Szülők, nagyszülők

Mióta megszülettek a gyerekei, még fürdeni sincs ideje. De azt mondja, ha szexel, edz vagy menstruál, akkor kivételt tesz és gyakrabban zuhanyzik. Tényleg kötelessége egy szülőnek mindennap zuhanyoznia?

A konfliktusok az együttélés elkerülhetetlen részei. Általuk, csiszolódunk, fejlődünk. Minden jót és minden rosszat együtt hozunk létre a családi kapcsolatainkban és megoldani is együtt tudjuk őket. Fontos, hogy tudjunk szembe nézni és jól kezelni a konfliktusokat.

"APÁM hitte az otthon melegét, Apám hitte az ünnep örömét, Apám hitte az apja örökét, S úgy hiszem, ez így volt szép. Apám hitte az elsõ éjszakát, Apám hitte a gyûrû aranyát, Apám hitte a szavak igazát, S úgy hiszem, ez így volt szép." Apám hitte (Sztevanovity Zoran / Presser Gábor / Sztevanovity Dusan)

Ráncos a kezem, görbék az ujjaim. Sokat dolgoztam vele és a mai napig rengeteget kötök. Kisruhákat, az unokámnak. Bárcsak látnám őt ezekben a ruhácskákban! Legalább karácsonykor. De én még olyankor is egyedül vagyok. Karácsonyfám évek óta nincs. A függönyök vagy 10 éve nem voltak kimosva. Egyedül azt már nem bírom megcsinálni.

Bűntudatot kelt, érzelmileg zsarol, megszégyenít, manipulál. Dühből és félelemből fegyelmez, nem örül, ha boldog a gyereke és minden csak róla szól. Talán sokaknak ismerős, kiket jellemeznek ezek a tulajdonságok: a mérgező szülőket. A mérgező vonások öröklődhetnek a családban, de megtörhetjük a sort, hogy ne ismételjük meg ugyanazokat a mérgező játszmákat, amiket velünk is tettek. Fontos az is, hogy megtanuljuk kezelni mérgező szüleinket, hogy ne éljünk tovább félelemben és bűntudatban.

A fél mellemen a mellszívó, az egyik mellem becsomósodott. A másikon lóg a gyerek. A hajam csimbókokban, már nem is emlékszem, mikor mostam meg utoljára. Az elzáródott tejcsatorna miatt nagyon fáj a mellem, talán már a lázam is kezd felmenni. A képen nem látszik, hogy halomban áll a szennyes a másik szobában. Az se, hogy a konyhában hogy tornyosulnak a koszos edények, tányérok. Délután 4 óra van és eddig még csak a reggeli teámat ittam meg, azt is hidegen. A kávéról már rég letettem.

Bűntudatot kelt, érzelmileg zsarol, megszégyenít, manipulál. Dühből és félelemből fegyelmez, nem örül, ha boldog a gyereke és minden csak róla szól. Talán sokaknak ismerős, kiket jellemeznek ezek a tulajdonságok: a mérgező szülőket. A mérgező vonások öröklődhetnek a családban, de mi megtörhetjük ezt, hogy ne ismételjük meg ugyanazokat a káros játszmákat, amiket velünk is eljátszottak. Fontos az is, hogy megtanuljuk kezelni mérgező szüleinket, hogy ne éljünk tovább félelemben és bűntudatban.

"Hol voltál, amikor nem érdekelt, hogy ki lesz majd, aki bánt? Hol jártál, amikor úgy fáztam, hogy nem éreztem mást? Hol voltál, amikor a könyörgésem senkit se érdekelt? Hol jártál, amikor éveknek hittem a múló perceket? Hol voltál, amikor szeretet kellett volna, de te elvetted? Ma mindenre választ kaptál, Régóta vártam, hogy előttem állj Ma mindenre választ kaptál, Te ugyanúgy sáros vagy, mint más!" /Hol voltál? - AWS/

Valljuk be őszintén, a párkapcsolat még akkor sem mindig egyszerű, amikor csak ketten vagyunk benne. Amikor pedig megszületnek a gyerekeink, az csak tovább bonyolítja a helyzetet. Hiszen "már nemcsak kettőnk érdekeit kell szem előtt tartanunk, hanem a gyerekekét is, és minden, amit egymással teszünk, hatással lesz az ő életükre és fejlődésükre is."

A pedagógusi hivatás egy gyönyörű, ám meglehetősen stresszes munka, különösen ebben a betegségekkel teli időszakban. Bármilyen munkát is végzünk, azt hiszem, mindannyian szeretünk néha a munkaidőnk letelte után lazítani, a barátainkkal beülni valahova és meginni pár pohár bort. Ez alól a pedagógusok sem kivételek, főleg, ha történetesen születésnapjuk van. Vagy mégis?

Éveken át tudtam, hogy a férjemnek szeretője van, mégsem csináltam semmit. Azt gondoltam magamban: hiszen mindennap hozzám jött haza, jó apja a gyerekeinknek, és folyton azt hajtogatja, hogy csak engem szeret és neki csak mi vagyunk a családja. Én meg elhittem. És miközben mostam az alsónadrágjait, amit egy másik nő fejtegetett le róla, ő jóízűen ette és dicsérte a főztömet, sőt, még az ágyban is kellettem neki.

A megcsalás és megcsalatás ideje egy különleges, majdnem szürreális lelkiállapot az összes szereplő fél számára. A történet minden szempontból nézve zaklatott és rendhagyó életforma, amire hosszú távon az emberi idegrendszer nincs berendezkedve. A lelki megterhelés színtere ráadásul ebben az esetben épp az a hely, ahol teljes biztonságot, intimitást és védelmet kellene megélnünk: az otthonunk.

Minden második embernél látásproblémákat okozott a pandémia alatti túlzott képernyő-használat. Íme néhány jó tanács, hogy miként védhetjük ki a digitális eszközök használata nyomán kialakuló szempanaszokat.

Magyarországon kevésbé van relevanciája a work husband/wife, vagyis a munkahelyi férj/feleség megnevezésnek, legtöbben idegenkednek a kifejezéstől, pedig nem kellene. Sokan gondolják úgy, hogy ha valaki kapcsolatot létesít egy kollégájával, akkor abba minden belefér, de ebben az esetben nem erről van szó. Mit takar ez a kifejezés? Milyen környezetben használjuk? Milyen viszony társul hozzá?

Most, a negyedik hullám felfutásának idején sok gyermek és felnőtt kerül ismét karanténba különböző indokok miatt. A munkavállalók még valamilyen úton-módon meg tudják oldani az otthoni munkavégzést, ha kollégájuk vagy egy közeli ismerősük lesz beteg, de mi a helyzet akkor, ha a gyermekük miatt kényszerülnek karanténba?

Miért van az, hogy az egyik pár állandóan egymásnak megy és veszekedésbe torkollik minden beszélgetés, a másiknál meg sosincs egy hangos szó?

A kicsi összepisilte magát és az egész ágyneműjét. Rálépek a földön valamire, és ezer gyöngy gurul szerteszét a lakásban. Mindkét gyerek egyszerre sír, de úgy torkaszakadtából. A nagy ma sem akar oviba menni, másfél órás hiszti keretében lehet ráimádkozni a ruhát. Ja, és délután meg beéget a gyógyszertárban... Hangosan kiabálja a menstruációs kelyhet meglátva, hogy: - Nézd, anya, te is ilyet szoktál tenni a p*ncidba. Mi jöhet még?

Mindenki elvárja, hogy legyen gyereked. A családod, a barátaid, az állam. Aztán megszületik a pici és te hirtelen átkerülsz zombi üzemmódba, nem várt nehézségekkel szembesülsz. Például mellgyulladásod lesz, hullik a hajad és egyre kevésbé bírod az éjszakázásokat. Ha azonban bárkinek is panaszkodni kezdesz, vagy csak kiöntenéd a lelked, egyből az arcodba vágják, hogy most mit nyafogsz, te akartál szülő lenni. Magadnak szülted, úgyhogy innentől kezdve kötelességed helytállni mindenféle támogatás vagy segítségnyújtás nélkül.

Nézem a fiatalokat. Régebben még értettem őket valamennyire. Ma már azt sem tudom, hogy miről beszélnek. De egyvalamit mégis látok. Mindig mindenhova rohannak. Nincs idejük semmire, még egymásra sem. Mi annak idején minden karácsonykor, névnapkor és születésnapkor képeslapot küldtünk egymásnak a barátnőimmel. Virágot tűztünk a hajunkba, fogócskáztunk, énekeltünk és befontuk egymás haját miközben a fiúkról pletykáltunk. Ráértünk egymásra. Most meg? Minden kapcsolat csak illúzió, a lelkek simogatása felszínesen.

"A fölnőttek (...) szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik" - írja Antoine de Saint-Exupéry Kis Herceg című könyvében.