Elballagó tanárok
Soha nem látott pedagógusi felmondási hullám veheti kezdetét ezen az idei fülledt nyáron. Egy hónapja már, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének fővárosi és megyei irodáiban a tanárok letétbe helyezhetik a felmondásukat, és a felmondások egyre csak gyűlnek a fiókokban, mostanra meghaladják a kétezres számot.
A nyár még sok hasonló elhatározást érlelhet meg, mielőtt ősszel kinyílnak az iskolák kapui. Sokan épp a státusztörvény életbe lépésétől teszik függővé azt a döntést, mely nemcsak az iskolájuk, hanem a pálya elhagyását is magába foglalja majd.
Csendes és méltóságteli állásfoglalásként néhány iskolában idén júniusban nemcsak a szokásos diákokat búcsúztató tablók jelentek meg, hanem az iskolából távozó pedagógusok fényképeivel illusztrált búcsútablók is. A budapesti Karinthy Frigyes Gimnázium tizenhét tanára is közös tablóképet tett közzé a közösségi médiában, hogy felhívják a figyelmet a változtatások valódi megkezdésére. „Vannak, akiket kirúgtak, és vannak, akik maguk döntöttek a távozás mellett” - írták a kép mellé.
A budakalászi Szentistántelepi Általános Iskola tanárainak egy búcsúzó csoportja szintén tablóval fejezte ki a véleményét, pont annyi finom eleganciával, amennyit a helyzet megkívánt. Ők ezzel is tanítanak. Mindannyiunkat.
A felmondásokról szóló döntések történetét és mindezek szülői oldalát a tanári társadalom a Miután felmondtam weboldalon gyűjti. Szívhez szóló élethelyzetek és dilemmák kelnek életre a felületről, és láttatnak az olvasóval olyan konfliktushelyzeteket, melyekből csakis veszteségek és fájdalmak árán lehet kilépni. Úgy tűnik, már nincs lehetőség win-win helyzetre…
„Gyászolom a tanárságom” – írja az egyik volt pedagógus, aki tizenöt évvel a háta mögött unta meg a kilátástalan szélmalomharcot, és úgy lépett ki egy budapesti gimnázium kapuján, hogy sem a gyerekekkel, sem a szülőkkel nem volt problémája, hanem azt elégelte meg, hogy sem a társadalom nem áll melléjük, sem ők nem tudnak kiállni magukért.
Egy óvodapedagógus vérző szívvel mondott fel hosszú hónapok megfontolása után, de azzal szembesülve, hogy vagy a szíve törik össze, vagy a gerince… Az idegenforgalom felé forduló óvodapedagógus már most hiányolja a csillogó gyerekszemeket, és a kíváncsi kérdéseket, de úgy érzi, hogy nem tehetett másképpen.
A két év tanítás után felálló fiatal tanár a tanítást egy toxikus kapcsolathoz hasonlította, mely időnként felemeli, máskor meg eltapossa, miközben függővé teszi. Ő fiatal pályakezdőként azért mondott búcsút az álmának, mert a státusztörvény árnyékában egyszerűen nem látta biztosítottnak a minimális megélhetését. Tette ezt úgy, hogy jól érezte magát az iskolai közösségben, és a vezetője mindennapi küzdelmét is tisztelte.
Egy tizenkilenc éve történelem-magyar szakosként dolgozó tanár azért mondott fel, mert „megvalósította fiatalkori álmát”: kétkezi munkát végez, fél évet dolgozik, majd fél évig segélyen él, és így is annyit keres, mintha végigtanította volna az évet. Ő úgy látta, hogy a diákok rendkívül túlterheltek, felesleges információkkal tömik a fejüket, ugyanakkor a tudásanyag mégis világszűkítő és irányba állító, vagyis nem képezhetnek szabad gondolkodókat.
Az ország egyik legrangosabb gimnáziumát elhagyó, tizenöt éve ott tanító angoltanár az utóbbi években úgy érezte, hogy a közoktatás levegője egyre fojtogatóbbá válik, és ezen a kockás ing viselése sem tudott változtatni.
Mikor hat kollégáját polgári engedetlenség miatt elbocsájtották, úgy élte meg a helyzetet, hogy nem tudja feldolgozni a veszteséget, és azt sem, hogy a tanári kar nem tudott összeállni és egyként reagálni a történetre. Úgy érezte, cinkossá válik, ha nem lép ki a bántalmazó helyzetből.
A pedagógusok egy része rettenetes egzisztenciális válságot él meg ezen a nyáron. A közoktatás helyzetét sokan közülük úgy látják, mint egy süllyedő hajót, ahol a mentést úgy igyekszik biztosítani a hatalom, hogy pontozza a menekítő tanárokat az alapján, hogy mennyire áldozzák fel magukat a fulladozó gyerekekért, illetve mennyire mélyen tudnak hallgatni a süllyedő tákolmányról.
A pedagógusok pedig arra vágynak, hogy egy új, biztonságos hajón utazhassanak, és vihessék magukkal a világkörüli útra a gyerekeket.
Korábban bemutattuk a tervezett státusztörvény legvitatottabb pontjait, közérthetően is összegeztük a tervezett változtatásokat, valamint azt is összefoglaltuk, mire számíthatunk szülőként, ha elfogadják a státusztörvényt.
Olvasd el ezt is:
- Közel 18 órán át vitáztak a képviselők a státusztörvényről
- Státusztörvény: érdemi egyeztetés nélkül, a szülői szempontok figyelmen kívül hagyásával nyújtották be a törvénytervezetet
- Fidesz-magyar szótárt állított össze a státusztörvényhez a Szülői Hang Közösség
Indexkép: Berta Beáta / Facebook
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)