Kérdezz-felelek
Kedves Julianna!
Kislányom révén megismerkedtem egy férfivel. Elég fura volt, mert a lányom iszonyúan ragaszkodott hozzá az első perctől kezdve és szinte apa-lánya viszonyba kerültek azóta. Neki is van egy hasonló korú lánya, így össze is szoktunk járni. A történet azzal lett teljes, hogy mi is egymásba szerettünk ezzel a férfivel. Mivel mindketten házasok vagyunk, titokban tartjuk a legszűkebb környezetünkben is. Nagyon nehéz lelkileg ez az egész, mert tudjuk, hogy soha sem lesz felvállalt kapcsolat belőle. Jobbára én inogok meg, úgy látom, mintha neki könnyebb lenne ez a kapcsolat. Valószínűleg azért, mert én lelkem mélyén többet szeretnék a 2.helynél.... Már az elején felfigyeltünk rá, hogy annyira sorsszerűnek tűnik sok dolog miatt, hogy nekünk együtt kell lennünk. Elmondása szerint olyan érzése van, mintha valahol mi már találkoztunk volna. Lehet, hogy előző életünkben! Számomra hihetetlen a ragaszkodás is közte és a lányom között!!!
Sajnos most elkövettem azt a hibát, hogy a két hetes külföldi útja előtt mélypontra jutottam és sms-ben megírtam neki, hogy felejtsen el. Még csak válasz se jött rá. Pár nap múlva bocsánatot kértem tőle, szintén válasz nélkül hagyta. Annyira rossz ez a bizonytalanság, hogy egy rossz döntésem miatt elveszíthetem Őt. Hogyan tudnám tudtára adni, hogy írjon vissza legalább annyit, hogy nem haragszik és szeret???
Vagy lehet, hogy mégsem olyan karmikus ez a kapcsolat, mint ahogy gondoltuk?
Köszönettel: Ági
Kedves Ági!
Elképzelhető az is, hogy annyira fájt neki az első sms, hogy nem tud/akar szembe nézni vele, így a bezárulás vagy teljes hárítás önvédelem is lehet. Vagy akár érzelmi zsarolásként éli meg és nem szeretne belemenni a játszmába. Túl kevés az információ, hogy pontosabbat lehessen mondani. Hiszek a karmikus kapcsolatokban és ma már tudom hogy a Léleknek nem akadály az idő, csak az e világi elménknek. Tudom, hogy nehéz így türelmesnek lenni. Abban is biztos vagyok, hogy a karmikus kapcsolatok legfontosabb üzenete mindig az önismeretre buzdítás. Épp mint a Lélektársak, akik abban segítenek nekünk, hogy lelkünk teljes pompájában kibontakozhasson, ami a mindennapi élet nyelvén nem mindig a kellemes élményekkel kapcsolódik össze. Hiszem, hogy ha Ő is valóban karmikusnak érezte a kapcsolatukat előbb-utóbb jelentkezni fog! Adjon időt neki, és addig figyeljen a saját érzéseire, a hiányokat, amiket ez a titkos kapcsolat pótolt, próbálja más utakon kompenzálni. Kívánok helyes megértéseket, felismeréseket!
Szeretettel
Normális e,vagy próbáljak leszokni(ha igen,hogyan?)a következő szokásomról.
Lassan egy éve már,hogy megcsalt a férjem 23 évi házasság után egy fiatal ,családos nővel. A nő nagyon belezúgott, ezért aztán,amikor szakítottak,a férjem engem választott,minden lehetséges módon kavar,hazudozott...
Hogy képben legyek, megnéztem az iwiw adatlapját,képeit.Ugyanis azt is megtette,hogy \"ellopott\" képet a férjemről.feltöltötte magának,szerelmem felirattal, regisztrált a nevében...:((
Azóta is mindig nézegetem az iwiwen,őt is ,meg az élettársát is,hogy mit kavar éppen.
Most már egy jó ideje nyugi van.
Nem fáj,ha látom a képét,mert nem egy csinos nő,szóval csak a kíváncsiság hajt.
Lehet,hogy jobb lenne,ha abbahagynám, de hogyan,
vagy idővel leszokom róla?
Köszönöm. Gabika
Bizony nem könnyű az elengedés folyamata... Nekünk nőknek egyik legrosszabb szokásunk, hogy megcsalás, szakítás, válás közben/után az önmarcangolást választjuk csalódásunkról "elterelő hadműveletként", és végül meggyőzzük magunkat, hogy "megérdemeltük"... Ne tegye, kérem! Ha már úgyis tudja. érzi, hogy Ön jobb, akkor élvezze inkább ezt ki, minden olyan módon, ami jól esik :-)
Helyes felismeréseket és sok türelmet Önmagához és az eseményekhez!
Szeretettel Rösszer Julianna 2011. 08. 03. 13:43
Tisztelt Julianna!
Olyan kérdéssel fordulnék Önhöz, amiben remélem, tud nekem segíteni. Szeretném elsajátítani az agykontrollt, de sajnos a lakhelyünk közelében már nem indítanak tanfolyamokat ebben az évben. Szeretném megkérni, hogy segítsen nekem elsajátítani. Kérem, lásson el néhány tanáccsal, hogy hogyan kezdjek hozzá, mire alapozzak, és a későbbiekben hogyan folytassam. Ha tud ajánlani olcsóbb könyveket szívesen megvásárolok párat belőlük. Van egy ismerősöm, aki elvégezte a tanfolyamot, arra gondoltam, hogy ő is tudna nekem segíteni, de nem tudom jó ötlet-e, ha nem egy szakemberhez fordulok.
Előre köszönöm a válaszát, és nagyon hálás lennék segítségéért!
Szívélyes üdvözletem: Izabella
Kedves Izabella!
Az agykontrollt önállóan is el lehet sajátítani. Pontosabban csupán tudatosítani kell magunkban a technikai részleteket, hiszen mindenki "ismeri és működteti" valamilyen szinten. Amennyiben ismerőse nyitott az egyes technikák értelmezésére, nyugodtan fogadja el segítségét. Én magam is örömmel megtenném, ha esetleg a közelben lakna. Érdemes lenne utána érdeklődni, van-e a lakóhelyén agykontroll klub, ott is el szokták magyarázni a működtetést és gyakorlati tapaztalatot is lehet szerezni. Azt szoktam javasolni, hogy a vizuális gyakorlatokkal érdemes kezdeni. Elképzelni és látni magunkat, amint boldogan és rendszresen meditálunk, jól alakulnak a dolgaink, és egészségesek vagyunk. A meditációs állapot elérésére pedig azt tanácsolom, hogy befelé figyelve a szív dobogását hallgatva, a lélegzetvételre fókuszálva is el lehet jutni alfa szintre. Párhuzamosan lehet beszélni a technikákról, elolvasni a tanfolyami kézikönyvet vagy akár több agykontrollos könyvet is, és hiszem, hogy megtörténik a spontán felismerése és működtetése jó értelemben is az agykontrollnak. Természetesen bármikor fordulhat hozzám is további kérdésekkel. Fontos még, hogy elképzelje zuhanyozás közben lemos magáról minden kellemetlen tapasztalási élményt, és a megbocsájtás, elengedés is lényeges. Ajánlom a youtuben ezekre a kulcsszavakra bejövő mditációkat is, Bagdi Bella féle zenés mantrákat is.
Türelmet és spontán működést kívánok Önnek!
Szeretettel
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
Első gondolatom az volt soraidat olvasva, hogy hihetetlen, hogy egy 16 éves lány, ennyire konkrétan meg tudja fogalmazni az érzéki érzéseit, vágyait. Aztán az, hogy sűrgösen meg kellene élned a vágyaidat! Teljesen egészséges a vágyad intenzítása, amit főleg a mai média közvetítések témája is éltet. Szerintem azért az idősebb férfiak irányába a vonzalom, mert azt az érzéki fejlettséget amivel Te rndelkezel, az ő korosztályuk részéről érzékeled. Tapasztalásra lenne szükséged, hogy a Benned lévő szexuális energiákat megfelelően kezeld, esetenként ád tudd fordítani "teremtő-kreatív" tevékenységekbe. Nem írtál arról, hogy konkrét tapasztalatod volt-e már... Jó lenne ha egy felnőttel, akiben bízol is, meg tudnád beszélni ezeket az érzéseket, gondolatokat. Az ilyen erőteljes vágyak rombolni is tudnak a frusztráltság mellett...És egy érzelmileg érett felnőtt (akár férfi, akár nő) érti az ilyen vágyaknak a lüktető, sűrgető energiáját, és megtalálhatjátok azt a kielégülési módot, amitől nem érzed ribancnak magadat. Remélem az erkölcsi értékrended a maszturbálást nem tiltja, és amíg megtalálod a még jobb megoldást, addig is bátran alkalmazd. Ajánlom figyelmedbe Mester Dórát, aki mostanában Magyarországon legmegfelelőbben értelmezi a szexuális energiákat.
Szeresd magadat és ne csak a testeden keresztül!
Szeretettel Rösszer Julianna 2011. 06. 21. 07:07
Vidékről Pestre járok dolgozni naponta,ha rmadikos kisfiamat egyedül nevelem. /nagymama segít/ Jó képességű gyerek, de nem igazán szeret tanulni, tehernek érzi. Elvittem agykontroll tanfolyamra, de Ő azt is tehernek érezte és azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy itt is tanulni kell. Nem érzi és nem érti, hogy óriási segítség lenne neki evvel a módszerrel való tanulás, lerövídülne a tanulási idő és sikerélményei lennének. Én sajnos nem vagyok gyakorló agykontrollos, de időnként elképzelem, hogy az adott tárgyból 5-ös dolgozatot ír és beírásra kerül az ellenőrzőbe.
Hogy tudnám Őt jobban rávezetni az agykontroll megszeretésére, elfogadására, hogy önállóan is "használja"?
Köszönettel: Zsuzsa
Gyakran előfordul, hogy a szülők döntése következtében vesznek részt a gyermekek az agykontroll tanfolyamon. Fontos lenne a tanfolyam előtt felkelteni a gyermekek érdeklődését, hiszen, ha nem saját akaratból vesznek részt rajta, akkor bizony elhatárolják magukat az egyébként talán elfogadással járó információktól. Jelen esetben a leghatékonyabban az segítene, ha agykontrollos CD-ket hallgatna Ön, és példát mutatna gyermekének az agykontroll aktív használatáról. A gyerekeknél az észérvek ritkán használnak, nekik még van bátorságuk érzelmeiket megélni. És az érzelmeiket nem tudják és nem is ajánlatos "megerőszakolni". Mindenképpen azt javasolom, hogy hanyagolja a témában történő beszélgetéseket, mindaddig, amíg nem ő kérdez rá. És ha Ön is hatékonyan szeretné alkalmazni az agykontrollos technikákat, akkor feltétlenül kezdje a megbocsájtással önmaga, gyermeke ésmások irányába. Sok türelmet és szeretetet kívánok megélni a mindennapokban!
Szeretettel Rösszer Julianna 2011. 03. 04. 21:37
ha tehetném,inkább személyesen mesélnék magamról,rendkívüli szimpátiát sugároznak a mondatai,válaszai.....
Beérem ezzel a lehetőséggel:-)
3éve ismertem meg a férjem,van egy2 éves kislányunk.Nagy szerelemnek indult,de nagyon sokat voltunk távol kamionos élete miatt.Illetve más családi mintát láttunk,és emiatt adódtak problémáink.Nem mutatta ki az érzelmeit felém,sőt,eltaszított,és nem igéyelte azt,ahogy én szerettem őt,az ölelgetést,a csókokat,az érintést.....
Nem volt hajlandó közös kasszára,mintha féltette volna tőlem a pénzét,nem merte rám bízni,vagyis nem akarta.
Nagy feszültséget éreztem magamban végig a terhességem alatt,és a baba születése után is,szerintem elindultam a depresszió felé,az állandó elutasítás miatt.
Állandóan meg kellett felelnem neki,és,ha hibáztam,vagy megsértettem,duplán bántott meg,mondván,így majd máskor meggondolom miket beszélek.
nem bírtam tovább,tavaly nyáron elhagytam.Akkor nagyot koppant,és sírva jött utánam,és ígért fűt,fát.....2 hó után visszamentem.De sajnos megint eljöttem,mert ismételten előjött belőle a vagány fiú.Némileg próbálta az érzelmeit kimutatni,azzal nem volt baj,de az megmaradt benne,hogy,ha rosszat szóltm,vagy tettem,ami őt bántotta,akkor aztán duplán kaptam vissza a bántást-fizikai bántalmazásról szó sincs!!!!!!!!lelki terror inkább!!!!!
Azóta megint fűz,és hív vissza,de már 3 hónapja kérlel,visont én olyan védőfalat húztam magam elé,hogy hiába szeretem,és vele akarok élni,nem enged a félelem,és a sok-sok kétely.Két hetente feladja a küzdelmet értem,hogy újra visszakapjon,hogy a miatta elveszített bizalmam visszaszerezze.Mondja,már nem bírja ezt a küzdelmet tovább,mert most én nem mutatom ki az érzelmeim,és ez neki htalmas kín,inkább váljunk el,mondja.
Ha válni akarok,a nekem járó pénzt már sajnálja odaadni,viszont kér,hogy ne hagyjam el,hanem élvezzük együtt azt,amit közösen elkezdtünk.......
Vágyódom tána,és hiányzik,nem tudom az életem mással elképzelni.Vizsont ez a házasság csak rajtam múlik,ezt ő meg is monta,mert ahogy én viszonyulok hozzám,ő is úgy hozzám,sőt,ha megbántom,ő duplán adja vissza-lelkileg.
Alap lobbanékony termszetem van,de amióta vele vagyok,illetve amióta ez a huza vona van köztünk,eldzrvult bennem a sok indulatosság.
Elkezdtem egy agykontroll könyvet,Jose silvatól......
öszintén,szívből azt érzem,nekem a férjem kell,de nem így.Neki is én kellek,de nem így...:)
én úgy érzem,jó feleség voltam,és jó anya vagyok.Van aki alig várja,hogy elváljak,és udvarolhason,és tudom,férjem is hmar találna magának mást utánam-és én ezt nagyon fájlalnám,belehalnék ha mással látnám.
Gyötrödöm,örlödöm........
Dióhéjban ennyi lenne a mesélni valóm....
Véleményét,hozzászólásást szívesen,és kíváncsian várnám........
Köszönettel:Á.R
Első körben el kell mondanom, hogy a különélés gyakran szokott segíteni az érzelmek tisztázásában, így én személy szerint jó ötletnek tartom. Más kérdés az, hogy ilyenkor sokkal jobban beindulnak az "emberi játszák" és az a bennünk lévő rossz érzések mélységével, nagyságával arányos. Ön és férje között már jó ideje zajlanak ilyenek (nem agyok benne biztos, hogy tudatosan teszi), érthető hát, hogy felerősödtek. És nagyon fontos tudni, hogy észérvekkel az érzelmeket szinte lehetetlen átalakítani. Valószínűleg Ön azért tud most távolságot tartani, mert telítődött a fájdalmakkal, és a férje közeledése nemcsak elbizonytalanítja a jelent illetően, hanem frusztrálja is a jövőt illetően, ugyanakkor a gyermeke életére kiható döntéshelyzetet is erőteljesebben éli meg. Valóban nem könnyű a helyzet. Személy szerint hiszek abban, hogy akkor vagunk mi emberek kegyetlenebbek másokkal, ha "fájdalmaink" vannak, eredendően senki nem születik gonosznak. tehát valószínű, hogy a férjének is szüksége lenne segítségre az érzelmei tisztázásához. A tapasztalatok az mutatják, hogy éppen a jó feleségeket(kik túlzottan alkalmazkodnak és alárendelik magukat a partnerüknek) bántják különböző szinteken leginkább, és bár a férjek érzékelik magukban a helytelen viselkedést, nem tudnak az ösztönösen jövő késztetés ellen mit tenni. Leggyakrabban í helyzet sokáig változatlan marad vagy a "bátrabb" fél megteszi a lépéseit sokkolva ezzel önmagát és partnerét. Hiszem, hogy a különélés időszaka (akár a válás is) nem tudja szétszakítani hosszú időre azokat, akik összetartoznak. a megoldás megtalálásában viszont segít. Amit javasolni tudok: amint lehetősége van végezze el az agykontroll tanfolyamot(támogatást lehet kérni az Agykontroll Alapítványtól, ha anyagi nehézségei vannak egy kézzel írt levélen keresztül), éshallgassa meg Bagdi Bella Elengedés című meditációját (mást is meghallgathat)- mert jó lenne megbocsájtani Önmagának, férjének és mindazoknak, akik miatt annyira félénk és visszahúzodó lett, hogy az önvédelmi technikái visszafogottan működnek. Erőt, áldást kívánok a mindennapokhoz!
Szeretettel Rösszer Julianna 2011. 02. 26. 07:29
Nagyon köszönöm válaszát,és fogok jelentkezni a megadott címre.Megpróbálom majd tömören,de érthetően leírni az életem elmúlt 3 évét.
Köszönettel:Á.R
Nagyon szívesen!És
szeretettel Rösszer Julianna 2011. 02. 23. 19:30
Segítsen nekem! Olvastam egy hírdetés, amin elindult agykontroll iránti érdeklődésem. Először a villámolvasásról való könyvet olvastam el ( Paul R Sheele) majd elolvastam José Silva agykontroll című könyvet és elhatároztam nekikezdek. Addig jutottam el hogy megpróbáltam eljutni alfába a leírt módon. Mikor a számolással 6-nál tartottam éreztem hogy mindjárt alfában leszek, de megijedtem és gyors kinyitottam a szemem, és nagyon hevesen dobogott a szivem. Akkor már nem feküdtem vissza aludni meg semmi. Egész nap ne,m akartam erre az eseményre gondolni, de este nem tudtam elaludni. Nem mertem elaludni. Most pontosan egy napja ébren vagyok. Pedig próbáltam aludni de mikor úgy éreztem el tudnék aludni mindig kinyitottam a szemem és gyorsabban vert a szivem. Lehet hogy butának tűnik így minden, de kérem segítsen.
Üdvözlöm Kedves!
Gondolom, most fölöslegesen mondanám, hogy nincs oka félni. Hiszem, hogy az agykontroll csoda élmények megéléséhez is hozzásegít minket. Vannak, akik az alfa állapot alatt, szó szerint alszanak, és vannak, akik kikapcsolnak(megszűnik számukra tér, idő és helyszín). Feltételezem, hogy Ön a második verziót szerette volna megélni és az első következett be. :-) Ez csak annyit jelent, hogy önkéntelenül szembesült azzal, hogy ésszel akart megélni valamit, ahol az érzelem, az intuició kell irányítson. Azt javasolom Önnek, hogy inkább vezetett meditációt hallgasson, és akkor fokozatosan megerősödik Önben a biztonságérzet az alfa szinttel kapcsolatosan. Vagy keressen agykontroll klubot a közelben, és ott minden kérdésére választ is kaphat. (youtubeon vannak letölthető meditációk, www.agykontroll.hu-n a klubok elérhetőségei szerepelnek)
Jó élményeket kívánok Önnek
Szeretettel
Kedves Julcsi!
Az életem egy rémálom kb.fél éve.Egyre több jelet kapok,hogy a férjem nem hozzám való.Kívülállók is azt tanácsolják látván a kapcolatunkat,hogy hagyjam el.
Két hónapja külön vagyunk,de a szívem hozzáhúz,és ő is küzd értünk,van egy 2 éves kislányunk.
Sok-sok jel szerint nem illünk össze,de lehet,hogy ez csak egy próbatétel a sorstól?????
Lobbanékony természetem egyre inkább erősödik,ami már nagyon zavar.Kislányom már nem reagál a hangosabb beszédemre,megszokta szegénykém,hogy hangos vagyok.Tudok visszafogott lenni,és konrollálni magam,de sajnos nem mindig.Ebben kérném a tanácsát,valami hasznos,jól bevált agykontroll módszert szeretnék elsajátítani.Szeretném,ha nagyobb lenne az önkontrollom,minden szituációban.Eljárni tanfolyamra nincs lehetőségem,valami könyv,vagy online megoldás......Önre bízom,ha van ilyen egyáltalán.
Köszönöm előre is válaszát,üdvözlettel:Á.R
Kedves Á.R.!
Nehéz élethelyzetben lehet, ha lobbanékonysága gyakran előbukik... Általában a tehetetlenségérzettel párosul, vagyis bizonyára toporog érzelmileg és gondolati szinten is. Azzal kellene kezdeni, hogy megbocsájt magának, és mindenkinek, akivel érzelmi kapcsolata van. Ez nem könnyű, mégis alapvető fontosságú. Az agykontroll működésének alap feltétele, hogy tiszta szívvel higgyük, elvárjuk és nyitottan fogadjuk el a valóságot. Jelen helyzetben nagyon fontos lenne, hogy SOS feszültségoldó technikákt alkalmazzon és ezzel párhuzamosan sikerélményeket is megengedjen magának különböző területeken. Személy szerint nagyon hiszek a "szív hangjában" és a sors "próbatételeiben". Vannak olyan helyzetek, amikor nincs más út a váláson kívül, de az Önök esetében, mindketten akarnak még valamit egymástól. És a gyermeküknek is az lenne a legjobb, ha szeretetben, kerek családban, békében növekedhetne. Ha van még egymás irányába Önökben jó érzés, tisztelet és felelősség a szeretet mellett, akkor erőt tudnak venni magukon, hogy ne a sérelmekre és a nehézségekre fókuszáljanak, hanem a megoldásokra a mindennapok során. Amennyiben ír nekem a pkjulcsika@gmail.com-ra szívesen ajánlok olvasmányokat, honlapokat, online tanfolyamokat a figyelmébe, talán ennek nem itt a helye. Kérem írjon nekem a mindennapjaikról, a szerelműk kezdetéről, a gyermekük születéséről, a hobbijaikról és a gondjaikról bővebben, hogy tovább tudjak segíteni az együttgondolkodásban. És addig, "csak" annyit tegyen, hogy vizualizálja önmagát türelmesne beszélgető anyának, partnernek, és zuhanyozáskor képzelje el, hogy minden fájdalmat lemos magáról, és érezze magában a gyógyító fehér fényt különösen a szíve körül.
Sok türelmet és kitartást e gyakorlatokhoz!
Szeretettel
Kedves Julianna !
Szokatlan kérdéssel fordulok önhöz. 5 hónapos kisfiam 1-2 hete vadul kezdett viselkedni. Csíp, mar, időnként az ínyével harap. Ha felveszi valaki úgy csinál mintha meg akarná harapni. Ez eleinte viccesnek tűnt, de ami igazán zavar az a marása amivel fájdalmat okoz. Folyton vágom a körmét, de amikor rövid neki, akkor is képes a karomba, nyakamba mélyeszteni ami nem túl kellemes.Tudom, hogy még túl pici a neveléshez, de azért megpróbálom ilyenkor, hogy megfogom a kezét és határozottan rászólok, hogy NEM,NEM SZABAD, amin ő persze teli szájjal nevet.
Mitől lehet ez a viselkedés, és tehetek -e valamit ellene. Én arra gondolok, hogy jön a foga és az okozza a nyugtalanságát.
Köszönettel.: V.E.
Kedves V.E.!
Gratulálok! Az anyai ösztöne úgy tűnik jó irányt jelez Önnek. Szerintem is a foga jöhet. Vannak gyerekek, akiknek nagyon nehezen pattan meg az ínye, a folyamatos kenegetés ellenére is(rendkívüli esetben felvágják ilyenkor az ínyét a szenvedő gyermeknek). Javasolom a fogbuzogány gyakori használatát, az ecsetelést pl. rózsamézzel, és a sok türelmet(esetleg segítséget kérhet gyermekorvosuktól is).
Erőt kívánok és türelmet!
Szeretettel
Köszönöm a segítségedet,sokat segített már önmagában is ez a két szó:"megbocsájtás és gondolatnagytakarítás".Hiába mentem le alfába,a belső feszültség ott volt bennem(de már egyre jobban vagyok:))
Szeptembertől kezdjük a bölcsit/ovit és akkor több időm lesz önmagamra és másokra is.Sajnos,vagy nem sajnos,elég görcsösen és maximálisan akartam megfelelni anyai,házastársi,karrierista "szerepköreimnek".Mindezekkel tisztában vagyok,de az én türelmem sem véges(töröl,töröl).Mindezek mellett,ez az örökös fegyelmezés nem az én asztalom.Igyekszem,de én nem az az ember vagyok,hogy bárkit is irányítgassak.Teszem,mert ez a dolgom/feladatom,de ez kimeríti az összes energiám(töröl).
Elnézést,hogy ismét magamról írtam.
Megpróbálom megfogadni tanácsodat.További sok sikert a munkádhoz,az élethez.
Tisztelettel:T.T.
Köszönöm a visszajelzésedet! Kitartást Neked! És szeresd önmagadban a jót és a rosszat is. :-)
Szeretettel
Rösszer Julianna 2010. 07. 13. 17:19
Kedves Julianna!
A tanácsodat szeretném kérni gyermeknevelés téren.8 éve végzett agykontrollos vagyok,bár mostanában sajnos nem gyakorlom.Van egy 2 és egy 3,5 éves gyermekem és bevallom,elakadtam.A türelmem egyre kevesebb hozzájuk és ami a következetességet illeti,nem igazán tudom betartani az előbb említett okból kifolyólag.Kislányom aki 2 éves,a szocializáció ama formáját,hogy a játszótéren a gyerekek társaságát élvezheti,többnyire úgy reagálja le,hogy mindig vmi csínytevést követ el.Szokott csípni,karmolni...Amit úgy reagálok le,hogy a sarokba ültetem 2 percre gondolkozni.Kérdésem:belefér 1-2 csínytevés,vagy mások hogyan oldják ezt meg? Hogyan lehet elkerülni,hogy ne nőljön egy gyermek a fejünkre,de az alaptermészetében(kissé hirtelen,csak mint én)ne tegyünk kárt?Hogyan tanítsam meg őket,hogy az ilyen jellegű kitöréseiket hogyan vezessék le úgy,hogy ne bántsanak meg másokat?Más szerint Nekem kellene kineziológushoz menni,hisz a gyermekeink 6 éves korukig a mi energiánkból \"táplálkoznak\".Tudok az agykontrollal ezekben a dolgokban Nekik és ezek szerint magamnak segíteni?
Köszönettel:T.T.
Kedves T.T.!
Én is hiszek abban, hogy a gyerekek a szülő lelkiállapotának a tünet-hordozói. Ha jól sejtem legalább 4 éve otthon van, és legalább ennyi ideje "hanyagolja" önmagát. Bár szülői szerepében igyekszik a maximumot hozni, és mégis egyre elégedetlenebb önmagával. Nem tudom, hogy többi szerepében mennyire tud kibontakozni(női, barátnői, gyermeki stb.) viszont úgy tűnik, hogy erői végén jár. (A magam életében, ha én rossz passzban vagyok a nevelés területén visszafogom magam, és 3,5 éves kisfiamnak is elmondom, hogy most nekem van szükségem segítségre.)
Lassítson nyugodt lelkiismerettel, és keresse a feltöltődési, feszültségoldási lehetőségeket, és a kineziológus is valóban segíthetne. Az agykontrollozás is megy Önnek csak gondolom mostanában negatív téren. Emlékeztetem, hogy a programozást meg kell előzze a megbocsájtás és a gondolatnagytakarítás, aminek elmaradása gátolja a sikerességet. Az elvárás és a hit a türelemmel jár karöltve, és ezeket erősíteni nem tudja zaklatott lelkiállapotban. Kérjen bátran segítséget párjától, családjától, szomszédaitól, és rendszeresítsen heti szabad napot önmagának, illetve közöset párjával. Valószínűleg a kapcsolatát is megzavarja a kimerültsége előbb-utóbb, ha nem lépik. Van néhány érdekes olvasnivaló a honlapomon kiindulási alapnak, és az esettanulmanyok.hu-t is érdemes alaposan átböngésznie.
Erőt és kitartást kívánok a mindennapokhoz, és tiszta látásmódot az apró örömek felismeréséhez.
Szeretettel
Kedves Julianna!
Harmadik kisbabámat júliusra várom, és a nőgyógyászom szerint nem a megfelelő ütemben fejlődik, ami a méreteit illeti. Állítólag teljesen egészséges, de kisebb. Nem lehetséges, hogy én befolyásolom az ő növekedését? Van-e olyan lehetőség, hogy segíteni tudjam őt, hogy a megfelelő iramban nőhessen? Köszönettel: Ilona
Kedves Ilona!
Rengeteg oka lehet annak, hogy nehezebben fejlődik a baba. Kezdve attól, hogy nem pihen eleget és nem szakít időt olyan iintim pillanatokra, amikor beszél magzatához és szeretgeti egészen addig, hogy fizikailag jobban megviseli ez a terhesség a szervezetét, mint a korábbiak. Konkrétumok híján nehezen tudok hatékony tanácsot adni, viszont hiszem, hogy ha a családon belül nincs olyan visszahúzó érzelmi probléma, ami nehezíti Önnek a befelé figyelést, akkor a gondolatban történő szeretgetés, beszélgetés a magzattal, valós eredményeket is hozhat magával. Ha szeretné, hogy mélyebben merüljünk a megoldáskeresésébe, akkor kérem gondolja át a következőket:
-mennyire akarta Ön ezt a babát?
-mennyire akarta a férje?
-milyen stádiumban van a párkapcsolata?
-milyen tervei voltak az idei-jővő évre?
-miért vádolja önmagát?
Ha szükségét érzi keressen még, én mindenképpen kívánok Önnnek időt az ön- és a magzattal való foglalkozásra.
Szeretettel
Mire az ember felnőtt lesz, látni kell a szülei szenvedését, ami borzalmas érzés, a mindennnapi veszekedések, szinte magatehetetlenek, főleg a testvérem ápolja Őket, de semmi nem jó és hiába kérjük, hiába mondjuk, azt mondja az Édesanyám, ebbe ne szóljunk bele, nem tudjuk mi volt a múlt, amikor még gyerekek voltunk , nem tudtuk mi hogy mi volt kettőjük közt, mert nem mondták előtttünk, de most aztán javába megkapjuk. Borzalmasan fáj látni, ahogy tönkrementek, a testvérem a két kamasz gyermek mellett már teljesen kikészült, könyörögtem szépen, könyörögtem hangosan, de el voltunk küldve melegebb éghajlatra, pedig a lelkemet kiteszem értük, szó szerint itt tartok, NAGYON NAGYON BOLDOGTALAN VAGYOK-10 ÉVE NEM ESEM TEHERBE és mesterséges úton sem sikerül.
Hiába akarok én valamit, hiába gondolkodom én másképp, hazamegyek segíteni és összetörik újból bennem minden.
Abban szeretném a segítségét kérni, hogy "látatlanba" lehet e kérni agykontrolosok gyógyítási segítségét.
Köszönöm,
Szeretettel:
Xénia
Látatlanban is lehet kérni agykontrollosok segítségét pl a esettanulmanyok.hu-n is. Csak csendesen jegyzem meg, hogy valószínűleg azért nem sikerül teherbe esnie, mert nem szeretne olyan szülő lenni öreg korára, mint most látja a szülein... Ha esetleg olyan környéken laknak, akkor lehetőség van házi segítség nyújtásra vagy otthon segítünk alapítvány igénybe vételére vagy támogató szolgáltatásra szüleinek és ezzel testvére áldozat vállalásán is könnyíthetne. bármelyik kulcsszót beírja a google-be sok információt ki fog dobni. Szívemből javasolom Önnek, hogy a külső segítség kérés mellett vizualizálja gyakran önmagát mosolyogva, boldognak. És ha megengedheti magának végezze el az agykontroll tanfolyamot(vagy ismételje meg ha elvégezte már). Megjegyzem, hogy úgy tudom, azoknak, akik anyagi nehézséggel küzdenek az agykontroll alapítvány fizetési kedvezményt ad egy kézzel írott kérelem alapján. Kívánok Önnek erőt, és hitet a boldogság megtalálására, felismerésére és megélésére
szeretettel Rösszer Julianna 2010. 04. 07. 16:11
Kedves Julianna!
Agykontrollos kérdéssel keresem meg Önt. 2 éves kislányunk eddig nagyon jó alvó volt. A szokásos esti rituálé után a férjem altatta, max. fél óra alatt elaludt, és átaludta az éjszakát. Egy hete minden megváltozott, este másfél-2 órás kínlódás után alszik csak el (mindenféle kifogásokat keres, húzza az időt), éjjel is felébred, behív, de különösebb oka nincs, nem sír, csak igényli a jelenlétemet. Nagyon kimerítő ez mindhármunknak, de legfőképpen neki, hiszen reggel ugyanakkor kel, mint előtte, de az esti hercehurca miatt 2 órányi alvás hiányzik neki, amit délután sem pótol be.
Ha már úgyis ébren vagyok éjszaka, hogyan tudnék az agykontroll módszerével éjszaka üzenni neki, hogy visszaálljon a régi rend? Régen végeztem az alap tanfolyamot, és azóta csak relaxálásra, öngyógyításra használtam, az éjszakai üzenet módszerére már nem emlékszem pontosan.
Válaszát előre is köszönöm,
Éva
Kedves Éva!
Anyai tapasztalatom szerint (is) a kisgyermekek ilyenkor azt érzik meg, hogy valami intenzív élmény érte valamelyik szülőt, és attól fél(het)nek, hogy elveszítik a szeretett családtagot, akár átmenetileg is. Az ébrenlét "elterelő hadműveletnek" is nevezhető a problémáról, és párhuzamosan kedves élményhez juttatás, ezzel a pozitív irányba történő "lökés" is segít. Ilyenkor az események értelmezése, magyarázata segít nekik elfogadni, hogy a változások "átszerveződéseket" jelentenek inkább és csak "tűnnek" időnként veszteségnek. A gyerekeknek napközben is lehet üzenni, kb 7 éves korukig napközben is alfa szinten "vannak". Az éjszakai üzenetküldés azon része, hogy szeretettel kérjük valamire, az okát röviden érintve tehát bármikor gyakorolhatja. Javasolnám, hogy az éjszakai ébrenlétet önmaga és a helyzet szeretettel történő "babusgatásával" töltse inkább és minél színesebben vizualizálja a vágyott állapotot. Türelmet és kitartást kívánok mindannyiuknak
szeretettel
Bizonyára tudja, hogy a sikeres programozáshoz 3 dolog kell:hit, elvárás, akarat. És addig, amíg van valamilyen negatív érzés bennünk, addig nem tudunk sikeres programozni. Erre szolgál a gondolat nagytakarítás. Nyilván van valamilyen pszichés oka is a megtebetegedésének, azt is jó lenne, hogy deríteni, hogy pontosabb legyen a programozás. Addig azt javasolom, hogy a laborába éve, feküdjön a gyógyító ágyára és teljes testét, lelkét gyógyítsa. Különösen fontos lenne, hogy közben arra is gondoljon, hogy még a tudatalattijában lévő negatív érzések is átalakulnak jó érzésekké, és szeretgesse is önmagát saját érzéseit fogadja el. Türelmet és kitartást kívánok Önnek szeretettel Rösszer Julianna 2010. 01. 26. 10:30
Lehet, hogy nem jó helyre teszem fel a kérdésemet, ha így van elnézést, de lehet azt is meg tudja mondani hová forduljak? Ki foglalkozzik azzal, milyen szakember, hogy mi valakinek az életútja? Vagy Ön szerint ezt jobb nem tudni? Köszönettel: D.
Amennyiben útmutatást vársz valakitől, hogy merre tovább, jobbra vagy balra, nem tudok segíteni. Hitem szerint az az életutunk, hogy szeressük, fogadjuk el magunkat és egymásra figyelve, egymást segítve kerüljünk közelebb az örök igazsághoz, amit megismerve és magunkévá téve elérjük a boldogságot. Mindenkinek másként vezet az útja a CÉL-hoz. Nincs tanító, vagy útirány, amit követendő. A befelé fordulás intenzitása, következetessége gyorsíthatja a folyamatot. Ugyanis, hiszem, hogy bennünk a "kód", hogy merre és meddig, és elcsendesedés, meditálás közben halljuk meg leginkább a belső hangunkat, amely mindenkinél hitelesebben mutat utat. Amennyiben mégis szükségesnek érzed az útjelző táblákat, azt javasolom, hogy olyan tanfolyamot, könyvet, közösségi lehetőségeket keress, ami saját élmény alapú az elméleti rész mellett, és minden ilyen jellegű megtapasztalás közelebb vihet a célodhoz. Vannak még spirituális tanácsadók, jósok, magukat magasabb eszme képviselőinek érző emberek, akik ha hitelesek valóban segíthetnek, hogy merre próbálkozz.
A világi szemlélet, az észérvek szerint, a megbecsülés, a jó anyagi élet, szakmai kibontakozás és élhető mindennapok a legszebb életút. A lelki indíttatással végigjárt életút a belső békéről, a boldog mindennapokról, az emberek "halászni tanításáról" szól mindentől, és mindenkitől függetlenül.
Szívemből kívánom, hogy találd meg azt az utat, amely a boldogságodhoz vezet!
Szeretettel
Rösszer Julianna 2010. 01. 24. 09:37
Láttam, hogy agykontrollal is foglalkozol. Engem a vonzás törvénye, a pozitív energia érdekel, és úgy tudom, hogy az agykontroll foglalkozik ezzel. Tudnál nekem ebben a témában jó, érthető és használható könyvet ajánlani.
Köszönettel: Bibi
A pozitív energiákról általam ismert és leghitelesebbnek tartott író ECKHART TOLLE. Olvasmányosan ír és olyan dolgokról, ami észérvek alapján hihetetlennek tűnik. Mivel szavait olvasva a döbbenet mellett ÉRZEM, hogy IGAZ, mindaz, amiről ír, jó szívvel ajánlom.
Váljék javadra minden egyes szava!
Szeretettel
Rösszer Julcsi Rösszer Julianna 2010. 01. 24. 09:14
Kedves Júlianna,
nekem az anyasággal van gondom. 34 évesek vagyunk a férjemmel, 2 éve próbálkozunk. Tavaly volt egy vetélésem,ami engem nagyon megviselt, a férjemet látszólag nem érintette mélyen, pedig érzelmes, odaadó, szerelmes. Soha nem veszekszünk, nagyszerű a kapcsolatunk, sokat beszélgetünk. Nem tudom, hogy a vetéléstől félek-e vagy mitől, néha azt se tudom, szeretnék-e gyereket (persze hogy szeretnék.) Ha meglátok egy bébit, nagyon odavagyok, pedig sose rajongtam a gyerekekért, de nem tudom, mit tegyek? Nem tud ajánlani valami könyvet vagy weboldalt? Elkezdtem szedni egy étrendkiegészítőt amit babaváráskor ajánlanak a teherbeesés segítésére, ha legalább pszichésen hat, az is jó lenne, meg hogy érzem hogy teszek valamit, nem csak síránkozok.
Az anyósomék a szomszédban laknak, ő szinte tökéletes, nagyon szeret engem is, összetartja az egész családot, de látom rajta hogy furcsálja hogy nem esek teherbe, náluk ilyen nem volt a családban. Nem mondja de látom rajta. Az én anyám egy ideig piszkált az unoka miatt, de a vetélés óta nem. Eléggé el vagyok keseredve, a legjobb barátnőm most 3 hónapos terhes, és nekem ez belül rettenetesen fáj, bár előtte nem mutatom. Nem tudom, hogy én milyen anya lennék, mert még nem érzem annak magam, de attól félek, mire annak érezném, ötven is elmúlnék és akkor hova akarjon az ember már gyereket. Ezt nem tudom, nem elég ésszel akarni? Az anyagi feltételek úgy-ahogy megvannak, és 165 centihez 60 kiló vagyok, nem is a bombázó alakomat féltem tudat alatt. Tud nekem valamiféle tanácsot adni? Néha rettenetesen össze vagyok zavarodva, legszívesebben kifutnék a világból (soprtolni meg nem merek mert mi van, ha nem tudok róla de már terhes vagyok...lehet hogy csak valaki jól rám kéne hogy pirítson, más nő már rég összeszedte volna magát?? már hogy lelkileg.) Előre is köszönöm hogy foglalkozott a válasszal, tisztelettel, Virág
Kedves Virág!
Úgy sejtem még nem dolgozta fel a vetélését, viszont érdemtelennek minősítette magát az anyaságra. Kemény ítélet ez önmaga fölött. Lehet, hogy érzi biológiai órája ketyegését is, és szeretne megfelelni az elvárásoknak is... Higgye el, ami késik, nem múlik. Valamiért várat még a várva várt kis lélek magára, és egyáltalán nem biztos, hogy Ön az oka ennek. Bár gyakran mondják a szakemberek, hogy a görcsös akarás a legjobb védekezésnek is megteszi, hitem szerint a félelmek, az önelfogadás hiánya legalább annyira gátjai a teherbeesésnek. Javaslatom, hogy keresse a lehetőségeket önmaga kényeztetésére, szeretetére önállóan is, vizualizálja, hogy boldog egymagában is, párjával is, baráti társaságban is, és ami a legfontosabb: bocsásson meg magának minden szempontból. Használhatja ehhez a Megbocsájtás című meditációs Cd csomagot is, (párjával közösen is), hiszen gyakran olyan dolgok miatt fölött mondunk ítéletet magunkról, amiről nem mi tehetünk. És gondoljon arra terhes barátnőjével kapcsolatosan, hogy lehetőséget biztosít Önnek, hogy sokkal felkészültebben tudja majd fogadni gyermekét, hiszen előtapasztalatokat szerezhet. Amennyiben jól esik Önnek sportoljon bátran. A legtöbb sport ártalmatlan a magzatra, hála a természet gondoskodásának.
Türelmet és sok szeretetet kívánok megélni
Szeretettel
Rösszer Julcsi
Nagyon nehezen szánom rá magam a kérdésfeltevésre. De sajnos eljött az idő, hogy szembenézzek egy régóta húzódó problémával, első nekifutásra ez a szembenézés így interneten keresztül a legkönnyebb...
17 éves voltam, amikor a családommal együtt egy szektába keveredtünk. A szüleimnek akkor zajlott egy nagyon csúnya válása és valahogy akkor ez az út a menekülést jelentett a viperafészekké vált otthonunk valóságából. Az első két-három évben kérdésfeltevés nélkül, sőt a boldogságban és a nyugalomban úszva éltem ebben a közegben. Abszolút a legjobb tulajdonságaimat hozta ki belőlem. A figyelmességet, a jóra törekvést, az erkölcsös életet, a magabiztosságot etc...
Aztán sajnos a közösségen belüli egyre torzuló viszonyok és ezt a csoportot összetartó gondolkodás anomáliái egyre nyilvánvalóbbakké lettek. De eltellt a kezdetektől legalább 5 év, mire eljutottam oda, hogy megkérdőjelezzek bizonyos dolgokat. Majd újabb 2-3 év kellett, hogy ennek hangot is adtam...
Ez persze törvényszerűen azt jelentette, hogy kizárattam magam közülük. Az egész életem addigra erről szólt. Csak innen voltak barátaim, az édesanyámmal és a testvéremmel is csak erről lehetett beszélni. Bár elvégeztem közben az egyetemet, de csak felületesen foglalkoztam a tanulmányaimmal és nem is képeztem magam semmilyen területen.
Négy éve történt a teljes kiszakadás, ekkor már 25 éves voltam. Eleinte ez azt jelentette, hogy teljesen magamra maradtam, mert anyukám és a testvérem is megtagadott, mint rossz lelket, aki nem követi az igaz utat, sőt én lettem minden baj okozója, még a bátyám veleszületett betegsége miatt is az én rossz karmámat okolták, amit ő a nagy lélek átvállalt helyettem etc... (persze igaz a mondás, ki, mint veti ágyát....egészen a kiválásomig engem angyali megtestesülésnek tartottak és mint kiváltságos jólélek élvezhettem a többiek alázatoskodását...)
Megpróbáltam mindent elnyomni és teljesen új életet kezdeni (szembenézés nélkül, mert még mindig bennem volt a félelem (félni nem hinni abban, ami addig a világot jelentette). De többé-kevésbé sikerült. Aztán várandós lettem és megszületett a kisfiam. Ez egy újabb kegyelmi időszakot jelentett, ez az új szerep, hogy anya lettem, mindent felülírt, elmúlt minden rossz érzés és csak a boldogság létezett.
Egészen három hónappal ezelőttig (már 29 éves vagyok, a kisfiam három lesz), amikor is újra teherbe estem, de ez már nem a boldogságot jelentette, hanem a párkapcsolatom végét és végül sajnos az abortuszt. Nem tudom most sem feldolgozni, hogyan kerültem ebbe a helyzetbe, hogy nem volt már más kiút. Én a valaha gőgös, okos, magabiztos, akadályt nem ismerő körülrajongott örökké mosolygó angyalka egy elhagyott, nincstelen a legkisebb problémáját sem megoldani tudó nővé váltam egy pillanat alatt. Most éppen minden erőmet felemészti a mindennapi harc a nyomorúságos megélhetésért, alig-alig látom a holnapot és csak remélni tudom, hogy a kisfiammal közben nem rontok el valamit nagyon. Most állok a teljes összeomlás szélén és nem halogathatom a kicsi érdekében sem tovább a szembenézést önmagammal. Úgy érzem, hogy van valami amit nem ismertem fel, egy kérdés, amit még meg sem tudok fogalmazni, pedig biztos nagyon triviális csak én nem látom...
Az elmúlt négy-öt évben nagyon sok csodálatos anyukával találkoztam. De nem meséltem őszintén a múltamról...és ezért most egyikük elé sem merek odaállni, hogy rázúdítsam a bánatomat. A közelemben működik egy családsegítő központ és oda elmentem beszélgetni, jól is esett, de igazán kiadni magam ott sem tudtam. Ez a levél egy kísérlet, hátha tudna valamit mondani, ami elindíthat egy gyógyító folyamatot bennem.
(Anyukám és a testvérem még mindig bűnösként kezel és a gyermekemre sem kíváncsiak. Illetve szavakban igen. Néhány telefonbeszélgetésünk volt és ilyenkor mindig csak papolnak-papolnak a szeretetről...de még öt percet nem töltöttek el vele. Most karácsonykor hazamentem a kicsivel és szerettem volna velük tölteni néhány napot, de sajnos gyilkos lett a hangulat nagyon hamar...)
Hogyan induljak tovább? Van valamilyen ötlete?
SOS válasz most, bővebb később.
Meggyőződésem, hogy nincs oka a folyamatos önmarcangolásnak! Abban is biztos vagyok, adott helyzetben, adott időben az akkori érzései szerint a legjobb döntést hozta. Ha ez így van, akkor valószínűleg a jelen helyzetben megélt értéktelenség érzéseit a környezete visszajelzései okozzák. Ha nincsenek közvetlenül jelen, akkor is hallhatja a hangjukat, hiszen ézékeny "vevője" van az emberekre, az örök igazságra. Helyesen érzi, hogy ha eljutunk az igazság egy adott szintjére azzal nem elégedhetünk meg. Genetikai kód bennünk, hogy mindig jobbak, többek legyünk, főleg lelkiekben. Túlélés gyanánt engedje meg magának az érzéseinek intenzív megélését és nem osztályozza az érzéseit. CSAk élje át! Folytatás következik hamarosan.
Szeretettel kívánok erőt a megbocsjtáshoz és az elfogadáshoz, a önmagának és családtagjainak
Rösszer Julianna 2010. 01. 08. 09:03
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
