A legfontosabb a nyugalom ilyenkor, mert így kevesebb az esély a tévedésre és nagyobb eséllyel tudunk hatékonyan segíteni a rászoruló gyermeknek. Gondoljunk arra, hogy bármit tenni jobb, mintha semmit sem tennénk. Elsõként gyorsan mérjük fel a baleset helyszínét és biztosítsuk a gyermek és a saját magunk biztonságát. Ha áramütés történt, akkor áramtalanítsunk, ha utcai baleset, akkor biztosítsuk a helyszínt, tegyük ki gyorsan az elakadást jelzõ táblát stb. Ha van valaki a helyszínen, kérjük a segítségét, õ hívja a mentõket, mi pedig kezdjük el az újraélesztést. Ha egyedül vagyunk, akkor kezdjük meg az újraélesztést, és egy perc után hívjunk segítséget.

Teendõk lélegeztetés elõtt
Elõször meg kell állapítani, hogy a gyermek eszméleténél van-e. Kérdezzük meg tõle, hogy mi történt és hogy jól van-e? Kicsit megrázhatjuk a vállát, hogy az esetleges sokkhatásból kihozzuk, de sose tegyünk ilyesmit, ha arra gyanakszunk, hogy megsérült a gerince a gyermeknek. Erre különösen akkor kell gondolnunk, ha közúti balesetbõl vagy magasról való leesésbõl mentjük õt.)
Ha eszméleténél van a gyermek, akkor hívjunk segítséget, takarjuk be. Ha eszméletlen, akkor az ABC szabályait követve haladjunk. Fontos, hogy gyorsan cselekedjünk, minden másodperc számít.

De mi is az ABC szabály?
A - átjárható légutak biztosítása;
B - befújásos lélegeztetés;
C - szívkompresszió

Nézzük meg, lélegzik-e a gyermek. Helyezkedjünk el a fekvõ gyermek oldalánál.
Fejünket fülünkkel az orra elé fordítva nézzük, hogy kitér-e a mellkasa, érezzük-e a leheletét az arcunkon illetve halljuk-e a légzés hangját.
Ezzel néhány másodpercnél több idõt ne töltsünk. Ha nem lélegzik, akkor nézzük meg, hogy a légútjai átjárhatóak-e, azaz nézzünk bele a  szájába, és az esetleg ott lévõ idegen anyagot el kell távolítani.
Csecsemõk esetében legyünk óvatosak, mindig csak azt távolítsuk el, amit biztosan ki tudunk venni anélkül, hogy lejjebb csúszna a légutak felé.

Lélegeztetés
Ha ezt megtettük, és nincs nyaki, illetve egyéb gerinc sérülése a gyermeknek, akkor a gyermek homlokát fogjuk meg egyik kezünkkel, enyhén hajlítsuk hátra, vigyázva, hogy ne hajlítsuk túl erõsen, mert akkor a légcsõ megtörik és a lélegeztetés nem lesz hatásos. Ezt követõen  másik kezünkkel az állát emeljük fel. Két kezünket ebben a pozícióban hagyva ellenõrizzük ismét, hogy lélegzik-e a gyerek.

Olykor a fej ebbe a helyzetbe állítása már önmagában elég lehet, hogy a légzés meginduljon.
Ha ez mégsem így történik, a gyermek orrát és száját egyszerre fogjuk be szánkkal,  és 5 alkalommal fújjunk be levegõt. Egy-egy belégzés 1-1,5 mp-ig tartson. Minden befújás után fejünket fordítsuk oldalra és nézzük meg, hogy a mellkas kitér-e. Figyeljünk arra, hogy a befújás ne legyen túl erõs.
Ezt követõen ellenõrizzük, hogy van e keringése a gyermeknek. Ha van, akkor a lélegeztetést folytassuk, ha nincs, akkor a szívkompressziót el kell kezdeni.

Keringés megállapítása
A keringésrõl nagyobb gyerekek esetében legjobban a nyaki ütõér tapintásával gyõzõdhetünk meg, ez a fejbiccentõ izom elõtt pulzál, kis csecsemõknél a felkar belsõ felszínén futó ér tapintásával állapíthatjuk meg. Az erek lüktetését legjobban a 3 középsõ ujj segítségével érzékelhetjük. Ha a gyermek pulzusa nem tapintható vagy kevesebb, mint 60/perc, vagy bizonytalan, akkor kezdjük el a szívmasszázst.

Szívkompresszió
Egy év alatti csecsemõt magunkkal szembe fordítunk, a két hüvelykujjunkat a szegycsont alsó harmadára teszünk (a mellbimbókat összekötõ vonal alatt körülbelül 1 cm-rel), miközben a többi ujjunkkal átfogjuk a kicsi mellkasát, és úgy nyomjuk be azt hüvelykujjainkkal. 1-8 évig tenyerünk csukló felõli részét helyezzük a szegycsont alsó felére, miközben karunk nyújtva van. Nagyobb gyerekeknél pedig felnõtteknél alkalmazott két tenyérrel végzett szívkompressziót alkalmazhatjuk.
A mellkast annyira kell benyomni, hogy a mellkas körülbelül teljes keresztmetszetének megfelelõen kb. 1/3 részt süllyedjen. A nagyon erõs nyomástól tartózkodni kell, nehogy bordatörést okozzunk. 15 (30) szívkompresszió után ismét lélegeztetés következhet.

A szívkompressziónak és a lélegezetésnek meghatározott szabálya van a kezdeti 5 befújás  után. Újszülöttek esetében a szívkompresszió-lélegeztetés aránya 3:1, azaz minden 3. szívmasszázst 1 befújásos lélegeztetés követ. Az 1 év feletti életkorban ez az arány 15:2, ha ketten végezzük az újraélesztést és az egyikõnk lélegeztet, a másikunk szívmasszázst végez, ha azonban egyedül vagyunk, akkor ez az arány 30:2

Addig végezzük az újraélesztést, amíg a gyermek spontán légzése és szívmûködése vissza nem tért, vagy amíg szaksegítség nem érkezik. Persze a saját teherbíró képességünk is limitáló tényezõ. Fontos tudni, hogy gyermekek esetében a 30 percen túli újraélesztésnek is van értelme.

Amennyiben bármilyen okból képtelenek vagyunk a befúvásos lélegeztetésre, akkor bátran alkalmazzuk a lélegeztetés nélküli folyamatos szívmasszázst, mai tudásunk szerint ezzel a módszerrel is a beteg túlélésének esélyét jelentõsen emelhetjük.