Ezek hangzanak el legtöbbször a turkálókkal kapcsolatos vitákban. A tapasztalatok sokfélék, a hozzáállások is, és érdemes ez ügyben is tiszteletben tartani a másik véleményét és nem megkérdőjelezhetetlenül eldörögni a sajátunkat akár az egyik akár a másik oldal mellett.
Nézzük miféle tapasztalatokat szerezhetünk:
Gyakori a vadonatúj, árcédulás darab.
Sok országban (ahol a nálunk felső középkategóriás ruházati cikkek ára jóval alacsonyabb, mint nálunk) másféle vásárlási formák alakultak ki. A vásárló legtöbbször próba nélkül veszi meg az árut, hogy majd otthon a többi holmijához hozzápróbálva döntse el, hogy akarja-e a ruhadarabot, mivel a boltok 8 napos visszavásárlási garanciával árusítanak. A holmi aztán vagy visszakerül az áruházba vagy egy segélyszervezet adománygyűjtőjében végzi. Az adománygyűjtők azonban az a beérkezett holmikat sokszor bálásan értékesítik, és az ebből befolyt pénzt hasznosítják a céljaikra. Az
adományozók ezt tudják és támogatják.
Bizonyára a te szekrényedben is lapul egy olyan darab, amit valamikor kaptál és soha nem vetted fel, mert nem volt jó a mérete vagy egyszerűen nem tetszett. Hát, ezzel sokan vagyunk így. Idővel ezek a darabok is az adománygyűjtőben végzik.
Sokszor az üzemek a (apró) szériahibás darabokat az outlet láncokon keresztül áron alul adják. Vagy m ég oda se jut el, megy a gyűjtőbe, mert raktározni, kereskedni vele többe kerül, mint az elvesző önköltség. Ilyenkor találhatunk egy-egy fazonból több darabot, és ha szerencsénk van, még a méretből is van választék.
A turkálókban sokfél stílus gyűlik össze.
Egyértelmű, hogy vannak jobb turik és vannak gyenge eresztések, hiszen ez függ attól is, hogy milyen forrásból, mennyiért szerzik be a „bálát”. De többnyire – ellentétben a márkaboltokkal – egy turkálóban keresgélni olyan, mintha egy egész plázát járnál végig a hatvanas évektől napjainkig. Időt kell rá szánni. És mekkora öröm ez azoknak, akikre nem a márkahűség jellemző, sokkal inkább az okosan és ötletesen összeválogatott ruhadarabok.
A turis ruhának szaga van.
Valóban van egy jellegzetes szaga a turkálókban fellelhető ruhadaraboknak. Mint ahogy a boltban kaphatónak is van, csak az bennünk az új, érintetlen ruhával kapcsolódott össze. Pedig ha tudnánk, hogy a üzemekben hogyan szállítják, húzkodják a textileket, micsoda kezek rakodják, fogdossák azt ami később az üzletekben lóg és amiről fogalmunk sincs hányan próbálták már fel előttünk, akkor erre is meg arra is azt mondanánk – nem számít, kimosható.
Az igazán egyéni öltözködés nem azon múlik, hogy milyen márkás vagy mennyire új amit viselünk. Ha illik hozzánk a színe, a stílusa, ha összhangban állnak egymással a ruhadarabok, ha ügyesen bánunk a kiegészítőkkel, akkor valóban fillérekből tudjuk megteremteni, hogy csinosak, divatosak és vonzók legyünk.
Amire érdemes figyelni…
Szinte bármit vehetünk használtan, és a legtöbb second handben nem csak ruhát, cipőt, játékot, de akár apróbb használati tárgyakat is találunk.
A cipőkkel érdemes vigyázni. Bár nem tudunk róla, de a tartásunk, gerincünk szempontjából nagyon fontos, hogy miben és hogyan járunk. Az ortopéd orvosok a megmondhatói, hogy 1-2 miniméteres talpemelő is hogyan tünteti el a térd, hát és derékfájdalmakat. Gondoljunk bele, hogy a használt cipőt már valaki kitaposta a saját járására, és az a kisebb-nagyobb eltérés milyen fájdalmakat okozhat – nekünk. Természetesen, ha a cipőn látszik, hogy alig használták, a talpa nem kopott, a sarka nincs eljárva, a belseje elpiszkolódva, összegyűrődve, akkor nyugodtan vigyük haza. Kitűnő márkájú bőrcipőhöz juthatunk néhány ezer forintért.
Alaposan nézzük át amit veszünk, mert nagyon bosszantó lehet, ha csak otthon vesszük észre az apró szakadást, kimoshatatlan foltot, molyrágta lyukat vagy nem működő zipzárat. A ruhadarabok gallérja, mandzsettája a legárulkodóbb, főleg a bőr és szőrme daraboknál. Ezeket érdemes kritikus szemmel nézni, és ne áltassuk magunkat – az erős kopás nem jön ki a mosással. Akármennyire is tetszik egyébként a ruha, inkább hagyjuk ott.
Játékokból csak olyat vegyünk meg, ami biztosan és színtartóan mosható. A leginkább kényes pont a plüssökön a piros cérnával varrt orr, a fekete hímzésű száj vagy szem. Ezek szinte mindig eresztik a színüket, legyünk vele óvatosak. Ne legyenek illúzióink a
tekintetben, hogy a játékbolt polcain porosodó játékokat már hány kéz fogdosta össze, de a használt játék múltját még annyira sem ismerjük. Gondoljuk meg jól, hogy mit adunk mondjuk egy kisbaba kezébe.
Gyerekeim legkülönlegesebb, mindenkit elképesztő kedvenc plüss állatai szintén turkálókból valók, ugyanúgy, mint az a pár semmihez sem illő cipő, amit különleges fazonja miatt senkinek nem tudok odaajándékozni, és az álomszép alkalmi ruhám aminek csodájára jártak a barátnőim Van aki a pénztárcája miatt kényszerül rá, hogy használt ruhát vásároljon, és van akit a kalandvágy űz be egy-egy second handbe, mert turiban jó cuccra akadni olyan, mint aranyat találni, ha egyszer sikerül, az ember nem tud letenni róla, hogy újra megpróbálja.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás
Én magam a nagy, kilós turkálók kedvelője vagyok de az is igaz, hogy arra rámegy egy szombat délelőtt. Ott látni azokat, akik hihetetlen gyorsasággal és szakértő szemmel kapkodják ki a ruhadarabokat, majd 3-4 hatalmas zsákkal távoznak a pénztártól. De már rájöttem, hogy nem érdemes bosszankodni. Az a különleges és egyedi darab ami nekem kell, az biztosan ott van még mert az másnak nem kéne, az rám vár.
Apropó! Nem tudtok egy tuti módszert a lábbelik fertőtlenítésére? (Azért néha izgulok, hogy egy nehogy a "nagy trófea" mellé lábgombát vagy futószemölcsöt is "lőjek".)
A turizásban van:
pozitív vizualizáció (kéne egy ilyen-olyan darab)
relax (elmélyült keresgélés ami kizárja az egyéb gondolatokat)
önbizalom (tudom, hogy mi a jó nekem)
elfogadás (nem ezt kerestem, de milyen jó ami van!)
és sikerélmény (tádám! Ezt találtam!)
A cipők, papucsok fertőtlenítése:
Ehhez egy nagy és egy kis nejlonzacskóra, gyapotvattára és gyógyszertárban kapható formaldehidre (12 százalék) van szükség.
1. A vattából tépett féltenyérnyi darabot formaldehiddel átitatjuk, és a kis nejlonzacskóba helyezzük. A nejlonzacskót a lábbeli orrába tesszük, úgy, hogy a szája nyitva legyen, ne akadályozza a vegyszer kipárolgását, de a formaldehid ne érintkezzen közvetlenül a lábbeli talpával.
2. A lábbelit a nagyobb nejlonzacskóba helyezzük, száját elkötjük, ezzel biztosítva, hogy a formaldehid kipárologva a cipőt, csizmát jól át tudja járni, de a környezetbe ne tudjon elillanni. Ez a fertőtlenítés 24-48 óráig tart.
3. A nejlonzacskót kinyitjuk, a formaldehides vattát és a kis nejlonzacskót eltávolítjuk, majd a lábbelit 48-72 órán át szellőztetjük. A maradék formaldehidnyomok elpárolgása után a lábbeli ismét viselésre alkalmas. Formaldehidérzékenyek a fertőtlenítést fokozott óvatossággal végezzék.
Keserves munkával szoktam le róla, hogy megvegyek bármit is ami éppen csak picit szűk (majd belefogyok) vagy kicsit bő (majd átalakítom). Ezek nem szoktak megtörténni – legalább is nálam – úgyhogy maradok annál, hogy kell lennie olyannak ami jó rám, tetszik nekem és megéri az árát.
Néhány hozzászólással lejjebb lévő listádat kiegészíteném az "önismeret" és az "önuralom" szavakkal...(Mostanában inkább lemondok ezekről a "majdnem jó" ruhadarabokról.)
Ja, és köszönöm a cipőfertőtlenítési tanácsot!
Van olyan barátnőm is aki szerelmi csalódását élte ki vásárlási lázban (ami elég gyakori a férfiaknál is
Egy Britt hölgy beleragadt valamilyen "átvészelni való" időszakba és a szobájában plafonig állt a sok "túrmány".Esténként az ágyáról ledúrta, hogy le tudjon feküdni.
Teherautó vitte az üdvhadsereg adománygyőjtőjébe.- A ruhákat. A nénit meg kezelésbe vette egy pszihológus...
Egyrész ehhez érzék kell (ami nekem nem sok adatott), másrészt biztos, hogy utána nem fogok találni semmi hozzáillő kiegészítőt még évekig és hiába szerettem bele egy-egy darabba, sose használom a végén.
Sajnos az ékszer és bizsu-turkálót még nem találták ki, pedig minden bizonnyal sikeres lenne!
Nekem fontos, hogy vásárlás előtt megfogdossam az anyagot, közelről lássam a valódi színét, az apró részletek, de a neten is szeretek ötletek után böngészni és a stílustanácsadás még arra is ráfér aki azt gondolja, neki nincs rá szüksége. Néha ugyanis csak más segítségével tudjuk átlépni a saját korlátainkat.
Az én kedvenc beszerzési forrásom mégsem ez, hanem az ebay. Gyönyörű márkás ruhákat vettem onnan fillérekért. A gyermekeimnek zsáknyi ruhát szintén pár dollárért. Cipőket, melyeket soha sem hordtak vagy csak egy különleges alkalomra.
Nálam az ebay a favorit. Amióta ott vásárolok, frusztrálnak a nagy üzletek, mert drágák is és nagyon nehéz kifogni azt, ami igazán tetszik, időrabló a keresgélés.
Nagyon örülök, hogy leírtad, hogy Ausztráliában hogy is van a turkálás. Amerikai barátnőimtől hallok ezt-azt, de az angol és német ismerőseim inkább az adományozó oldalról tudnak mesélni.
Angliában (a mesélés szerint) viszont nagyon érdekes szokás alakult ki mostanában (sajnos a nevére nem emlékszem) amikor összejönnek a lányok 5 órai teánál ruhákat csereberélni.
én igyekszem majd a holmi összes releváns adatát feltüntetni, de tapintani természetesen így sem lehet majd, de bízom abban, hogy az "X-faktor" átviszi a dolgot ezen a bukkanón:)
Amikor a gyerekeim picik voltak, volt egy jó kis gyerekruha bizományi az Eszék utcában. Volt minden, zoknitól a babakocsiig, ami csak előfordul a gyerekek mellett. Egy kedves és gondos nő vezette az üzletet.
A részletes, alapos leírás sokat segít és az anyag összetétel is sokszor fel van tüntetve a ruhán. A tálalás pedig sokat számít!
Igaz, hogy szeretek turkálóban vásárolni, de egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan néz ki az üzlet ahova bemegyek. Dohos, levegőtlen, piszkosnak látszó helyen nem szeretek tartózkodni és ugyanígy elveszi a kedvem ha minden ruha összehajtogatva vár a konténerben. Nem szívesen hajtogatom szét őket, majd kényszerem van, hogy visszahajtogassam. Legjobb ha vállfán vannak a ruhadarabok és az apróságok a konténerben.
Van olyan hely is (ezt is szeretem) ahol színek szerint szétválogatják a ruhákat. Praktikus és jól mutat.
Tudnál adni valami tippet nekem is? Hova érdemes menni?
köszönettel :Gontarka
Holdszerű alakommal (hol fogyok, hol hízok), úgy tapasztaltam, hogy ha éppen nagy vagyok, akkor minden ruha 38-as, ha éppen karcsú vagyok akkor csak 42-esen felül vannak jó ruhák. Gyanítom, hogy Murphy keze lehet a dologban!
Komolyra fordítva...
Nagyobb turkálókban a nagyobb mennyiségből jobban akad nagyméretű, de jópofa, divatos ruha. Itt egy tuti cím: Háda – Budapest, XIV. ker. Nagy Lajos király útja 157-159. Azt nem ígérhetem, hogy találsz kedvedre valót de az tuti, hogy hatalmas.
Igaz, minél nagyobb az üzlet annál több idő végigböngészni. Ahhoz, hogy a legjobb holmik közül válogathass, a hónap elején látogass el az üzletbe, ugyanis ekkor érkeznek friss áruk.
Az igényed pedig hátha Montázst is megihleti a webshopban. Bizony a telt alkatúak is szeretnének divatos cuccokat kedvező áron!
Üdvözlettel
Trilox
És tényleg van egy jellegzetes illata a turis ruháknak, de szerintem nem büdösek, ráadásul egy-két mosás után úgyis eltűnik a szaga.
Ügyes cikk!
Mi gátol benne, hogy saját magad indulj vadászkörútra?
Ha a kislányomnak vásárolok akkor 10-ből 1 ruha nem tetszik neki, és egy ami nagyon tetszik. A többi a "tök jó" kategória, ami valójában azt jelenti, hogy "elmegy".
Legutóbbi kincseim egy gyönggyel hímzett póló, ami annyira új, hogy még egy tasak pótgyöngy is fityegett az eredeti árcédula mellett, és egy reneszánsz ihletésű sapka ami annyira kis helyes, hogy ebben a napsütéses időben is muszáj hordanom.
Kalandra fel!
Trilox, a Hádába egyszer elmentem, amikor új árut hoztak.Hatalmas helyen lázasan gyűjtögető asszonyságok: valami szörnyű,szinte háborús hangulat volt...Eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én sem kizárólag divatból járok turiba.
Aztán elmerészkedtem mégegyszer, akkor találtam a vadiúj meleg csizmát a lányomnak, augusztusban, kétezerért.Most dobta le a lábáról és bújt (outletben vételezett) tornacsukába.
Általában ezt meg is fizetem mert (nah bevallom 42 - 42,5 -es lábam van nő létemre)
a boltokban sajnos nem nagyon van kínálat az igényeimre szabva. (magyarul örülök ha találok cipőt) A turis cipőmről senki sem tudja, hogy onnan van és rengeteg dicséretet kapott.
A legjobb ha barátnőm vagy kislányom is jön velem, ők szemfülesebbek.
A cipőfertőtlenítés formaldehiddel nálam balul ütött ki.A szaga soha nem távozott a cipőmből, lehet hogy túladagoltam.Most szelídebb módszert alkalmazok, neomagnol tablettát oldok fel vízben és azzal mosom át a cipő belsejét.
Magy lábhoz többnyire szép magas ember jár, így ruhát csak ritkán találok neki, de a korábban említett üzletből már vittem haza (neki is tetsző) pulcsit, inget.
Ha ruhákkal nem is, de a cipőkkel azért úgy látom szerencséd van a turikban.
Mellesleg nekem is a barátnőm csippentette ki azt a télikabátot amit a lányom hord, úgyhogy valóban segítség tud lenni a plusz szem, plusz kéz
Köszönöm a neomagnolos ötletet!
Átmosás+ egy jó kis gombaellenes hintőporozás szerintem minden biztonságot megad.
Üdv
Trilox
Nadrágoknál már gázosabb. nekem mondjuk rövidek, de ha van egy ismerősöd aki fel tudja varrni őket ,akkor egy egy szuper nacit érdemes megvenni ha csak hosszú. Nacikból úgy is sok méret van. érdemes nézelődni. (bár bevallom sokszor mire oda érek már nem nagyon van türelmem végignézni őket.)
Ha céltudatosan nadrág kell akkor egyből oda kell indulni, aztán jöhet a többi.
A barátnőm viszont fanatikus. Minden héten megy, és elkölt 2-5000 Ft-ot. Nagyon jó cuccai vannak, de sokszor panaszkodik, hogy megint nem tudott ellenállni néhány holminak és hogy minden pénzét ott hagyja. Volt mikor eltiltotta magát a dologtól, de nem bírta sokáig. Ez már függőség. Éreztetek már valami hasonlót, vagy ez emberfüggő?
Itt a tavasz lassan ideje is elmenni egy jó kis keresgélésre.
Lehet itt megadni helyeket? Nem veszik reklámnak?
Bár megfigyeltem, hogy az, amit én jó helynek tartok, ott a barátnőm, vagy az Anyukám nem talál semmit, ahova meg ők járnak, én jövök el üres kézzel.
Függőséget kifejezetten a turkáló nem okoz de akinek egyébként is boltkórja van az talán olcsóbban megússza a szenvedélybetegségét. És pont azok a dolgok amik miatt sokan ellenzik vagy lenézik a turikat, még segíthet is. Mert az, hogy létezik kóros vásárlási láz, az tény.
Engem inkább relaxál a matatás, nézegetés. Hála Istennek, képes vagyok vásárlás nélkül elhagyni a boltot.
A barátnőd azonban – csak óvatosan mondom, mint sokat tapasztalt, de nem szakértő – jó lenne, ha beszélne egy szakemberrel, de legalább kicsit utánaolvasna a kényszeres vásárlás témának.
Nálunk anyukám a nagy beszerző és az én szekrényeim roskadoznak, mert nekem vásárol. Az ő vásárlási láza a gyermekkori szegénységben gyökerezik – gyógyíthatatlanul. Nekem is 20 év kellett hozzá, hogy a szeretetéből felhalmozott holmiknak megfelelő csatornát találjak.
Eddig nem szóltak a reklám miatt, úgyhogy szerintem nyugodtan ajánlj jól bevált helyeket, ha nem tartasz tőle, hogy a felszaporodó vásárlók elhappolják a legjobb cuccokat!
Most akadtam erre a cikkre, és nagyon jókat derültem a hozzászólásokon. Egy időben én is betegesen turiztam. Na jó, azért annyit nem, mint az a szegény asszony, aki a saját ágyán sem fért már el. A kiegészítők a legjobbak szerintem, tényleg sokkal olcsóbbak, és ötletesebbek, mint a normál boltokban. Viszont múltkor befürödtem, mert az egyik turiban olyan rossz volt a világítás, hogy nem vettem észre egy paca foltot a ruhán. Azért ilyenkor ez bosszantó, mert kevés pénz ide vagy oda, azért mégis csak pénzkidobás...
Valaki írja, hogy cipőt is vesz, na, én azt soha! Nem hiszek az ilyen kifertőtlenítősdiben!
És igen! Ma már én is képes vagyok vásárlás nélkül elhagyni a boltot...Kicsit szorongató érzés ugyan, de sikerül!
Viszont lányok! Ti már láttatok pasikat turkálni? Nekik az miért ciki?
Nem állítom, hogy sosem fordult elő velem, hogy csak otthon vettem észre valami hibát. Amit a cikkemben írtam "Alaposan nézzük át amit veszünk.." az saját pénzen szerzett sajnos többszöri tapasztalat. Nem csak bosszantó de elkedvetlenítő is hiszen már elképzeltem az adott darabról, hogy mihez veszem fel és hogyan lejtek el benne a csodáló pillantások előtt...
Ahogy megszoktam a nagyobb figyelmet, úgy szoktam le a javításra, átalakításra váró ruhák megvásárlásáról – akár mennyibe is kerül.
Többször láttam pasikat turkálni, főleg fiatalokat. És olyat is láttam aki NEM a barátnőjével volt.
Egyébként egy férfi hogyan vásárol?
Bemegy, kérdi a méretében a kedvenc színében a megszokott márkájában a szükséges darabot, ha nincs kimegy. Ha valami miatt nem mehet ki (nő nem engedi) akkor hosszasan és határozatlanul válogat, majd ezután megy ki dolgavégezetlenül az üzletből.
A turkálós pasikra érdemes odafigyelni az egyedülálló nőknek. Kreatív, türelmes, magabiztos pasik lehetnek, feltevésem szerint.
A kérdésedre nincs még vicces magyarázatom se
Tapasztalatom azonban van. Gyönyörű formájú ezüstbőr cipőt vettem egyszer. Felpróbáltam, járkáltam... tökély. Látszik, hogy kívül-belül szinte vadonatúj, ha használták is, max 1-2 alkalommal Majd az első színházi estén kiderült, hogy hosszabb idő alatt az izgalmas sarokkiképzés hegyes ékként szúrja az ember sarkát. Talán korábbi tulajdonosa is ezért szabadult meg tőle.
A nagy turiban ahova járok, később többször láttam, hogy a kiválasztott cipőben járkálnak és turkálnak még vagy 1 órát. Ennyi idő alatt bizonyára kiderül, hogy hordható-e. Ilyesmit a cipőboltban nem igen lehet csinálni.
Csak tavaly tudtam meg, hogy a legjobb (legmárkásabb?) gyártók csinálnak "short" méretet is! Életemben először láttam olyat, hogy a gyári felhajtás pont jó nekem! naná, hogy turiban...
LambruscoEmilia! jó felvetés, hogy a pasik miért nem túrkálnak.Szerintem egyszerűen mások, mint mi, nők.Idegesek lesznek attól a káosztól, ami egy turiban van.Megzavarodnak és kész.És a célirányosság is igaz: Egy antikváriumban(ahol szintén "használt" áru van, legalább betűrendben vannak a dolgok... Szerintem, csak azért tartják cikinek, mert nem szeretnének azzal foglalkozni, hogy az ő agyuk miért nem alkalmas erre a műfajra.Ők parkolni tudnak jobban!
Habár olyan személyes ismerősöm nincs a férfiak közt, aki szeret túrkálni, azért hozzáteszem, hogy nem szabad általánosítani...
No, és mi a véleményetek arról, ha valaki turis ruhát továbbajándékoz? Épp tegnap történt meg velem, hogy a pasim egyik haverjának a barátnője (akit én egyébként nem is ismerek) egy zsák ruhát küldött át nekem, merő kedvességből, hogy válogassam ki azt, amelyik kell nekem. Márkás ruhák voltak, de teljesen turisak, és meglehetősen agyonmosottak. Végül is találtam köztük egy-két jó darabot, ami nem is volt rám nagyon kicsi
Én mindig gondban vagyok a továbbadással. Szívesen elajándékoznám amit nem használok, de feszélyez hogy ami nekem (már) nem tetszik, arról miért gondolom, hogy másnak kell. Más ez azzal ami nem jó rám de tetszik. Azt boldogan felajánlom.
Pedig micsoda butaság, hiszen mindenkinek más tetszik... miért ne tetszhetne valakinek ami nem az én világom. A személytelen elajándékozás, valahogy mégis jobban megy.
A gyerekruha, az más tészta. Az kevésbé ízlés dolga. Az fogy folyamatosan, és még a kicsit ilyen olyan (egyébként jó) daraboknak is akadhat gazdája ha ingyen van, mert húzok bele új gumit vagy babrálok rajta ezt-azt inkább, mint, hogy horror pénzekért megvegyem, arra a 3 hónapra. (tegnap a fiam egyetlen délutáni foci alatt tett teljesen tönkre egy nadrágot. Ha nem kilóra vettem volna, most a hajam tépném
Üdv
Trilox
Azt hiszem, egyszerű az egész: Látszik az, ha valaki szeretettel adja, vagy csak lomtalanítani akar.Arra kell vigyázni, hogy nehogy ilyesféle gesztust ajándékozzunk: "szerintem ez gagyi, de neked még jó lesz!"
Amúgy nálunk a családon belül is van egy ilyen "körmenet", hogy egyik rokon a másiknak bakker vidékre leszállítja a cuccokat. De nem ám akármilyeneket...
Az ismeretlen barátnőre visszatérve...
Szerintem szerette volna áthárítani rád a dolgot, mert úgy tűnik, ő nem tudott elbánni a márkás de használhatatlan cuccok problematikájával.
Nem is könnyű dolog, ha az ember még látja benne a korábbi (tünékeny) értéket.
Ezért van nekem is egy nagyobbacska doboznyi csecsemőruhám...
A Gödörben tényleg van ilyen? Nagyon jól hangzik. Én a helyet koncertjeiről ismerem ,de ez felkeltette érdeklődésemet.
Azt szeretném megkérdezni, hogy A Hádán kívül ki merre szokott járni, hol érdemes ruhákra vadászni? Örülnék néhány tuti tippnek.
Izgalmas volt még a Szputnyik shop a IX. ker Tompa utcában (itt inkább a nálam fiatalabbaknak való retro cuccok jellemzőek), és egész szép a választék a Moszkva téren a Maggie's-ben. Ez utóbbinak az ára is magasabb, cserébe a válogatott és szépen tálalt áruért.
Üdv
Trilox




