Óvodánk egy kistelepülésen, a Holt-Tisza partjától 200 méterre helyezkedik el. Tájvédelmi körzet, a falu lakói mezőgazdaságból, állattenyésztésből és idegenforgalomból élnek. Ez a helyi sajátosság adja meg óvodánk arculatát. Sokat foglalkozunk a környezetünkkel, sétálunk, tapasztalatot gyűjtünk a közeli erdőben, a mezőn, kiemelt szerepet kap a környezetvédelem.
Fontosnak tartom, hogy a csoportszobába is bevigyem a környezetünk egy kis darabkáját.
Tanév kezdetekor a széles ablakpárkányokra kosárkákat helyeztem, őszi gyümölcsökkel, zöldségekkel raktam tele, ide kerültek a termések is, dió, mogyoró. Együtt sétáltunk az erdőbe, itt gyűjtöttünk makkot, száraz leveleket, kis ágakat, ezek mind helyet kaptak a kosarakba.
Amikor a gyerekek látták, hogy mindig hozok valami újabb kincset, ők is versenybe gyűjtögettek, szerencsére a szülők is partnerek voltak, hoztak kukoricát, dísztököt, paprikát, kukoricaszárat, csuhét, csutkát. A gyerekek az óvodába jövet, ha észrevettek egy érdekes levelet, ágat örömmel hozták reggel, így szinte észrevétlen eltelt a beszoktatás időszaka.
A „kincseinket” együtt rendezgettük és számomra egyre több nevelési lehetőséget nyújtott ez a tevékenység. Sokat beszélgettünk a válogatás, csoportosítás során, így észrevétlen megtanultuk a zöldségek, gyümölcsök neveit, szókincsük bővült, ismereteket szereztek a gyermekek a beszélgetések során. Szót ejtettünk a felhasználásukról, fontosságukról. Ízleltük, tapintottuk, összehasonlítottuk, számláltuk, így a gyerekek alapvető matematikai tapasztalatokat is szerezhettek.
Gyümölcssalátát készítettünk, almát aszaltunk, befőttet is készítettünk közösen, amivel a csoportszobát dekoráltuk.
Játékidőben sokat barkácsoltunk a gyerekekkel, kicsik lévén inkább csak figyelték, hogy hogyan születnek a termésbábok. Válogatták a felhasználható anyagokat, tapintották, méregették, ez által különböző tapasztalatokra tehettek szert /tulajdonság, forma, felület, nagyság stb./. Gesztenyéből figurákat készítettünk, elkészült Gesztenye Apó, Gesztenye Anyó, Gesztenye Guszti. Ők lettek a gyerekek barátai. Először nem is gondoltam mekkora segítséget fognak ők nekem nyújtani a beszoktatás során. Az ablakpárkányon kaptat ők is helyet, amikor valamelyik kisgyerek sírni kezdett reggel, az elvállás pillanatában elővettük a Gesztenye-családot és az anya, apa, testvér szerepét átvéve „szóltak” a kicsikhez.
A gesztenye további lehetőséget adott, felhasználtam az irodalmi nevelés területén is. Közösen készítettünk a gyerekekkel süniket, majd levélágyat, „avart” készítettünk a közösen szedett és préselt levelekből. Így született Csukás István Sün Balázs meséjének a dekorációja.
Napokig kérték a gyerekek ezt a mesét a „díszlettel”.
A gesztenyét drótra felfűztük, a hosszú kígyókat az asztalon hasonlítgattuk, majd együtt énekeltük.
Kis, kis kígyó, tekeredj a fára,
Kis, kis, kígyó tekeredj a fára.
A játék végén ebből is dekoráció készült a csoportszoba falára.
Készítettem csutkaszárból lovat, huszárt, mikor elkészült játszottunk és mondókáztunk.
Gyí paci, paripa
Nem messze van Kanizsa
Oda érünk délre
Liba pecsenyére.
Készítettünk csuhéból „Csutka Rozit”, szándékosan arc nélkül, a gyermekek fantáziájára bízva, hogy hogyan képzelik el. „Ő” lett a csoport „felügyelője”, ha valaki szétdobálta a játékot, vagy veszekedett „Rozi” mérges volt, ha nem volt rendbontás, akkor örült. A gyermekek pár nap múlva már mondták, - ha valaki vétett a szabály ellen, hogy nézzétek „Rozi” mérges.
Egyik nap új lakóval bővült a „kincsestárunk” Több tökök hozott az egyik kisgyerek. A forma adta az ötletet. A tökből és almából, hurkapálca, pár szem kukorica segítségével készült a „Török basa”. Ez a figura később több mesében is helyet kapott.
Segítségével meséltem Móricz Zsigmond verses meséjét, a Török és a teheneket. Készült kukoricából egy gazdaasszony, díszes falevélből a kiskakas. Fakockából építettünk várat, ez lett a basa palotája, ezek az eszközök segítségével a gyerekekkel együtt meséltük a Kiskakas gyémánt fél krajcárját.
A csoportunkban szokássá vált a mindennapi gyümölcsfogyasztás, a szülők segítségével, akik rendszeresen gondoskodnak a kosaraink pótlásáról. A közös gyümölcsözés közben önkéntelen megtanultuk az első mondókáinkat is.
Piros alma de kerek, Piros alma csüng a fán,
Kóstoljuk meg gyerekek. Szakíts le te barna lány,
Ugye édes, ugye jó, Leszakítom, megeszem,
Nekünk hozta ősz anyó. Mert az almát szeretem.
A „babakonyhába” piacot rendeztünk be, a gyümölcsöket kosárba, kis garabolyokba tettük, választottunk „kofát”, a játékmérlegre helyezve a gyümölcsöket hasonlítgattuk, méregettük, közben alapvető udvariassági formulákat is gyakoroltunk, mint a köszönés, kérés, stb.
Körjátékot játszottunk, mindenki vidáman énekelte: Hej a Sályi piacon, piacon…
Az almát is felhasználtuk, mint a barkácsolás eszközét, őszi fát készítettünk, levél és alma nyomda segítségével, almát festettünk temperával, majd termésbábot is készítettünk belőlük.
Az őszi mese-kendőnk segítségével varázsoltunk almás mesét is: Szutyejev Alma meséjét.
Az egyes tevékenység során sokat beszélgettünk az Őszről, mint évszakról, a környezetünk változásairól, bízva abban, hogy gyermekeink érzékeny részei lesznek saját környezetünknek, azt ismerik, szeretik és óvják.
A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)