Papp-Szalay György
Spirituális segítő és tanácsadó
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-20/208-66-17 (Telefonos tanácsadás és időpont egyeztetés)
E-mail: papp.gyorgy01@gmail.com
Honlap: http://www.asztralutazas.hu
Szakértőnkhöz a kérdéseidet az oldal alján a
Küldj egy kérdést szakértőnknek
gombra kattintva teheted fel!
Küldj egy kérdést szakértőnknek
gombra kattintva teheted fel!
Témakörök
Kérdezz-felelek
Kérdezni az oldal alján lévő gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves György!
Szeretném megkérdezni, hogy hogyan tudnék spirituális tértisztítást végezni?
A spirituális fejlettségnek milyen fokozataira kell eljutnom ahhoz, hogy tisztán látóvá váljak? Hogyan segíthetem elő ennek a képességnek a kialakulását?
(rendszeresen meditálok)
Szeretném megkérdezni, hogy hogyan tudnék spirituális tértisztítást végezni?
A spirituális fejlettségnek milyen fokozataira kell eljutnom ahhoz, hogy tisztán látóvá váljak? Hogyan segíthetem elő ennek a képességnek a kialakulását?
(rendszeresen meditálok)
Kedves Kérdező! Meditáljon tovább, és majd minden megjön a maga idejében! :-)))))
A spirituális fejlettséget nem a „Richter” skálához hasonlóan mérik, úgy hogy amíg ilyen kérdések merülnek fel, addig még nagyon hosszú útra számíthat! Megértését köszönöm: Papp-Szalay György 2011. 12. 13. 11:51
A spirituális fejlettséget nem a „Richter” skálához hasonlóan mérik, úgy hogy amíg ilyen kérdések merülnek fel, addig még nagyon hosszú útra számíthat! Megértését köszönöm: Papp-Szalay György 2011. 12. 13. 11:51
Kedves Szakerto!
Ferjemmel kulfoldon elunk es csaladtervezesen, baban dolgozunk amiota megismerkedtunk, ez lesz a harmadik eve. Egesznap erre az egy gondolatra, belso hangra figyelek, az utobbi idoben egyre erosebb, es nem tudom miert, de nem tudom megallitani vagy kikapsolni es talan nem is akarom. Anyava szertnek valni. Ferjem turelemes velem. Megtudna e nekunk mondani, hogy mitol van ez, mikor valaszt a lelek szulot?
A masik amit szeretnenk kerdezni, hogy igy akik mint mi is kulfoldon talaltuk meg boldogulasunkat, munkankat, eltunket, mi az oka ennek, hogy nekunk itt kell szerepet vallalni es a helyunket megallni? A ferjemet pedig a 44-es szam kiseri. Tudna erre valami megfejtest mondani Kedves Szalay Ur?Szeretettel Sky
Ferjemmel kulfoldon elunk es csaladtervezesen, baban dolgozunk amiota megismerkedtunk, ez lesz a harmadik eve. Egesznap erre az egy gondolatra, belso hangra figyelek, az utobbi idoben egyre erosebb, es nem tudom miert, de nem tudom megallitani vagy kikapsolni es talan nem is akarom. Anyava szertnek valni. Ferjem turelemes velem. Megtudna e nekunk mondani, hogy mitol van ez, mikor valaszt a lelek szulot?
A masik amit szeretnenk kerdezni, hogy igy akik mint mi is kulfoldon talaltuk meg boldogulasunkat, munkankat, eltunket, mi az oka ennek, hogy nekunk itt kell szerepet vallalni es a helyunket megallni? A ferjemet pedig a 44-es szam kiseri. Tudna erre valami megfejtest mondani Kedves Szalay Ur?Szeretettel Sky
Kedves Sky!
Mivel privátban is megkeresett kérdésével, itt csak röviden fogok válaszolni. Férfiként csak nagyon érintőlegesen tudok együtt érezni az anyává válás érzésével, de amennyire sikerül, azt tanácsolnám, hogy most egy darabig más érzést próbáljon felerősíteni magában, mert minél görcsösebben ragaszkodik ehhez az ideához, annál távolabb fog kerülni a megvalósulástól. Férje is egy idő után teljesítmény kényszernek fogja érezni azt, hogy az Ön vágya beteljesedjen, de az is lehet, hogy tudat alatt vagy Ön, vagy férje hárítja valamiért azt, hogy megfoganjon a gyermekük. Minden lélek más és más szempontok szerint válassza ki a földi élete karmikus FŐ segítőit, a szüleit, a családját, és csak akkor fogan meg, amikor az számára, a KARMÁJA szempontjából a legoptimálisabb, és ha a szülőket nem érzi még érettnek arra, hogy a megfelelő karmikus körülmények között fogadni tudják, nem fogan meg. Ezért tanácsolnám ezért a „lazítást” és a hitet, hogy MINDEN A MAGA IDEJÉBEN VALÓSUL MEG, hiába vagyunk türelmetlenek. Az hogy most külhonban találják meg boldogulásukat, a mai világban szerintem természetes, és ez nem játszik annyira közre, hogy a fogantatás létre jöjjön.
Férje 44.es számára pedig egy honlapról az alábbi üzenetet vettem át és szerintem tökéletesen megállja a helyét..: „44: Sok angyal vesz most körül. Kérhetsz tőlük bármit, ami békét hoz a szeretteid és a te életedbe. Ne te mondd meg, miként alakítsanak ki egy helyzetet, csak kérd tőlük, hogy tegyék meg. A Teremtő végtelen bölcsessége vezetni fog (az angyalok segítségével), és meghozza a csodálatosan ötletes megoldást. „
További sok szerencsét, és áldott baba várás: Papp-Szalay György 2011. 12. 10. 20:38
Mivel privátban is megkeresett kérdésével, itt csak röviden fogok válaszolni. Férfiként csak nagyon érintőlegesen tudok együtt érezni az anyává válás érzésével, de amennyire sikerül, azt tanácsolnám, hogy most egy darabig más érzést próbáljon felerősíteni magában, mert minél görcsösebben ragaszkodik ehhez az ideához, annál távolabb fog kerülni a megvalósulástól. Férje is egy idő után teljesítmény kényszernek fogja érezni azt, hogy az Ön vágya beteljesedjen, de az is lehet, hogy tudat alatt vagy Ön, vagy férje hárítja valamiért azt, hogy megfoganjon a gyermekük. Minden lélek más és más szempontok szerint válassza ki a földi élete karmikus FŐ segítőit, a szüleit, a családját, és csak akkor fogan meg, amikor az számára, a KARMÁJA szempontjából a legoptimálisabb, és ha a szülőket nem érzi még érettnek arra, hogy a megfelelő karmikus körülmények között fogadni tudják, nem fogan meg. Ezért tanácsolnám ezért a „lazítást” és a hitet, hogy MINDEN A MAGA IDEJÉBEN VALÓSUL MEG, hiába vagyunk türelmetlenek. Az hogy most külhonban találják meg boldogulásukat, a mai világban szerintem természetes, és ez nem játszik annyira közre, hogy a fogantatás létre jöjjön.
Férje 44.es számára pedig egy honlapról az alábbi üzenetet vettem át és szerintem tökéletesen megállja a helyét..: „44: Sok angyal vesz most körül. Kérhetsz tőlük bármit, ami békét hoz a szeretteid és a te életedbe. Ne te mondd meg, miként alakítsanak ki egy helyzetet, csak kérd tőlük, hogy tegyék meg. A Teremtő végtelen bölcsessége vezetni fog (az angyalok segítségével), és meghozza a csodálatosan ötletes megoldást. „
További sok szerencsét, és áldott baba várás: Papp-Szalay György 2011. 12. 10. 20:38
Kedves György! Gyerekkoromban volt egy visszatérő furcsa érzésem. Általában este mintha felébredtem volna erre. Egy nagy kéz akart valamit megfogni - egy nagy sötét végtelenségben - ami annyira apró volt, hogy nem sikerült. Én voltam a nagy kéz és az apró valami is. Közben szívdobogás szerű lüktetést érzetem. Rossz érzés volt, hogy nem tudom megfogni. Rossz érzés volt, hogy mindez sötétben történt. Mit jelenthetett ez ? Jelenthet egyáltalán valamit ? Előre is köszönöm válaszgondolatait!
Kedves Kérdező! :o) !
Az alábbiakban már ezt a kérdést megválaszoltam, azóta sem jött újjabb gondolat! Üdvözlettel: Papp-Szalay György 2011. 12. 01. 15:41
Az alábbiakban már ezt a kérdést megválaszoltam, azóta sem jött újjabb gondolat! Üdvözlettel: Papp-Szalay György 2011. 12. 01. 15:41
Kedves György! Gyerekkoromban volt egy visszatérő furcsa érzésem. Általában este mintha felébredtem volna erre. Egy nagy kéz akart valamit megfogni - egy nagy sötét végtelenségben - ami annyira apró volt, hogy nem sikerült. Én voltam a nagy kéz és az apró valami is. Közben szívdobogás szerű lüktetést érzetem. Rossz érzés volt, hogy nem tudom megfogni. Rossz érzés volt, hogy mindez sötétben történt. Mit jelenthetett ez ? Jelenthet egyáltalán valamit ? Előre is köszönöm válaszgondolatait!
Kedves Kérdező!
Egy testen kívüli, őseredet állapotot érzését tapasztalhatta meg, amikor minden EGY! A lélek olyan félelmei jelentek meg, ami a földi élet tanulási folyamatait segíti abban, hogy törekedjen a fény felé. Talán röviden így lehetne ezt az érzést megközelíteni.
További szép napot: Papp-Szalay György 2011. 11. 23. 10:16
Egy testen kívüli, őseredet állapotot érzését tapasztalhatta meg, amikor minden EGY! A lélek olyan félelmei jelentek meg, ami a földi élet tanulási folyamatait segíti abban, hogy törekedjen a fény felé. Talán röviden így lehetne ezt az érzést megközelíteni.
További szép napot: Papp-Szalay György 2011. 11. 23. 10:16
Kedves György!
Köszönöm szépen a válaszát!
Még egy kérdésem volna...Nagyon érdekelne a pszí-sebészet és a reiki...később, ha már a lányaimat itthon tudom hagyni pár órára szeretném tanulni is ezeket, viszont nem nagyon találtam még meg a kellő (és hiteles) információt ezekről, ill. a megfelelő tanfolyamot sem. Tudna nekem ajánlani oktatót vagy könyveket? És persze a személyes véleményére is kíváncsi volnék!
Nagyon szépen köszönöm!
móny
Köszönöm szépen a válaszát!
Még egy kérdésem volna...Nagyon érdekelne a pszí-sebészet és a reiki...később, ha már a lányaimat itthon tudom hagyni pár órára szeretném tanulni is ezeket, viszont nem nagyon találtam még meg a kellő (és hiteles) információt ezekről, ill. a megfelelő tanfolyamot sem. Tudna nekem ajánlani oktatót vagy könyveket? És persze a személyes véleményére is kíváncsi volnék!
Nagyon szépen köszönöm!
móny
Kedves móny!
Sajnos nem tudok ajánlani senkit, mivel több éve kikerültem azon körökből, ahol figyelemmel kísérhettem mások efajta munkáját, a könyvből való tanulást pedig szintén nem ajánlanám, mert a könyvek ugyan úgy mint az ezoterikus mesterek minket találnak meg, és nem mi őket! :-))))
Ha viszont valaki felajálja, hogy segít Önnek, azt érdemes lesz megfontolni.
A Reikit ajánlanám előszőr, mert az segít azután a többi "segédtudomány" tanulásában. További sikeres haladást az ÚTON: Papp-Szalay György 2011. 10. 10. 15:02
Sajnos nem tudok ajánlani senkit, mivel több éve kikerültem azon körökből, ahol figyelemmel kísérhettem mások efajta munkáját, a könyvből való tanulást pedig szintén nem ajánlanám, mert a könyvek ugyan úgy mint az ezoterikus mesterek minket találnak meg, és nem mi őket! :-))))
Ha viszont valaki felajálja, hogy segít Önnek, azt érdemes lesz megfontolni.
A Reikit ajánlanám előszőr, mert az segít azután a többi "segédtudomány" tanulásában. További sikeres haladást az ÚTON: Papp-Szalay György 2011. 10. 10. 15:02
Kedves György!
Kétéves nagylányommal kapcsolatban fordulnék Önhöz.
Ő valószínűleg kristály gyermek (nekem pedig sok indigó tulajdonságom van), bár ebben nem vagyok teljesen biztos.
Nagyon határozott és makacs és időnként hihetetlen dolgokat tud kitalálni...a problémám az,hogy semmivel nem tudok hatni rá, amit mondok elengedi a füle mellett és csinálja azt amit Ő kitalált. Igyekszem csak olyan szabályokat hozni amik valóban szükségesek és amiben lehet, alkalmazkodom hozzá, de sehogysem tudom megértetni vele,hogy van amit nem lehet...pl. hogy nem szaladhat ki az autók közé, vagy nem ugorhat le a lépcső tetejéről bízva abban,hogy elkapom...ha beszalad a hinta alá és megüti magát az még nem jelenti azt,hogy két perc múlva nem próbálkozik újra....
Amivel ugyancsak nem tudok mit kezdeni az a minimális alvásigénye, ha éppen olyan kedve van nem hajlandó elaludni,vagy hajnal 2kor úgy dönt reggel van (nincs konkrét napirendünk,nem is próbálkoztam a kialakításával,mert esélytelen és én sem szeretem a felesleges \"kötöttségeket\")....
A beszédfejlődésével kapcsolatban is azt látom,hogy mivel megérteti magát mutogatással egyszerűen nincs kedve beszélni....
Az igazsághoz hozzá tartozik,hogy saját magammal megyek szembe...én sem hallgatok senkire,makacs vagyok és az alvást felesleges időtöltésnek tartom....szóval matt helyzet.
Szóval így röviden ez volna a probléma és nagyon várom az ezzel kapcsolatos gondolatait!
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Kellemes napot!
móny
Kedves mony!
Röviden a gyerek nevel, és nem a szülő! Nézzen Ön Ön-magába, és rájön, hogy gyermeke egy tökéletesen csiszolt „görbetükröt” tart Ön a család és környezete elé!
Valószínűleg Ön a „nagy felnőttként” ugyan úgy fittyet vet a szabályokra, mint gyermeke, aki, ha valóban kristály, akkor HALLJA AZ ÖN GONDOLATÁT, illetve KOMMUNIKÁL a felsőbb énjével. A verbális kommunikáció mellőzése szintén ennek a következménye, mert többnyire a mentális, és metakommunikációt részesíti előnyben, mert jelenlegi világunk már csak ami teljesítménykényszerességénél fogva a VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓT ISMERI „CSAK”! Ezért van manapság az, hogy egyre több „beszédfejlődési rendellenesség tapasztalható” a gyerekeknél, pedig a legtöbb esetben inkább a szülőknél kellene keresni a problémát! Az alvásról csak annyit, hogy ez teljesen típusos a „kristályoknál”, úgy hogy megfelelő nyugodt, ENERGETIKAILAG TISZTA, „szellem, entitásmentes” körülmények biztosítása mellet van esély arra, hogy rendszeres alvásra vehető rá, de KÖVETKEZETESSÉG NÉLKÜL, EZ SEM MŰKÖDIK!
Ha lennének még kérdései, szeretettel várom a Gyöngyházban. www.asztralutazas.hu/index.php/arjegyzek/Arjegyzek-+TERKEP.html
További jó egészséget:
Kedves György!
Még nagyon friss az esemény, és ezért még nagyon aggódom Kérdésem az lenne, hogy indokolt-e az aggódásom,vagy végre nyugodt lehetek? Lányom kisfiát már 9 hónapja mi neveltük.Már születése óta is többet velünk volt, mint otthon.Most kértem a lányomat, hogy a kisfiút vegye magához. Ő sok dologra hivatkozik, és ez neki nem tetszik.Igazán nem is akarta. Mi már nem vagyunk fiatalok, és azt gondoltam,hogy talán már rádöbben a lányom,hogy mégis mellette a helye.Aggódom, mert pánikra hivatkozva a lányom alig két nap után úgy gondolta, hogy mégis csak jobb lenne, ha még legalább egy évig mi nevelnénk.Most a kisfiú második osztályos. Aggódom, mert szinte rettegek attól,hogy mikor fogja bejelenteni, hogy mégsem akarja nevelni. Csak a káosz és zűrzavar az életünk a párommal. Egyenlőre még reménykedni sem tudok,hogy végre nyugalmunk lehet. A kis unokát imádjuk, és ő is nagyon szeretett velünk lenni. Most olyan érzésem van,hogy lehet, hogy a kicsi is azt érzi,hogy eldobtam magamtól. A választ előre is köszönöm, egy
aggódó nagymama.
Még nagyon friss az esemény, és ezért még nagyon aggódom Kérdésem az lenne, hogy indokolt-e az aggódásom,vagy végre nyugodt lehetek? Lányom kisfiát már 9 hónapja mi neveltük.Már születése óta is többet velünk volt, mint otthon.Most kértem a lányomat, hogy a kisfiút vegye magához. Ő sok dologra hivatkozik, és ez neki nem tetszik.Igazán nem is akarta. Mi már nem vagyunk fiatalok, és azt gondoltam,hogy talán már rádöbben a lányom,hogy mégis mellette a helye.Aggódom, mert pánikra hivatkozva a lányom alig két nap után úgy gondolta, hogy mégis csak jobb lenne, ha még legalább egy évig mi nevelnénk.Most a kisfiú második osztályos. Aggódom, mert szinte rettegek attól,hogy mikor fogja bejelenteni, hogy mégsem akarja nevelni. Csak a káosz és zűrzavar az életünk a párommal. Egyenlőre még reménykedni sem tudok,hogy végre nyugalmunk lehet. A kis unokát imádjuk, és ő is nagyon szeretett velünk lenni. Most olyan érzésem van,hogy lehet, hogy a kicsi is azt érzi,hogy eldobtam magamtól. A választ előre is köszönöm, egy
aggódó nagymama.
Kedves aggódó Nagymama! „Nagy feladatot, csak a Nagyok kapnak” tartja a keleti közmondás, és az Önök helyzete nagy kihívás. Abból szeretnék kiindulni, hogy nincsenek véletlenek, és ez sem a „véletlen” műve, hogy életük így alakult. Az égiek biztosan adnak a feladat mellé ERŐT és KITARTÁST, ha van elég HITÜK ahhoz, hogy unokájukról addig kell gondoskodni, amíg SZŰK-SÉGes lányuk számára, függetlenül attól, hogy most a jövőt nagyon sötéten látják mind annyian.
A remény a vágyakról szól, a HIT arról, hogy CSAK AZ TÖRTÉNIK VELÜNK, AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN! Ölelje magához unokáját, és próbálja megértetni vele, hogy amíg Önön múlik, vele lesz. Ez az egy tanácsom van erre a nehéz helyzetre, és talán annyi, hogy a „kedves édesanyát” szeretettel látnám egy beszélgetésre. További jó egészséget: Papp-Szalay György 2011. 09. 15. 20:41
A remény a vágyakról szól, a HIT arról, hogy CSAK AZ TÖRTÉNIK VELÜNK, AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN! Ölelje magához unokáját, és próbálja megértetni vele, hogy amíg Önön múlik, vele lesz. Ez az egy tanácsom van erre a nehéz helyzetre, és talán annyi, hogy a „kedves édesanyát” szeretettel látnám egy beszélgetésre. További jó egészséget: Papp-Szalay György 2011. 09. 15. 20:41
Kedves György!
Honnan tudhatom, milyen jelekből kellene éreznem, látnom, ha párommal lejárt volna a közös időnk, karmánk? Úgy érzem még tennivalón van együtt. Milyen jelekre, vagy dolgokra figyeljek, amiből megerősítést kaphatok?
Köszönettel:Éva
Honnan tudhatom, milyen jelekből kellene éreznem, látnom, ha párommal lejárt volna a közös időnk, karmánk? Úgy érzem még tennivalón van együtt. Milyen jelekre, vagy dolgokra figyeljek, amiből megerősítést kaphatok?
Köszönettel:Éva
Kedves Éva!
A szeretet egy magasabb foka az elengedés! Ha a párjának az az érzése, hogy mennie kell engedje el. Ameddig közös a karma, addig úgy sem tudnak tovább lépni egyikük sem, de erővel nem lehet ezeket a dolgokat megoldani. A jeleket csak a szívén keresztül fogja érzékelni, s ezek mindenkinél más és más érzetet hoznak elő, NINCS SZABÁLY!!!!Ha folyamatosan jeleket figyelünk, nem jut idő a VALÓS ÉLET MEGÉLÉSÉRE, az agyalás pedig CSAK tévútra tudja vinni az embert, mert az a FÉLELMEKBŐL táplálkozik!. További áldott, és boldog életet: Papp-Szalay György 2011. 08. 05. 15:14
A szeretet egy magasabb foka az elengedés! Ha a párjának az az érzése, hogy mennie kell engedje el. Ameddig közös a karma, addig úgy sem tudnak tovább lépni egyikük sem, de erővel nem lehet ezeket a dolgokat megoldani. A jeleket csak a szívén keresztül fogja érzékelni, s ezek mindenkinél más és más érzetet hoznak elő, NINCS SZABÁLY!!!!Ha folyamatosan jeleket figyelünk, nem jut idő a VALÓS ÉLET MEGÉLÉSÉRE, az agyalás pedig CSAK tévútra tudja vinni az embert, mert az a FÉLELMEKBŐL táplálkozik!. További áldott, és boldog életet: Papp-Szalay György 2011. 08. 05. 15:14
Kedves Papp-Szalay György!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Még a bugyim is benedvesedett. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Még a bugyim is benedvesedett. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
Kedves „Tiszta” lány, - bocs de ez a megszólítás jutott eszembe egyéb név hiljján.
Mielőtt bepánikolnál, nincs semmi probléma, hozzád hasonlóan nagyon sok lány és ÉRETT nő, szereti a nála jóval idősebb férfiak közelségét, és és kedveskedését. Ennek az okát többnyire 7-14 éves kor között kel keresni, amikor nemvolt meg az a maximális odafigyelés és kényeztetés az édesapa részéről, amire IGÉNY lett volna, s ezt szeretnék bepótolni, vagy az édesapát egy nagyapa, vagy egy jóval idősebb „bácsi” helyettesítette, és ez a minta „rögzült” a tudatalattiban, mint nagyon kellemes probléma megoldás.
Én belülről ismerhetem ezt, mivel életem második szakaszában nagyon sok nálamnál jóval fiatalabb hölgyekkel volt kapcsolatom. A legnagyobb korkülönbség 25 év volt, az az, fele olyan idős volt a párom mint én, ennek ellenére 4 kellemes évet tölthettünk együtt, és miután külön mentünk, egy évvel később megköszönte, hogy lezártam a kapcsolatot, és őmennyi mindent tanulhatott ebből a pár évből. Javaslom tehát, hogy ne hallgass a barátnőidre, akik valószínűleg legalább annyi tapasztalattal rendelkeznek mint Te, hanem csak a SZÍVEDRE!
A szexualitás, nagyon fontos az ember életében, és igazán mindig a NŐ dönti el ki legyen a partnere, nem a FÉRFI. A férfiak, csak „próbálkoznak”, d a végleges döntést csak egy NŐ hozhat – belülről, csak a mai világ a kompromisszumokról, a megelelési kényszerekrőlszól..
Ezt azért írom, hogy – kivéve az erőszakot – mindig te döntesz „tiszta” körülmények között, hogy kivel vagy együtt, és ki vezet be a szexualitás rejtelmeibe. Ne siess, úgy érzem ezzel Te is tisztában vagy már. Ha biológiailag érettnek érzed magad, be fogod vonzani azt a férfit, akivel energetikailag is „együtt” tudtok lenni, és nem csak egymás szexuális fantáziáit élitek ki egymáson. Nagyon sok NŐ a szexuális kielégítetlenségéből fakadó vágyat összekeveri a SZERELEMMEL, és a jelenlegi világunkban azért esnek szét a családok, mert csak használják egymást a partnerek, és NEM ÖRÖMÖT ADNAK EGYMÁSNAK!
Befejezésül, a régi magyar HIT rendszer a BOLDOG ASSZONY HIT, a kielégített asszonyról szólt elsősorban, és nem valami megfoghatatlan, a szellemvilághoz kapcsolódó hitrendszer volt.
Egy kiegyensúlyozott, kielégített nőnek, akinek HORMONÁLISAN a ciklusok ütemében szüksége van a FÉRFI energiára, és nem a fantázián, hanem a MEGÉLÉSEN, az ELENGEDÉSEN keresztül, befogadja magába a FÉRFI energiát, az tudja a családot összefogni, a gyermekeket szeretni, és nevelni.. Amilyen példát ad át az anya gyermekeinek, ugyan olyanok lesznek gyerekek is.
Amennyiben további, akár intim, vagy nem ennyire publikuskérdésed van, keress meg a privát e-mail címemen. Ui. Hamarosan ebben a témában szeretnék feltenni egy cikket a SZERETETKOMMUNIKÁCIÓJA Blogban itt a Családineten. További sikeres FELNŐTTÉ VÁLLÁST: Papp-Szalay György 2011. 07. 28. 13:42
Mielőtt bepánikolnál, nincs semmi probléma, hozzád hasonlóan nagyon sok lány és ÉRETT nő, szereti a nála jóval idősebb férfiak közelségét, és és kedveskedését. Ennek az okát többnyire 7-14 éves kor között kel keresni, amikor nemvolt meg az a maximális odafigyelés és kényeztetés az édesapa részéről, amire IGÉNY lett volna, s ezt szeretnék bepótolni, vagy az édesapát egy nagyapa, vagy egy jóval idősebb „bácsi” helyettesítette, és ez a minta „rögzült” a tudatalattiban, mint nagyon kellemes probléma megoldás.
Én belülről ismerhetem ezt, mivel életem második szakaszában nagyon sok nálamnál jóval fiatalabb hölgyekkel volt kapcsolatom. A legnagyobb korkülönbség 25 év volt, az az, fele olyan idős volt a párom mint én, ennek ellenére 4 kellemes évet tölthettünk együtt, és miután külön mentünk, egy évvel később megköszönte, hogy lezártam a kapcsolatot, és őmennyi mindent tanulhatott ebből a pár évből. Javaslom tehát, hogy ne hallgass a barátnőidre, akik valószínűleg legalább annyi tapasztalattal rendelkeznek mint Te, hanem csak a SZÍVEDRE!
A szexualitás, nagyon fontos az ember életében, és igazán mindig a NŐ dönti el ki legyen a partnere, nem a FÉRFI. A férfiak, csak „próbálkoznak”, d a végleges döntést csak egy NŐ hozhat – belülről, csak a mai világ a kompromisszumokról, a megelelési kényszerekrőlszól..
Ezt azért írom, hogy – kivéve az erőszakot – mindig te döntesz „tiszta” körülmények között, hogy kivel vagy együtt, és ki vezet be a szexualitás rejtelmeibe. Ne siess, úgy érzem ezzel Te is tisztában vagy már. Ha biológiailag érettnek érzed magad, be fogod vonzani azt a férfit, akivel energetikailag is „együtt” tudtok lenni, és nem csak egymás szexuális fantáziáit élitek ki egymáson. Nagyon sok NŐ a szexuális kielégítetlenségéből fakadó vágyat összekeveri a SZERELEMMEL, és a jelenlegi világunkban azért esnek szét a családok, mert csak használják egymást a partnerek, és NEM ÖRÖMÖT ADNAK EGYMÁSNAK!
Befejezésül, a régi magyar HIT rendszer a BOLDOG ASSZONY HIT, a kielégített asszonyról szólt elsősorban, és nem valami megfoghatatlan, a szellemvilághoz kapcsolódó hitrendszer volt.
Egy kiegyensúlyozott, kielégített nőnek, akinek HORMONÁLISAN a ciklusok ütemében szüksége van a FÉRFI energiára, és nem a fantázián, hanem a MEGÉLÉSEN, az ELENGEDÉSEN keresztül, befogadja magába a FÉRFI energiát, az tudja a családot összefogni, a gyermekeket szeretni, és nevelni.. Amilyen példát ad át az anya gyermekeinek, ugyan olyanok lesznek gyerekek is.
Amennyiben további, akár intim, vagy nem ennyire publikuskérdésed van, keress meg a privát e-mail címemen. Ui. Hamarosan ebben a témában szeretnék feltenni egy cikket a SZERETETKOMMUNIKÁCIÓJA Blogban itt a Családineten. További sikeres FELNŐTTÉ VÁLLÁST: Papp-Szalay György 2011. 07. 28. 13:42
Kedves György!
Sajnos életemben nagy tragédia történt, elveszítettem elsőszülött fiam,29 évesen öngyilkos lett február 12.-én.
Kegyetlen miket él át a lelkem azóta, hihetetlenül csodálkozom, hogy hogyan bírom el a napokat, heteket egymás után,...
Azóta amikor mód, és lehetőség van rá,kutatok,keresek a neten a lélek, a szellemvilági dolgok után, több könyvet olvastam azóta ami ezzel a témával foglakozik...mert hiszek benne hogy a halállal nincs vége,...
Azt raktam össze az olvasottakból, hogy Kicsimnek lejárt a küldetése,..
Sajnos túlontúl érzékeny volt erre a világra, szerelmi csalódás, italhoz,droghoz vezette, és sajnos munkanélkülivé is vált....Próbáltam segíteni, ahogy tudtam, kevésnek bizonyultam...
Nincs nap,hogy azóta ne tettem volna fel magamnak a kérdést, miért nem tudtam segíteni, miért nem tudtam megakadályozni ezt a szörnyűséget.Nyomás alatt van a lelkem azóta a perc óta hogy megtudtam mit tett.
Arról nem is beszélve, hogy még mindig nem fogtam fel igazából, valahogy nem hiszem még mindig el....
Nagyon jó kapcsolatunk volt, nagyon szerettük egymást,/ különleges kapcsolat volt a mienk,mindig azt mondta:
-Anyu ,nekem Te vagy a legjobb barátom.
Én pedig nem tudtam megmenteni.
Tudnék írni kapcsolatunkról,mennyiszer éreztük meg egymás érzéseit, gondolatait...de nagyon hosszúra nyúlna levelem.
Amit megtett, ahogyan tette, egyszerűen borzasztó teher nekem, és valamiért azt érzem amellett hogy menekülés volt, egyfajta mentés.
Minket mentett..Magától,a tetteinek következményeitől....
Ezt vajon megtudom valaha?Itt most azt szeretném megtudni létezhetne-e kapcsolatba kerülnöm Vele, és mikor, mert erről is olvastam hogy ennek meg van a maga ideje.
Nagyon fontos lenne megtudnom hogy Kicsikém jó helyen van-e,meglelte-e a békéjét.Talán megkönnyebbülne valamilyen szinten az én lelkem is.
Mód van erre?
Mindennap imádkozom érte,és beszélek Hozzá.Nagyon szeretem,ha mást nem is de ezt mindig mondom az én Kicsikémnek.
Van egy kisebb fiam,Ő érte élek,Neki muszáj hogy legyek.
Ők az életeim,próbáltam így élni Velük hogy Értük vagyok.
Kudarcként élem meg a sorsom.
Köszönöm hogy meghallgatott, és várom szíves válaszát.
Nóri
Sajnos életemben nagy tragédia történt, elveszítettem elsőszülött fiam,29 évesen öngyilkos lett február 12.-én.
Kegyetlen miket él át a lelkem azóta, hihetetlenül csodálkozom, hogy hogyan bírom el a napokat, heteket egymás után,...
Azóta amikor mód, és lehetőség van rá,kutatok,keresek a neten a lélek, a szellemvilági dolgok után, több könyvet olvastam azóta ami ezzel a témával foglakozik...mert hiszek benne hogy a halállal nincs vége,...
Azt raktam össze az olvasottakból, hogy Kicsimnek lejárt a küldetése,..
Sajnos túlontúl érzékeny volt erre a világra, szerelmi csalódás, italhoz,droghoz vezette, és sajnos munkanélkülivé is vált....Próbáltam segíteni, ahogy tudtam, kevésnek bizonyultam...
Nincs nap,hogy azóta ne tettem volna fel magamnak a kérdést, miért nem tudtam segíteni, miért nem tudtam megakadályozni ezt a szörnyűséget.Nyomás alatt van a lelkem azóta a perc óta hogy megtudtam mit tett.
Arról nem is beszélve, hogy még mindig nem fogtam fel igazából, valahogy nem hiszem még mindig el....
Nagyon jó kapcsolatunk volt, nagyon szerettük egymást,/ különleges kapcsolat volt a mienk,mindig azt mondta:
-Anyu ,nekem Te vagy a legjobb barátom.
Én pedig nem tudtam megmenteni.
Tudnék írni kapcsolatunkról,mennyiszer éreztük meg egymás érzéseit, gondolatait...de nagyon hosszúra nyúlna levelem.
Amit megtett, ahogyan tette, egyszerűen borzasztó teher nekem, és valamiért azt érzem amellett hogy menekülés volt, egyfajta mentés.
Minket mentett..Magától,a tetteinek következményeitől....
Ezt vajon megtudom valaha?Itt most azt szeretném megtudni létezhetne-e kapcsolatba kerülnöm Vele, és mikor, mert erről is olvastam hogy ennek meg van a maga ideje.
Nagyon fontos lenne megtudnom hogy Kicsikém jó helyen van-e,meglelte-e a békéjét.Talán megkönnyebbülne valamilyen szinten az én lelkem is.
Mód van erre?
Mindennap imádkozom érte,és beszélek Hozzá.Nagyon szeretem,ha mást nem is de ezt mindig mondom az én Kicsikémnek.
Van egy kisebb fiam,Ő érte élek,Neki muszáj hogy legyek.
Ők az életeim,próbáltam így élni Velük hogy Értük vagyok.
Kudarcként élem meg a sorsom.
Köszönöm hogy meghallgatott, és várom szíves válaszát.
Nóri
Kedve Nóri! Először is fogadja őszinte együttérzésem!
Nem szeretném elbagatellizálni az érzéseit, hisz egy anya számára a gyermekek élete a legfontosabb, és előbbre való mint a sajátja, de TUDOMÁSÚL KELL azt is venni minden szülőnek, hogy gyermekét „csak” KÖLCSÖMBE KAPTA a TERMTÉSTŐL, és mint KÖLCSÖN az vissza is KELL akár, még életünk folyamán is „szolgáltatni”. Arról megnyugtathatom, hogy nincs „rossz” helyen, mivel minden halál, egyben egy másik dimenzióban való újjászületésről s szól, így mint „ÜNNEPET” is felfoghatjuk. A fájdalmat a sok szép közös emlék mulandóságának felismerése adja, de a közösen megélt fájdalmak is erősítik az összetartozás érzését. Sajnos, nem az Ön fia az egyetlen, aki ilyen fiatalon „ezt az utat” választotta, mivel „többnyire” a TEREMTÉS ÚTJA földi elmével felfoghatatlan, és csak az ELFOGADÁS, és az ELENGEDÉS az egyetlen lehetőség, amivel SZERETETTEL el tudjuk engedni SZERETTEINKET.
Lehetne találkozni fia lelkével is,egy Családi Tréning keretében, de jelenlegi lelki állapota – szerintem - nem teszi lehetővé - EGYENLŐRE - ezt a találkozást. Telefonon vegye fel velem a kapcsolatot, további kérdései estén. Üdvözlettel: Papp-Szalay György 2011. 05. 02. 16:31
Nem szeretném elbagatellizálni az érzéseit, hisz egy anya számára a gyermekek élete a legfontosabb, és előbbre való mint a sajátja, de TUDOMÁSÚL KELL azt is venni minden szülőnek, hogy gyermekét „csak” KÖLCSÖMBE KAPTA a TERMTÉSTŐL, és mint KÖLCSÖN az vissza is KELL akár, még életünk folyamán is „szolgáltatni”. Arról megnyugtathatom, hogy nincs „rossz” helyen, mivel minden halál, egyben egy másik dimenzióban való újjászületésről s szól, így mint „ÜNNEPET” is felfoghatjuk. A fájdalmat a sok szép közös emlék mulandóságának felismerése adja, de a közösen megélt fájdalmak is erősítik az összetartozás érzését. Sajnos, nem az Ön fia az egyetlen, aki ilyen fiatalon „ezt az utat” választotta, mivel „többnyire” a TEREMTÉS ÚTJA földi elmével felfoghatatlan, és csak az ELFOGADÁS, és az ELENGEDÉS az egyetlen lehetőség, amivel SZERETETTEL el tudjuk engedni SZERETTEINKET.
Lehetne találkozni fia lelkével is,egy Családi Tréning keretében, de jelenlegi lelki állapota – szerintem - nem teszi lehetővé - EGYENLŐRE - ezt a találkozást. Telefonon vegye fel velem a kapcsolatot, további kérdései estén. Üdvözlettel: Papp-Szalay György 2011. 05. 02. 16:31
Kedves György,
egy magas, ősz, bajuszos orvossal vagyok e-mail-kapcsoatban évek óta. (Ez orvos-beteg segítő kapcsolat lennne, nem más.) Írt nekem fel gyógyszert (amire nagy szükségem van). Mivel egész életem történetét is tudja, szeretnék olyan segítséget is kapni tőle, hogy analizálja azt, és segítséget adjon az eddigi életem, viselkedésem elemzésével a további életemre, ill. pszichoterápiár járhassak hozzá. Azt mondja, segíteni akar rajtam. Én mégis azt érzem, "kitérősdit" játszik velem, nem őszinte, stb. Az lenne a kérdésem: Le akar koptatni engem? Rajtam miért nem segít úgy, mint más páciensein? Csak a pénzről van szó? Vagy segít rajtam később mással is, mint gyógyszer, ha betartom amit mond? MIt kell tennem, hogy ne csak a gyógyszert írja ki, hanem segítő beszélgetésre, terápiára járhassak hozzá? Le akar koptatni, vagy tényleg segítő szándékú?
Nem tudom, a nevem elég-e, vagy milyen adatok kellenek ahhoz, hogy lássa a helyzetem?
Válaszát várva
Köszönettel
Erzsi
egy magas, ősz, bajuszos orvossal vagyok e-mail-kapcsoatban évek óta. (Ez orvos-beteg segítő kapcsolat lennne, nem más.) Írt nekem fel gyógyszert (amire nagy szükségem van). Mivel egész életem történetét is tudja, szeretnék olyan segítséget is kapni tőle, hogy analizálja azt, és segítséget adjon az eddigi életem, viselkedésem elemzésével a további életemre, ill. pszichoterápiár járhassak hozzá. Azt mondja, segíteni akar rajtam. Én mégis azt érzem, "kitérősdit" játszik velem, nem őszinte, stb. Az lenne a kérdésem: Le akar koptatni engem? Rajtam miért nem segít úgy, mint más páciensein? Csak a pénzről van szó? Vagy segít rajtam később mással is, mint gyógyszer, ha betartom amit mond? MIt kell tennem, hogy ne csak a gyógyszert írja ki, hanem segítő beszélgetésre, terápiára járhassak hozzá? Le akar koptatni, vagy tényleg segítő szándékú?
Nem tudom, a nevem elég-e, vagy milyen adatok kellenek ahhoz, hogy lássa a helyzetem?
Válaszát várva
Köszönettel
Erzsi
Kedves Erzsi! Sajnos ebben az ügyben nem tudok okos tanácsot adni, de nem vagyok se jós, se távolbalátó, de az a véleményem: Beszéljenek meg egy személyes találkozót, és ott, SZÍNT kell vallania. Hatékony terápiát virtuálisan ugyanis, - főleg pszichoterápiát - hivatalos orvosi jogosítványokkal etikailag nem tudok elképzelni. Sajnos a személyes találkozás anyagi konzekvenciákkal is jár, de a mai világban ezt nagyon nehéz megkerülni. Üdvözlettel, sok sikert:
Papp-Szalay György
2011. 01. 23. 15:20
Kedves György!
2 embernek a hozzám való viszonyát nem tudom megérteni. Az egyik egy férfi. Kb. 18 évvel ezelőtt megláttam őt, és abban a pillanatban azt éreztem, hogy ő a nekem rendelt társ, mi összetartozunk. Mindketten párkapcsolatban éltünk akkor. Folyamatosan figyelemmel kísértem az életét. Többször voltam szerelmes eközben, de őt mégsem tudtam kiverni a fejemből. Amikor mindketten pár nélkül maradtunk, próbáltam felhívni magamra a figyelmet, de köszönésen kívül semmi mást nem tudtam elérni. Most ismét párkapcsolatban élek, szeretem a párom, de mégis érzem a vágyódást felé még ennyi idő után is.
A másik furcsa érzés egy nőhöz kapcsolódik. Egy boltban volt eladó. Soha egy rossz szót nem szólt nekem, de mégis annyira unszimpatikus volt, hogy ha lehetett elkerültem, máshoz mentem. Nem értettem az okát, de ismeretlenül is mérhetetlenül taszított. A sors pedig úgy rendelte, hogy ennek a nőnek a fia az én jelenlegi párom, és kislányom apja. Próbálok mindig kedves lenni, nem kimutani az érzéseimet, de ha lehet, minél messzebbre elkerülöm. Folyamatosan rossz érzésem van mellette, akkor is ha kedves hozzám.
Vajon mi lehet ezeknek az oka? Előző életből maradt élmények ezek? Köszönöm válaszát! Beáta
Kedves Beáta! A „karma” jelent meg személyes életében. Az ok-okozat törvénye.
Az első esetben mint karmikus segítő van jelen életében. Ő - az aki emlékezteti folyamatosan arra az érzésre, amit meg kell találni jelenlegi életében. Sokszor ezt hajlamosak vagyunk azonosítani a szerelem érzésével, de csak egy ÉRZÉS, ami meghatározza döntéseink irányát, rávilágíthat magunkkal kötött kompromisszumainkra. Ha dolguk lenne egymással, akkor ez az érzés kölcsönös lenne.
„Anyósa”esete is típusosan karmikus szituáció. Valószínű, hogy egy korábbi KÖZÖS életükben – mivel jelen életünk szereplőivel, nagyon sok korábbi életünk is volt – olyan kapcsolatuk volt, amikor hasonló rossz érzéseket generált ÖN „anyósában”. Javasolnám, hogy próbálja elengedni ezeket a negatív érzéseket, BOCSÁSSON meg önmagának, és „anyósának” egyformán. Ha őszintén tudja szeretni gyermekét és a párját, próbálja ezt a szeretetet gyermeke nagymamája felé is sugározni. További áldott életet:
Bizony ezt én is hallottam már,hogy egy idö után kinossá zavaróvá vállhat a jelenlétük,Meg igen az urna otthon tárolásárol nekem is az a véleményem,hogy ne a házba legyen ki tudja ki vagy mi jöhet haza..Érdekes dolog a szellem világ szerintem,aki elköltözött azokat hagyjuk nyugodni.Mónika
Amen!
Így legyen!
Papp-Szalay György 2010. 11. 23. 11:08
Így legyen!
Papp-Szalay György 2010. 11. 23. 11:08
KÖszönöm a válaszát,hát igen már elöbb kellett volna jelezni a lakoknak és lépni ez ügyben,meg szerintem ahhoz olyas valaki kell aki tudja mit kell ilyen esetben tenni,nem a temetöbe kimenni,érdekes.Valami visszahuzza őket,én úgytudom ők nem akarták eladni a házat,csak az idösebbik lányuk eröltette és igy lett eladva.Mégegyszer köszönöm a válaszát Mónika
Kedves Mónika! A témához, csak annyit fűznék még hozzá, hogy halálunk pillanatában megjelenő érzések határozzák meg a LÉLEK közel illetve jelen esetben hosszútávú státuszát, de többnyire 42-48 nap után a lelkek eltávolodnak a földi síktól. Jelen eseteben felmerülhet az a lehetőség, hogy bevonzanak, más tévelygő lelkeket is, akik már nem viseltetnek hasonló jó szándékkal, és egy idő után „valódi szellemfészek” alakulhat ki, ami már nem ennyire „poénos”. Ha lehet, mindenkit lebeszélek arról ha szóba kerül, vagy véleményem kérik, hogy hozzátartozója urnáját otthon a szekrény tetején vagy a lakásban tárolja, mert egy idő után érdekes történések tapasztalásáról fognak beszámolni, mint már ez többször előfordult. Nem véletlen, hogy régen a temető mindig egy bizonyos védőtávolságra volt a lakott területtől. További szép napot:
Papp-Szalay György
2010. 11. 23. 09:01
Üdvözlöm György.A hétvégén édesanyám mesélte,hogy a ház amit a szülei régen eladtak érdekes jelenségeket tapasztalnak a lakók akik megvették.Sülthus illat egyéb étel szagok.A nagyszüleim már meghaltak.A kérdésem létezhet az hogy visszajárnak a házba,ők nagyon szerettek ott lakni.A mostani lakokszerint ők járhatnak vissza.Eddig nem merték elmondani,hátha bolondnak nézik majd őket,de megkérdezték anyut hol vannak eltemetve,hogy kimenjenek a sirhoz es megkérjék a nagyszüleimet,hogy ne zaklassák őket.Ilyen létezhet,hogy vissza jar a szellemük?Mónika
Kedves Mónika! Előfordul az ilyen. :-))) - Csak nem a temetőből járnak oda főzőcskézni, hanem folyamatosan ott vannak egy másik síkon, ami valójában, ha jó illatokat generálnak nem probléma. Nagyobb probléma, hogy már régóta, rossz időben, rossz helyen vannak. Megfelelő szakember el tudja őket vezetni oda, ahol már lenniük kellene.
Ajánlom magam, bővebben:
www.asztralutazas.hu/index.php/tertisztitas/Spiritualis-tertisztitas.html
Üdvözlettel: Papp-Szalay György 2010. 11. 22. 16:55
Ajánlom magam, bővebben:
www.asztralutazas.hu/index.php/tertisztitas/Spiritualis-tertisztitas.html
Üdvözlettel: Papp-Szalay György 2010. 11. 22. 16:55
Tisztelt GYÖRGY!kB18-20 évvel ezelőtt történt,hogy szólt a tv,én főztem.Arra kaptam fel a fejem hogy egy nem földi fiú búcsúzott a lánytól ment vissza a bolygójára.Meredten bámultam ahogy az űrhajó szelte a galaxist.mintha benne ültem volna tudtam hol,mit kell kikerülni,mikor kanyarodni ,mikor hol fordulni mert ott meteor van,és egyszer csak belém nyilalt a felismerés hogy engem itt hagytak ,nélkülem mentek el,és rettenetes lelki fájdalmat éreztem.Patakban folyt a könnyem.Elvitték a hajómat aminek én voltam a kapitánya.Úgy ismertem az utat mint tenyeremet.Vissza mentek a Szíriuszra engem itt hagytak.Borzalmas volt.A mai napig sem találom helyem mindig vágyom vissza a bolygómra,haza.Néha szó szerint gyötör a honvágy és ma sem értem mit keresek itt,és miért hagytak itt.Ez volt a parancs nekik.Gondolati úton kapcsoltba lépek velük,számtalanszor.de nem tudom mit keresek itt ezen a bolygón.Vajon mit????
Kedves Kérdező! Leírásából egy spontán regresszióra gondoltam először, de utána olyan összefüggéseket láthattam meg, ami a regressziót tekintve csak fél igazság.
Nagyon sok földön kívüli civilizáció van jelen most a földi létsíkon, és sokan vállaltak „EMBER” életet azért, hogy tudásukkal segítsék az emberiséget. Ön is egy ilyen „karnáció”, csak átszakadt az a burok, aminek az lett volna a feladata, hogy rejtve maradjon ez a tudás az emberi létsíkon, amíg nincs meg az ideje, hogy a felszínre törhessen. Felszínre törtek viszont olyan érzések, amikről kérdésében beszámol. El kellene a pillanatnyi helyzetében fogadni, hogy most nem tudnak önért tenni semmit sem a „Szíriuszon”, vagy ahonnan ide inkarnálódott, - és nem azért írom, mintha kételkednék, de emberi tudása, és „galaktikus” tudása nem ugyan azon a síkon van, ezért csak emberi tudással tudja dekódolni az előtörő érzéseket - sem „hagyományos földi ember, csak ÖNHÖZ HASONLÓ SÍKOT ISMERŐ KARNÁCIÓ. Javasolnám, ha gondolati kommunikáció működik, kérjen olyan megerősítéseket, hogy idővel hazatérhet, és földi idő szerint, meddig kell várnia vagy Önöz hasonló társra leljen,. Az én „információim” szerint már nem sok az az idő. Kérdésére, pedig, hogy - mit keres ezen a bolygón?, - szintén megfogja tudni amikor elérkezik a megfelelő idő. Remélem tudtam valamit segíteni, további áldott munkát, és életet: Papp-Szalay György 2010. 11. 22. 13:15
Nagyon sok földön kívüli civilizáció van jelen most a földi létsíkon, és sokan vállaltak „EMBER” életet azért, hogy tudásukkal segítsék az emberiséget. Ön is egy ilyen „karnáció”, csak átszakadt az a burok, aminek az lett volna a feladata, hogy rejtve maradjon ez a tudás az emberi létsíkon, amíg nincs meg az ideje, hogy a felszínre törhessen. Felszínre törtek viszont olyan érzések, amikről kérdésében beszámol. El kellene a pillanatnyi helyzetében fogadni, hogy most nem tudnak önért tenni semmit sem a „Szíriuszon”, vagy ahonnan ide inkarnálódott, - és nem azért írom, mintha kételkednék, de emberi tudása, és „galaktikus” tudása nem ugyan azon a síkon van, ezért csak emberi tudással tudja dekódolni az előtörő érzéseket - sem „hagyományos földi ember, csak ÖNHÖZ HASONLÓ SÍKOT ISMERŐ KARNÁCIÓ. Javasolnám, ha gondolati kommunikáció működik, kérjen olyan megerősítéseket, hogy idővel hazatérhet, és földi idő szerint, meddig kell várnia vagy Önöz hasonló társra leljen,. Az én „információim” szerint már nem sok az az idő. Kérdésére, pedig, hogy - mit keres ezen a bolygón?, - szintén megfogja tudni amikor elérkezik a megfelelő idő. Remélem tudtam valamit segíteni, további áldott munkát, és életet: Papp-Szalay György 2010. 11. 22. 13:15
Kedves Györrgy most olvastam egy könyvet a cime Disznok a szalonban és nagyon elgondolkodtato,hogy sok gondunkat betegsegünket kik okozzák,lehet kinevetnek páran de pl az epilepsziat skizofreniat nem betegseg hanem demoni lények okozzak,.Az elvetetseg sokunkban mar magzati korban kialakulhat nemkivant terhesseg vagy más a neme a kis jövevénynek mindt amit varnak.ezek igen elgondolkodtato dolgok .En 9 evesen lettem cukorbeteg sokaig elvetettseget ereztem emiatt,iskolaban kisebseg erzetem volt emiatt a baj miatt,16 évesen kezdtem lazadni a betegseggel szemben nem fogadtam nem fogadom el szoval megtagadom és ugynez ki sikerrel,megkaptam a könyvböl a valaszt is,hogy ez nalam nem genetikailag jott,hanem mas valami valakik okoztak,Nehez a küzdelem ellene de megérte 3 egeszseges gyermek,jo vercukrok szövödmeny és egyeb gondok nelkül,Hala a mi Urunknak.Sokszor a hit segit lekuzdeni a betegseget,mert az U r megmutatja mik vagy mi okozza,Önnek erröl mi a veleménye.Tisztelettel Monika
Kedves Mónika! Ezekről a dolgokról minden konkrétum nélkül nem érzem bölcs dolognak a levelezést. Örülök, hogy HITe megtartotta, és megtartja, és boldog, és egészséges családban élhet. További áldott életet!
Papp-Szalay György
2010. 11. 03. 16:13
Köszöntöm egy kérdésem lenne az orvosom szerint nem lehet már több gyermekem mert sterilizaltattam magamat .Viszont ugy erzem lessz még egy kislányon és rengeteget állmodok ,hogy babat varok es almomban az ultrahang is kislanyt mutat .Ezek az álmok és megerzesek mennyire lehetnek valossak.Lehet hogy tenyleg lessz meg egy kislányunk es igy jelzi,hogy ő nem csak álom,hanem valosag lessz egyszer?Tisztelettel M
Tisztelt M! Ha orvosilag megoldható az inszemináció, akkor különösebben nincs akadálya gyermeke megszületésének. Álmaiban az a lélek jelentkezett be, aki szeretne Önhöz leszületni, de az álmok sokszor rejtett, tudatalattinkban megjelenő vágyakat is jelentik. Szerintem konzultáljon orvosával, hogy biológiailag mekkora az esélye annak, hogy áldott állapotba kerüljön, és ha optimális az esély akkor vágjon bele. Üdvözlettel:
Papp-Szalay György
2010. 11. 01. 18:14
Tisztelt György köszönöm a valaszát teljes mértékben igaza van a Bv és mas fewgyveres testülettel kapcsolatban.De ha az Ur is uggy akarja marciusban sikerul egy masik munka hely sokat imatkozok hogy sikeruljon masik munka ugynezki az Ur meghallgatta imaimat.Sajnos sok kapcsolat hazassag ment ra itt a bvseknél ,na es a követelmenyek es a munkarend is nagyon negativ iranyt vett mind a rabok mind a dolgozok felé.Üdvözlettel Monika
Kedves Mónika! Sajnos, de szükség van ebben a világban ezekre a "műintézetekre" is, és jobb ha olyan emberek látnak el "valódi szolgálatot" akikből még nem ölték ki az e"emberi" érzéseket,mint akik már szintén "beutalót" érdemelnének: :o(((( Csak akkor hagyja ott a férje a BV-t, ha már nem bírja pszihésen, de akkor sürgősen. További áldott életet:
Papp-Szalay György
2010. 11. 01. 18:03
Tisztelt György ujra Monika vagyok és csodalattal olvasom a valaszait nagyon megnyeröek.fERJEM IS FEGYVERES TESTÜLETNÉL DOLGOZIK ÉS SAJNOS NALA IS ESZRE VETTEM,HOGY PSZIHESEN MEGTERHELI Ö A bVNÉL VAN.Keresztenyként én és ö is probal ellenallni ezeknek a pszihes (ördögi) dolgoknak kisebb nagyobb sikerrel.Szabadsagon ha itthon van mintha kicsereltek volna de ahogy visszamegy dolgozni az a szellemiseg ami ott bent van ujra kiütközik.üDVÖZLETTEL mONIKA
Kedves Mónika! Köszönöm a megtisztelő véleményét az írásaimról! Mivel én is 13 évvel ezelőtt a – összesen 13 szolgálati év után - mentem el nyugdíjba BV-ből, teljes mértékben együtt tudok érezni az Ön és a kedves férje problémájával. A BV. - egy nagyon nagy ISKOLA, de minden iskolának egyszer vége lesz. Annak idején az a „poén” járta, hogy mindenki BV-snek (börtön őr) születik, de van aki tovább tanul. Félre téve a viccelődést, az „egyenruha” egy olyan burkot képez a viselőjén, legyen az tűzoltó, rendőr, katona, vagy akár BV-s, ami teljesen megszünteti azt az érző személyiséget, ami a ruha nélkül „emberré” teszi az embert. Hosszabb szolgálati terhelés után ez a személyiség rögzül, és már egyenruha sem kell, hogy úgy viselkedjen mintha szolgálatban lenne, és ezt egy idő után a család is fogja érzékelni. Semmi ördögi dolog nincs, csak azaz „agymosás” amivel az állomány „hadrafoghatóságát” fenntartják, teljesen távol áll a „normális” emberi” érzésektől. Ha most nekem kellene visszamennem oda dolgozni, nagyon sok pénzt kellene ígérni, hogy újból elvállaljam, pedig aktívkoromban is az volt a jelszavam: „Ha csak 1 embernek sikerül segíteni, hogy ne kerüljön vissza, nem éltem hiába.” - remélem sikerült :o))). Tudom nem ez az a szellemiség amit manapság elvárnak egy BV-stől, de biztos sokat fog segíteni abban, hogy belefásuljon a férje a HIVATÁSÁ-ba. Kívánok Önnek, és kedves családjának nagyon sok boldogságot:
Papp-Szalay György
2010. 10. 31. 20:32
Elejére | Előző oldal | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | Következő | Végére
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
