|
Kérdezz-felelek
A fenti kérdést szinte naponta teszik fel kedves Olvasók, betegek és kollégák egyaránt. Hosszas okfejtés helyett inkább irányelveket (nem protokollt!)szeretnék leírni, hogy könnyebben eligazodhassanak ebben a dzsungelnek látszó ismerethalmazban. Betegeimtől tudom, hogy gyakran kénytelenek az internet különböző fórumain információt gyűjteni. Be kell vallani, hogy a hiteles adatok elérése nem mindig könnyű, sőt néha félrevezető is lehet.
Ennek több oka is lehet:
• Sokan azt gondolják, hogy egyetlen laboratóriumi vizsgálatból, amolyan „varázs gömbből” megtudhatják betegek-e vagy szerencsére nem.
• Többször leírtam már, hogy a laboratóriumi értékek száraz adatok, amelyek értékelése csak a beteg panaszainak, és vizsgálati leleteinek birtokában lehetséges. Hasonló a helyezet a képalkotó vizsgálatokkal (ultrahangos és izotópos vizsgálatokkal is).
• A hormonok meghatározása során további nehézséget jelent, hogy a mérések immunológiai módszerekkel történnek, ezért sok esetben nem a biológiailag aktív anyagot mérik!!!!. Ráadásul a módszerek laboratóriumonként eltérők és ami még fontosabb az „határértékek” jelölésénél több dolgot nem vesznek figyelembe (életkor, napszak, gyógyszerek szedése stb.)
• Mi az ún. jó arány a T3 és T4 között?
Általában a T3 egytizede a T4 hormonnak. Ezért jogos a fenti kérdés, hogy az adott beteg esetében jó-e ez az arány? Napjainkban ez a kérdés ismét rendkívül aktuális és egyre többen javasolnak a T4 helyett olyan gyógyszer(ek) alkalmazását, amelyek a T3 és T4 kívánt keverékét tartalmazzák (2. táblázat). Korábban hazánkban is csak az aktív T3-t adtuk (Liothyronin néven lehetett hozzájutni).
Az aktív T3 készítmények egyike
Ennek az a teória volt az alapja, hogy a szervezet számára egyedül csak az aktív hormon a fontos. Ez tévedés volt, ezért áttértek a T4-re, ami ismét tévedésnek bizonyult, mivel a betegek egy része nem tudta a T4-ből a kívánt mennyiségű T3 előállítani!
Ez is alátámasztja azt az általam több előadáson elmondottakat, hogy az orvostudomány gyakran a tévedések története, és igaza van Diderot-nak „ A Természet nem Isten, a feltevés nem tény, az ember nem gép!” Ez a magyarázata annak, hogy egyre több gyár tér vissza a T4-T3 keveréket tartalmazó készítményekre (2. táblázat).
Értelemszerűen a tudományos kutatás célja az egyénre szabott gyógyszeres kezelés. Ennek érdekében eltérő T4 és T3 tartalmú, egyénre szabott kezelésekkel lehet sikert elérni. Nem bizonyult igaznak az a korábbi dogma sem, hogy „nem baj, ha a pajzsmirigyet valamilyen úton kiirtjuk, legfeljebb majd a hormonális kezelést alkalmazzuk”. Sajnos az esetek nem kis hányadában (betegeim a tanuk rá), a hormonpótlással nem lehet az eredeti életminőséget biztosítani, ill. helyreállítani.(Combination treatment with T4 and T3: toward personalized replacement therapy in hypothyroidism?Biondi B, Wartofsky L.Department of Clinical and Molecular Endocrinology and Oncology, University of Naples Federico II, Via S. Pansini 5, 80131 Naples, Italy. bebiondi@unina.it. J Clin Endocrinol Metab. 2012 Jul;97(7):2256-71. Epub 2012 May 16.)
Fontos, hogy a klinikai tüntek nem minden esetben korrelálnak a laboratóriumi adatokkal. Ezért a legújabb irodalomban a TSH helyett a klinikai tüneteket és a valós pajzsmirigy horomonokat veszik figyelembe.
A klinikai paraméterek valószínűbb, hogy a pajzsmirigy hormonszintjéhez kapcsolódnak, mint a tirotropinszinthez: szisztematikus áttekintés és metaanalízis
Stephen P. Fitzgerald, Nigel G. Bean, Henrik Falhammar, és Jono Tuke
Online közzététel: 2020. június 4https://doi.org/10.1089/thy.2019.0535
Absztrakt
Háttér: Noha a többi endokrin rendszer funkcionális állapotát nem a hormonok szabályozó szintje alapján határozzák meg, a pajzsmirigy működésének értékelése a kontroll tirotropin (TSH) szintje alapján történik. Ezért azzal a kérdéssel foglalkoztunk, hogy a pajzsmirigyhormonok szintje [szabad tiroxin (fT4), az összes trijódtironin (TT3) / a szabad trijódtironin (fT3)] vagy a TSH szint a referenciatartományon belül és azon kívül nyújtja-e a jobb útmutatást a a pajzsmirigy állapotával kapcsolatos klinikai paraméterek tartománya.
Módszerek: A PubMed / MEDLINE kutatásokból 2019 októberéig végzett kutatásokat végeztek, amelyekben vizsgálták a pajzsmirigyhormonok és a TSH szintjének összefüggéseit, amelyeket ugyanazon egyéneknél egyidejűleg vettek fel, klinikai paraméterekkel. Elemeztük a pitvarfibrillációt, az egyéb szívparamétereket, az oszteoporózist és a törést, a rákot, a demenciát, a gyengeséget, a halálozást, a metabolikus szindróma jellemzőit és a terhesség kimenetelét. A tanulmányok minőségét a módosított Newcastle – Ottawa pontszám alapján értékelték. A szisztematikus áttekintésekhez és a metaanalízishez kapcsolódó iránymutatásokhoz preferált jelentési elemeket követtek. Az asszociációk metaanalízisével meghatározták a fT4, TT3 / fT3 és TSH szintek relatív valószínűségét, amelyek a klinikai paraméterekhez kapcsolódnak.
Eredmények: 58 megfelelő cikket és 1880 társulást azonosítottunk. Általában véve a klinikai paraméterek szignifikánsan gyakrabban voltak a pajzsmirigy hormon szintekkel, mint a TSH szintekkel - ellenkezőleg, egyetlen klinikai paraméter esetében sem volt igaz. Az 1880-ban figyelembe vett asszociációkban az fT4 szintek szignifikánsan kapcsolódtak a klinikai paraméterekhez az elemzések 50% -ában. A TT3 / fT3 és a TSH szint megfelelő frekvenciája 53% és 23% volt ( p <0,0001 mind az fT4, mind a TT3 / fT3 vs. TSH). Az fT4 és a TT3 / fT3 szinteket összehasonlíthattuk a klinikai paraméterekkel ( p = 0,71). A kifinomultabb statisztikai elemzések azonban azt mutatták, hogy a TT3 / fT3-val való asszociációk nem voltak olyan robusztus, mint az fT4-rel való társulások.
Következtetések: Úgy tűnik, hogy a pajzsmirigyhormonszint, és különösen az fT4 szint szorosabban kapcsolódik a klinikai paraméterekhez, mint a TSH szintje!!!!. A klinikai paraméterek asszociációja a TSH szintekkel a pajzsmirigyhormonok és a TSH közötti szoros negatív populációs korrelációval magyarázható. A pajzsmirigy állapotának jelenleg a pajzsmirigy állapotának a TSH szintre történő mérésén alapuló klinikai és kutatási összetevői indokolják a felülvizsgálatot!
Fontos, hogy a laboratóriumi vizsgálat formáit (RIA, LIA, EKISA stb) alapján ismerjök a kornak és nemnek megfelelő un. normál értékeket és egyénre szabott kezelést alkalmazzunk.
Tisztelettel: