős? Nos, szegény mártír anyáknak a gyerekük felnőtté válásával egyre kevesebb panaszkodnivalójuk akad, és vészesen közeleg az a veszedelmes idő, amikor már nem is lesz kinek panaszkodni, csemetéjük ugyanis úgy tűnik, hogy lassan elhagyni készül a családi fészket. Egyértelmű, hogy mártíranyu ezt nem engedheti, de hogyan akadályozhatja meg? Úgy tűnik, erre is van egy jól kifejlesztett, talán már ősidők óta működő módszere, a technika fejlődésével pedig még hatásosabban tudja alkalmazni ezt.

Eszter egyszerűen ember, édesanya, aki szereti a gyerekeit, nő, aki elkötelezett kapcsolatban él, ismerős, akit elfogad a környezete, dolgozó, aki szereti a munkáját - és aki most mégis segítségre és megértésre vágyik.

Az eltávolodás egy tartós párkapcsolat szinte legveszélyesebb tényezője. Márpedig a válások nagy részének hátterében ez áll. De miért döntenek a válás mellett emberek több évtizedes házasság után, pont mikor már jól összeszoktak, ismerik egymás jó és kevésbé jó oldalát? A legtöbb esetben még nagyon sok lehetőség van a válás megelőzésére, de sajnos nem keresnek időben segítséget. Most nézzük meg, melyek a leggyakoribb okai a válásnak:

Mozifilmbe illő fondorlattal záratta be idős édesapját a pszichiátriára egy nő, hogy szert tegyen vagyonára és jövedelmére. Lánya még háziorvosát is átejtette, hogy tervét véghez vigye, a pszichiátrián pedig azt állította: idős édesapja fiatal nőkkel szexel a lakásában. A bácsi időközben kijutott már a zárt osztályról, de a harc még korántsem ért véget.

Dani most lesz kétéves. Anyu még egyszer sem látta. Mindenki azt hiszi, hogy nekem ez eszembe se jut. Hogy én nem gondolok arra, milyen jó lett volna, ha anyukám megölel, és azt mondja, hogy nem lesz semmi baj, amikor kiszáradás miatt bekerültünk a Heim Pál Gyerekkórházba. Hogy milyen jó lett volna, ha látja, hogy Dani tőle örökölte a mozgásszeretetét... Anyu fiatalkorában sportoló volt. Szóval, dehogyis nem gondolok Anyura. Minden nap. Nagyon sokat. S hogy miért nem keresem ennek ellenére sem? Nos, ez hosszú történet...

Tudod, ha azt mondom, hogy valaki nem adta át a helyet a buszon egy kismamának, azonnal apró pici darabokra szedik az illetőt. Pont ugyanazok, akik verbálisan akkorát tudnak rúgni egy kismamába, hogy az a stressztől napokig nem tud aludni. Mondjátok, ha voltatok kismamák ti is, miért vagytok ennyire kegyetlenek?

Az életben az egyik legnehezebb feladat beismerni, ha tévedtünk és mindezt még nehezebb megtenni vezetőként. Ha hajlandóak vagyunk elismerni, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek azzal sokat teszünk a pozitív megítélésünk érdekében. A hiba beismerése, a felelősség vállalása egyértelművé teszi a csapatunk számára, hogy mi magunk is elszámoltathatók vagyunk, ezzel bizalmat ébresztünk bennük és jó példával járunk elöl. A hibánkból mi magunk és mások is tanulságot vonhatnak le és a csapattagok is könnyebben beismerik majd, ha tévednek.

A minap felhívott egy férfi, hogy eltávolodtak a feleségével egymástól és a felesége be is adta a válópert, mert ő még szeretne szerelmes lenni. A férj viszont nem akar elválni. Hozzáteszem 2 kicsi gyerekük van. Nem ismerem a részleteket egyelőre, de nem ők az egyetlen hasonló helyzetben lévő pár. Ez és még jó néhány hasonló eset elindított bennem egy pár gondolatot.

Varga Judit igazságügyi miniszter változtatna a jelenlegi szabályokon.

Csak "baba suttogóként" emlegetik a jeruzsálemi professzort, aki karjába vette egy diákja babáját, amikor az sírni kezdett, és az anya ki akart menni vele az óráról. 2020-ban pedig az ELTE-n vizsgázott Niki, akinek hét hónapos kisfia, Levente végig az ölében ült és behatóan tanulmányozta a feladatlapot. Csak néhány példa arra, hogy baba mellett is lehet tanulni, nem is akárhogyan!

Remegő kézzel merem a levest a lábasból. Már nem is emlékszem, mióta remeg így a kezem. Régen sokkal fürgébb voltam, meg se kottyant ellátni három gyereket. Ma meg már magamat is nehéz. Kifulladok, ha haza kell cipelnem a piacról egy zsák krumplit. Nem is bírok olyankor mást hozni, másnap megint megyek, akkor majd megveszem a többit. Útközben leülök egy padra pihenni. A bevásárlólista másik oldalára írtam fel, hogy mit ne felejtsek el semmiképp: hát persze. A kisunokám születésnapja. 2 éves lesz, de még egyszer sem láttam őt.

Azt hiszem a legtöbb szülő számára ismerős a helyzet, amikor a gyereke viselkedése egyetlen másodperc alatt vált ki valami egészen mélyről jövő, automatikus és megállíthatatlannak tűnő reakciót. Érezzük, hogy valami más is közrejátszik az aktuális helyzeten kívül, mégis jól illeszkedőnek éljük meg a reakciónkat. Ezeket az automatikus reakciókat kiváltó ingereket nevezzük triggereknek, de hívhatjuk köznyelven gyújtópontnak, nyomógombnak is.

Amióta léteznek közösségi média oldalak, azóta mindenki a legjobb oldalát akarja megmutatni rajtuk. Eleinte ritkán láttunk kócos hajú lányokat, borostás fiúkat, és a kialvatlan, karikás szemű anyukák képei sem gyakoriak. Utóbbi annyira ritka, hogy tulajdonképpen az anyaságról egy teljesen más kép alakult ki a kismamák fejében, mint amilyen a valóság.