|
Kérdezz-felelek
32 éves vagyok, kb. 8 évvel ezelőtt diagnosztizáltak nálam pajzsmirigy alulműködést (laboreredmények és tünetek alapján, szervi elváltozást nem találtak).
Korábban kezeltek depresszióval, koleszterinszintem is magasabb volt a normálértéknél, később adenomákat találtak az agyalapi mirigyemen. Ezeket a dolgokat nem hozták összefüggésbe egymással.
A pajzsmirigy problémámat gyógyszerrel kezelik/kezelték, azonban közel 3 évig normális értékeket mutattak a leleteim, gyógyszeres kezelés nélkül.
Jelenleg ismét gyógyszeres kezelés alatt állok, azonban híztam (8kg), amit szénhidrátszegény diéta és rendszeres mozgás mellett sem tudok leadni. Ezenkívül folyamatos fáradtságérzés, fázékonyság jellemző, valamint a menstruációm is 5-6 hetente jelentkezik, az elmúlt 3 hónapban fájdalmas görcsökkel, amelyeket korábban sosem tapasztaltam.
Mit gondol, mi lehet a probléma, illetve a megoldás?
Köszönettel,
Ágota
A csökkent pajzsmirigy működése elhízáshoz vezet. Ez a folyamat lehet fokozatos és viszonylag gyors is. Jellemző, hogy a beteg viszonylag kevés ételt fogyaszt, diétázik és ennek ellenére nem tud fogyni. Ilyenkor a legkülönbözőbb diétával kínozzák magukat, pedig a megfelelő kezeléssel a testsúly fokozatosan redukálható. Az elhízás gyakorta fokozott szőrnövéssel is társulhat, mivel a zsírszövet aktívan vesz részt a hormontermelésben és elősegíti nőkben a szőrnövekedést (férfias típusú szőrösödés). Ilyenkor a legfontosabb, az elhízásban szerepet játszó hormonok szintéjnek meghatározásával diagnózishoz tudunk jutni és el lehet kezdeni az oki kezelést.
A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét (!) az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencséra nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
Ez utóbbival talán választ adtam a teendőkre, a kivizsgálás után célzott kezelés szükséges.
Jó egészséget kívánok: