De tudjuk-e, hogy vajon miért éppen a vörös, sötétzöld, arany és ezüst, illetve a lila gyertyák a meghatározó karácsonyi színeink?

Nos, lássuk hát sorban…

A vörös szín a természetben a vér, mint éltetõ keringés színe, tehát a „folyik az élet” megfelelõje, de több egyéb aspektussal is bír.
Vörös az az alma is, ami szimbolizálja az egykori édenkert almafájának tiltott gyümölcsét, amit XIV. századi misztériumjátékokban (lévén télen akkor sem voltak termõ fák), fenyõvel helyettesítettek, vagyis az alma, egy örökzöldre lett rögzítve. Így (is) került a piros gömb a zöld fenyõre, amit azóta is világszerte megjelenítünk.
De ha kicsit belemélyedünk, sok érdekes analógiát találunk még:
A vörös jelképez energiát, életerõt, aktivitást, a tüzet, ami lássuk be, ránk is fér támogatásul egy hosszú és fagyos, kiesen színtelen idõszakban, amikor a téli napforduló közeleg, és lelkileg is ki kell bírjuk az év leghosszabb, napfény-mentes idõszakát.
A vörös egyben hordozza az áldozat, mint kiontott vér, így az önfeláldozás, de a túlélés színét is, és már értjük is, kivel van ez most erõs összefüggésben. Igen, az ünnepelttel, akinek várása, érkezése további gondolatokhoz vezet a vörös alapértelmezésekben. A szenvedély, a nemiség színe is a vörös, mint a teljes odaadás alapenergiája, ez maga a szeretet, ami nemzést követõen, születéshez vezet, mivel ez az a szín, amely a lelket a testtel összeköti.
A szülés most egyenesen a jászolba vezet… - ami így, már egy új kezdet, egy megalapozás, de ébresztés is egyben. Mert ébred a fény biztosan, bátorság, legyünk telve önbizalommal, a sanyarú tél után már a föld bíztató ereje üzen felénk. Biztonságban vagyunk, a melengetõ védelme nem késik.. - ugye milyen szépen egyértelmû kép ez akkor is, ha a Megváltó személyét állítjuk fókuszba?

És ha már megérkezik az új ÉLET a földre, jó azt megnyugtatóan hinni, hogy az öröklét, mint folytonosság is részünkké lehet, miként azt egy örökzöld ágakból font végtelen ívû koszorú köralakja is asztalunkra varázsolhatja.
A fenyõ-zöld szín tehát, már nem az egyén, hanem a mi sorsunk reménye, a szív szava, a hihetõ igazság harmóniája, egyensúlya.
Aki erre meggyõzõdéssel épít, megértõ és megfontolt belsõ békével állhat igaz ügyek mellé, hiszen a zöld az együttérzés, szabadság és a várakozás színe is egyben. Aki ezt komolyan veszi, élete megfontolt döntéshozójává válik, vagyis érzelmeit örökre jó helyen tudhatja, ami jelen esetben, az örök élet szimbolikája. Jól jelzik ezt a fenyõfélék, akik a zord idõszakban is megtartják méltóságukat, hiszen a zöld szín egyben a természethez, mint teremtett léthez, vagyis az isteni tervhez kapcsol minket is, egy feltétel nélküli, elfogadó szeretetben.
Elõrevetítve önmaga által a tavasz zöldjeit, vagyis a tél átmeneti halálállapotából egy újjászületés felé indít, miként a földi emberélet halála is reménytelivé válik, egy feltámadó új élet hitében.

Az arany szín a NAP fényének hordozója, ami szintén a melengetõ, életnövesztõ tûz szimbóluma, egyben a kiemelkedõ, legkülönlegesebb minõség jele is egyben, megtisztelve ezzel az ünnep emelkedettségét. De jelenti a tiszteletet, a megvilágosodást, a dicsõséget és a halhatatlanságot is, ami a fentiek nyomán, szintén az ünnepelt lényére, fényére enged következtetni.

Az ezüst, a hideg, kinti hó és szelíd csillogás jelképe, az anyagi sík része ez esetben inkább, amely kitartó alázattal várja átolvadó sorsát. Visszatükrözve és magába engedve a fényt, majd annak melegét, így válva ki mégis a hétköznapok szürkeségébõl, hiszen társa a fénynek, csak visszafogott, másodlagos szerénységben. A minden színt önmagába foglaló fehér fény szimbóluma is egyben, ami a megtisztulás, ártatlanság, befogadás, újrakezdõ „tiszta lap” lehetõségét is jelöli. (A rózsaszín gyertya is ennek felel meg.)

A lila gyertyák színei leginkább az egyházi körök révén váltak hagyományossá (katolikus liturgiákban viola), amely a bûnbánat, fegyelem, összeszedettség, mértékletesség kifejezõje. Ég és föld közötti szál, ami mint szellemi híd szimbolizálja ember és Isten egymásra hangolódását, de benne van az égi hatalom, a gyógyerõ és az elcsendesedés egysége is. Ezek is ismerõs jellegek az ünnepben, miként a fény belépését jelzõ hajnal színe is ilyen.
A hit, remény, öröm, isteni szeretet négyesét mutatja az adventi koszorún, a teremtés kezdetét, a messiás létét, Szent János útjelzését, Mária örömteli szerepét szimbolizálva, de együttesen Jézus isteni személyének lényegét erõsítik, mély átszellemülésben kísérve.

Ezt üzenik tehát nekünk az ÜNNEP színei, a fenyõ-zöldek illatai, a vörös gömbdíszek játékai, miként a lila gyertyás koszorúk közt aranyban, ezüstben csillogó, pajkos kis fénycsillagok angyali táncai…

Forrás: Napszikra Terápiás Stúdió / Pápai Ildikó / 2010.december
 

• Bemutatkozás
• Aktuális cikk
• Kérdezz-felelek

Pápai Ildikó

Stílus- és színtanácsadó, önismereti tréner

Elérhetõségeim:
Telefon: 06-30/260-29-06
E-mail: pildiko@napszikra.hu
Honlap: http://www.napszikra.hu/szakemberkereso
http://www.napszikra.hu/terapeuta/papai-ildiko